Fogynak a napok, már csak négy van hátra, hogy kollégánk, Vincze András belevágjon a 496-os futókísérletbe, amelynek keretében naponta egy kilométerrel emeli a távot, így jut el egyről a harmincegyre. Felvezető sorozatunkban ezúttal Rácz Renáta véleményét kérdeztük, aki az Egis Körmend férfi kosárlabdacsapatának közkedvelt masszőrje, korábban magas szinten futballozott. Elsősorban arról érdeklődtünk, egy ilyen kihívásnál milyen élettani nehézségekkel, sérülésekkel kell szembenéznie az alanynak.
„Hányinger, szédülés és rosszullét váltakozása – sorolta Rácz Renáta. – A négyszázkilencvenhat kilométer még kimondva is sok, rettentően megterheli a testet és a lelket. Aki rendszeresen fut, annak az első hét még könnyű lehet, mivel csak huszonnyolc kilométert kell megtenni, aztán viszont a következő héten jön hetvenhét, ami csaknem háromszorosa az előzőnek. Nyilván csak annak érdemes belekezdeni egy ilyen kihívásba, akinek van kitartása, és semmiképp sem ez lesz az első igazi erőpróbája, aki mindig keresi a kihívásokat, és hamar túlteszi magát a nehézségeken. Alapvetően fontos a jó cipő megválasztása, a helyes futótechnika, a megfelelő folyadékbevitel, az elegendő regenerációs idő, figyelni kell az étkezésre, továbbá szükséges vitaminokat szedni, legfőképpen kalciumot és magnéziumot. Lehetőség szerint ki kell zárni minden külső zavaró tényezőt, és a legjobb lenne nem betonon futni, de ez valószínűleg kikerülhetetlen.”
A gyógy-, sport- és nyirokmasszőr hozzátette, a vállalkozó kedvű futónak fel kell készítenie a testét a mindennapos kihívásra, de feltételezhető, hogy aki ilyesmire adja a fejét, tisztában van vele, mit bír és mit nem – a futó életében a rendszerességnek nagy a jelentősége. Sérülése is biztosan volt már az illetőnek, sőt azt is tudni véli, mit kell tennie, ha, mondjuk, begörcsöl az izma.
„A harmadik és a negyedik héten jön az igazán nagy erőpróba. Leginkább a kitartásé lesz a főszerep, ekkor érezhetjük majd a legfáradtabbnak a lábainkat, és persze a mentális gyengeség is a felszínre törhet.
A negyedik héten, amikor százhetvenöt kilométert kell megtenni, biztosan felvetődik az emberben, feladja-e… Á, dehogy! Ha már addig eljutott, azért is megcsinálja!
A sportoló sosem adja fel, bár létezhet speciális eset, amikor a test már jelez, itt fáj, ott fáj. Mindig azt mondom, minden fejben dől el, ha csak a cél lebeg a futó szeme előtt, nagy eseménynek kell történnie, hogy valaki csak úgy feladjon egy kihívást.”
A futósérülések legnagyobb százalékát a túledzés okozza, ezért is nagyon fontos a regeneráció és a pihenés, az alvás. Leggyakoribb probléma a futótérd, előfordulhat még Achilles-ín-gyulladás (amit nyújtással lehet megelőzni), izomhúzódás (itt lép előtérbe a bemelegítés szerepe), IT-szalag szindróma (szintén a térd sérülése) vagy plantar fasciitis, ami a talpi izom húzódása (ugyancsak nyújtással kerülhető el).
„A legtöbb esetben kéznél van egy jó fizioterapeuta – mosolygott Rácz Renáta. – Két futás között segíthetünk masszázzsal, fizikoterápiás kezelésekkel, használhatunk kineziológiai tapaszt, illetve a napi futás előtt bekenhetjük a fájdalmas területet. Nagyon fontos még, hogy ha csak egy kis hólyag is keletkezett a lábon, azt is ragasszuk le. Összességében tehát a jó genetika nem árt, s a nagyon erős mentális állapot sem. Kitartást és sérülésmentes, sikeres teljesítést kívánok!”
Március 21-től jön A 496-os kísérlet!
Kollégánk, Vincze András mindennap ezer méterrel többet fut; egy kilométerrel kezdi, és harminceggyel fejezi be az egy hónapos kihívást. Vajon bírni fogja? Részletek ide kattintva. A kihívásról eleddig elmondta véleményét Faludi Viktória sportpszichológus, majd Plesz Botond triatlon- és futóedző is.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
