Legjobb magyar teljesítőként ötvennégy kört tett meg a Backyard Ultra-világbajnokságon. A rajt előtt gondolta volna, hogy így sikerül a vébé?
Amikor versenyzek, kitisztítom a fejem, s nem gondolok semmire – mondta a Csupasportnak a 45 éves Fodor Szilárd, aki 2018 februárja óta ultrázik. – Nekem ez a legjobb, így érzem jól magam. Nem kalkulálok vagy számolgatok, az is lehet, ha így tennék, visszafele sülne el a pisztoly. Ennél óvatosabb vagyok. Természetesen minél tovább szerettem volna futni, meg akartam javítani az eddigi legjobb, hatvankét körös eredményemet. Minden probléma ellenére úgy érzem képes lettem volna rá, de a verseny szabályzata miatt erre nem volt lehetőségem, ugyanis csak addig lehet versenyben maradni, amíg két csapattag aktív még.
Hogy érezte magát a versenyen?
A verseny közben elég sok problémával küzdöttem, a legrosszabb az emésztési gond volt, ezt a lehető leggyorsabban rendbe kellett tenni. Megoldottam a problémákat, nyugodtan mondhatom, hogy jól ment minden.
Sokat tanultam a versenyből, ám az biztos, hogy volt már ennél élvezetesebb futásom.
Fodor Szilárddal együtt itt még a magyar válogatott több futója is versenyben volt a Backyard Ultra-vb-n – Fotók: Runion
6706 méteres köröket kellett teljesíteni folyamatosan, hogyan tudta magát motiválni? Nem volt túl monoton?
Érdekes, de nekem egyáltalán nem volt az. Ilyen hosszú versenyen sok mindenre kell figyelni, önmagunkra, a környezetre, a távra, és még sorolhatnám. Lehet, úgy tűnik, hogy körbe-körbe futkározni monoton, de higgyék el, változatos a környezet, gyönyörűen süt a nap, folyamatosan más emberek szurkolnak. Sok apró mozzanat van, amire figyelhetünk.
A magyar válogatott először vett részt a Backyard Ultra-világbajnokságon, s rögtön az előkelő hatodik helyen végzett. Mit gondol a csapat teljesítményéről?
Büszke vagyok a csapattársaimra, mindenki ügyesen teljesített. Futás közben alkalmanként mondtam néhány motiváló mondatot, a verseny végén pedig egy-két csalódott társamat próbáltam vigasztalni. Remek eredmény a hatodik hely, ám már azon kell gondolkodnunk, hogy miképp lehetünk ennél is jobbak. Majdnem mindenki egyéni csúcsot futott, az összes futó büszke lehet magára. Át kell lendülni az esetleges csalódottságon, hiszen már az tiszteletre méltó, ha valaki rajthoz áll egy ilyen versenyen.
Fodor Szilárd után Csécsei Zoltán maradt legtovább versenyben a magyar válogatott futói közül – Fotók: Runion
Nem sokkal a vébé előtt még a Spartathlonon futott, hogy bírta? Elég közel volt egymáshoz a két esemény.
Nagyon jól éreztem magam fizikailag és mentálisan is. Sok munkát fektettem bele, hogy ilyen versenyzői szintre jussak. Augusztusban különböző problémákkal küzdöttem, emiatt a Spartathlonon és a Backyard Ultra-világbajnokságon is a B-tervemet kellett követnem. Az izomvázam jól működött, egyéb tényezők viszont lelassítottak. Valóban a két esemény között eltelt két hét rövid időnek tűnik, én azonban kihívásként tekintettem rá.
Nem akartam egyiket sem kihagyni, hiszen nem tudhatom előre, mi történik egy év múlva. Lesz még vajon lehetőségem? Mi lesz velem a jövőben? Mindenképpen részt akartam venni mind a két eseményen.
Feltűnő volt, hogy ötujjas cipőben futott a vb-n. Mióta használ ilyet?
Valóban ötujjas cipőben kezdtem el a vébét, ám egy idő után lecseréltem. Ebben a cipőben kétszáz kilométer volt a legtöbb, amit egy huzamban megtettem. Az ötujjas cipőbe fokozatosan bele kell szokni, fel kell építeni benne a futást, ez akár nyolc hétig is eltarthat. Egy-két évig kell edzeni ahhoz, hogy három számjegyű kilométert tudjunk megtenni mezítlábas minimalista cipőben, de ez minden futó esetében más. A Spartathlonra vastagabb talpú mezítlábas stílust választottam, ott 1.9 centiméteresben versenyeztem. Hogy miért futok egy ideje ilyenben? Korábban sok problémám volt – amikor magasított sarkú cipőben futottam, futótérdszindrómától és csonthártyagyulladástól szenvedtem, sok problémám volt az ITB-szalagommal és a sípcsontommal. Úgy voltam vele, kipróbálok valami természetesebbet, végül is amikor megszületünk, mezítlábasok vagyunk, majd ránk adják a rossz cipőt, és tönkremegy a lábunk… Figyelni akartam a helyes testtartásra, megerősödtek a lábaim, jobban éreztem magam. Szóval gyógyítójelleggel indult, az egészséges életmód miatt választottam, s úgy érzem, jó döntés volt.
Fodor Szilárd lábán speciális, ötujjas futócipő – Fotók: Runion
A cipőjén észre lehetett venni egyfajta sebességmérőt.
