Rohamléptekkel közelít az Ultrabalaton idei versenye, amit én augusztus végén visszamondtam, mert nem éreztem úgy, hogy hasznos tagja lehetnék a csapatnak, annak ellenére, hogy ők az ellenkezőjéről győzködtek. Szerintük az sem lett volna gond, ha kevesebbet futok a nekem szánt harmincvalahány kilométerből, de azért ott lennék velük. Nyilván nagyon fájt belül, amikor egyenként próbáltak kapacitálni, de augusztus végén – felmérve a futóállapotomat – gyorsan meghoztam a reális, érzelemmentes döntést. Nyár elején, amikor néha ez a gondolat bekúszott a fejembe, lehet, idén nem kellene erőltetni a hosszabb teljesítést, rögvest bevillant: hogyan telhetne el az év UB-részvétel nélkül?! Egymás után öt alkalommal futottam a Balaton körül, és minden évben tervezetten edzettem, heti négy alkalommal futottam, szóval tisztességesen felkészültem, s emiatt mindig boldogan vettem részt a versenyen, mert tudtam, beletettem a magamét, nagy meglepetés nem érhet. Idén azonban nem tudtam ezt az edzésmunkát elvégezni, emiatt meg kellett hoznom a döntést, hogy még időben találjanak valakit a helyemet. Amikor eldöntöttem, hogy visszalépek, már nem volt bennem keserűség, mert nem véletlenül döntöttem így: még ha le is futok huszon-harmincegynéhány kilométert, zavart volna, hogy a többiek többet és gyorsabban teljesítenek, nem éreztem volna jól magam. Szóval, elfogadtam a helyzetet.
Azonban nemrég a blogok olvasása közben megláttam egy Ultrabalatonon készült éjszakai fotót egy fejlámpás futóról – na, az szíven ütött rendesen, sőt fájt, nem is kicsit.
Valamiért nekem az éjszakai futások maradtak meg jobban az emlékeimben. Ahogy a bringás kísérőnkkel már megfáradva nyomjuk az éjszakában. Tavaly volt olyan éjjeli szakasz, ahol előttünk, mögöttünk nem volt senki, az autóút is messze, vaksötét volt, csak a két fejlámpánk világított. A földön mindenütt gesztenyék, amire figyelnem kellett, ne lépjek rájuk az esőben. Akkor, ott (is) nagyon örültem, hogy nem vagyok egyedül, és velem együtt küzd a bringás barátunk, aki minden pillanatban biztatott minket, pedig az ő teljesítménye talán a legnagyobb közülünk.
Nos, az idén ezt engedtem el. Próbálok arra gondolni, hogy felelősségteljes döntést hoztam, és remélhetőleg csak erre az évre vonatkozik. Az ideit meg távolról szurkolom végig.
ULTRAKELEK.WEBNODE.HU
Az Ultrabalaton-teljesítők közül néha szoktak panaszkodni, hogy az útvonal egyhangú és unalmas. Ezt cáfolja meg Hernádi László a Balatont bemutató négyrészes sorozatában. Eddig három rész már felkerült a blogjába, érdemes elolvasni, hiszen sok történelmi és egyéb érdekességet tudhatunk meg. Akik elolvassák, talán a következő versenyen már máshogy látják a korábban unalmasnak tartott szakaszokat!
FUTOLEPES.COM
Őry István futóedző azt boncolgatja bejegyzésében, mi okozhatja a hétköznapokban vagy edzés közben az izomgörcsöt, és mit lehet tenni ellene. Ez nálam is visszatérő probléma, és azt hittem, a magnézium a probléma megoldásának kulcsa, azonban Őry István cáfolja ezt az anyagban, ami egyébként a Youtube-on is megtekinthető.
KIAZMUS.HU
Aki szereti az instant kihívásokat, annak remek ajánló ez a bejegyzés! A Kőről kőre a Pilisben 15 elnevezésű útvonal tizenöt kilométeres, kellemes ötszáz méteres szinttel, csodás látnivalókkal!
21097kk.WORDPRESS.COM
Koffein kapitány új módszerrel próbálkozik, hogy a térdei ismét bírják a futóterhelést. Az első két alkalom eredményei biztatónak tűnnek, de majd a kezelések végén derül ki, futhat-e újra kedvére!
RUNSSTOPPABLE (Facebook)
Borza Helga a svájci Spartan Európa-bajnokságon indult, és korosztályában a harmadik helyezést sikerült elérnie! Az igazán kemény csajszi beszámolóját olvashatjuk a kőkemény verseny teljesítéséről!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
A nagy álmokban és magunkban is hinni kell!
Sokszor kérdezik tőlem, mi a motiváció fenntartásának legjobb módja. Ez összetett kérdés, de mégis van rá egyszerű válasz, a legfontosabb, hogy legyen cél. Mindegy, mi az, a lényeg, hogy rövid vagy középtávú reális célt tűzzön ki maga elé, aki futni kezd. Az is fontos, hogy ezt a kitűzött célt akarnunk is kell elérni, vagy olyan kihívásnak tűnjön, amelyre igenis muszáj alaposan felkészülni Emellett az a legjobb, ha pozitív érzések társulnak az álmunkhoz vezető úthoz, ha minden edzést utálkozva csinálunk, akkor valami nem jó, és előbb-utóbb a motivációnk is csökken. Apró sikerélmények is kellenek, ezért érdemes olyan részleteket beilleszteni, amelyek még inkább megalapozzák a kihívást, például az edzőversenyek, tesztfutások vagy épp erőedzésben a maxolások jelenthetnek pluszlöketet, hogy teljes gőzzel folytatni tudjuk az utat a cél felé. Az alap viszont belülről jön, azt semmilyen motivációs videó, semmilyen érem nem tudja megadni.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