Valóban, ez a sebességmérő adatokat gyűjt be. Más órát használ, ám ez valamelyest pontosabb adatokkal szolgál. Amikor beszereztem, órákat töltöttem el azzal, hogy elemeztem az adatokat, ezekhez igazítottam az edzéstervet, éreztem a fejlődést. Továbbra is rendszeresen használom, azonban már nem töltök sok időt az elemzésekkel. Ad egyfajta biztonságot, ám próbálok ösztönből futni, a testem jelzéseire figyelek. Nem tagadom, korábban sokat segített, ám már nem erre alapozom a fejlődésem. Már inkább a légzésre és a helyes testtartásra figyelek, az érzékelő inkább csak dísz a cipőmön.
Az ultramaraton-versenyek statisztikáit vezető DUV oldalán Helsinki van feltüntetve lakóhelyeként, mióta él Finnországban?
Már húsz éve. Akkoriban tanulni mentem északra. Azóta szinte minden hónapban egy hétre hazajövünk Magyarországra. A koronavírus-járvány valamelyest megnehezítette ezt, ám akkor is megoldottuk. A gyermekem iskolás lett, így már ehhez is alkalmazkodnunk kell. Szeretünk hazajárni, a Balaton és a család fontos szerepet játszik az életünkben, amikor otthon vagyunk, általában versenyeket is beiktatok az időmbe.
Ebben az évben sok finn és észt versenyen vett részt. Mit lehet tudni erről?
Ez volt az első olyan év, amikor Magyarországon és Finnországon kívül másik országban is versenyeztem.
Finnország nagy ország, itt előfordul, hogy ötszáz kilométert kell utazni egy versenyért, sokszor közelebb van átugrani Észtországba. Mindig is nagy utazó voltam, kíváncsi voltam, hogy milyenek az észt események. Ilyenkor az ember valamelyest megismeri az adott országot, várost néz, ráadásul izgalmas a nemzetközi körforgás tagjává válik. Megismerhettem a balti országok futóit, sok újdonságot és sok új embert láthattam. A nemzetközi mezőny vonzóbbá teszi ezeket az utazásokat, jó tanulási év volt.
A százórás Backyard-verseny teljesítése sem elképzelhetetlen – Fotók: Runion
Testközelből tapasztalhatja meg a magyar és a finn ultrafutás védjegyeit. Miben más a kettő?
Finnországban kedveltebbek a terepfutóversenyek, kevesebb aszfaltos esemény van. Az északiak szeretnek közel lenni a természethez. Van egy fontos körülmény: a finn versenyek számomra hitelesek. Minden versenyen jól működő időmérőrendszer van, továbbá nyomkövetőrendszer és élő közvetítés is rendszeresen biztosítva van. Ugyanez a helyzet Észtországban is. Mindkét ország fejlett technikai háttérrel rendelkezik.
Magyarország e tekintetben abszolút le van maradva, nincs megfelelő időmérés, emiatt hiteltelenek a versenyek.
Egyáltalán nem akarok rosszat mondani a magyar versenyekre, de e tekintetben nekem csalódás volt az év. A külföldi események jobbak voltak. Nekem nagyon fontos, hogy csak a futásra kelljen koncentrálnom, ne a verseny közben vagy után kelljen nyomozgatni az adatokat… Hogy hol futnak többen? Magyarországon többen ultráznak, mint Finnországban. Százalékos arányt nehéz mondani, de ha érzékeltetni akarom, akkor azt mondom, ha otthon kétszázan ultráznak, akkor északon százan. A DUV-adatbázis pontos és friss adatokat szolgáltat az adott ország futólétszámáról. Kik jobbak? Ehhez meg kell vizsgálni a dolgokat, változik a világ, mindkét nemzet futói nagyon jók. Ismét a DUV-adatbázist tudom felhozni, ez megmutatja, hogy az adott pillanatban melyik versenyző vagy ország eredményesebb.
Közeledünk a szezon végéhez. Milyen volt az éve?
A DUV statisztikáit nézve ez volt a legjobb futóévadom, eredményes szezont zártam. Lehet csemegézni az eredményeim között, sok dobogós helyet és érmet szereztem. A Backyard Ultra-világbajnokság szép zárása volt az évnek. Örülök, hogy az első helyen végeztem a magyar csapatban, ám személy szerint még ragyogóbb eredményt akartam elérni. Hogy mire vágytam? A belgákkal szívesen versenyeztem volna tovább, legalább hetvenkét órán át, vagy addig, ameddig csak lehetséges. Akár átlépve a száz órát.
Milyen célokat tűzött ki a következő évre?
Nincs már tervben verseny erre az évre, ám ha valamilyen lehetőség adódik, bármi lehet. Spontán is jöhet olyan esemény, amely felkelheti az érdeklődésemet. A célom az, hogy jövőre legalább ilyen eredményes legyek, mint az idén, s ha lehet, lépjek egyet előre. Elvileg a Backyard-vébén elért eredménnyel a jövő évi, Amerikában megrendezésre kerülő egyéni vébén ott lehetek, így októberben Tennessee-ben nagy feladat vár rám. Ezen kívül valószínűleg versenyzek Tihanyban, illetve indulási jogom van azokon a versenyeken, amelyeken első helyet értem el. Továbbá különböző idő- és távolságalapú eseményeken is ki szeretném próbálni magam. Főként a huszonnégy és negyvennyolc órás versenyeredményeimen szeretnék javítani a következő évben.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
