Ujvári Balázs 2014-ben kocogott ki a közeli patakhoz – ezzel kezdődött minden. Az ultrafutó idén harmadjára készül a Dolomitokba, a Lavaredo Ultra Trail leghosszabb távján áll rajthoz.
„A sport mindig az életem része volt, sokáig röplabdáztam – mondta a 44 éves Ujvári Balázs. – Emiatt az alapom megvolt, majd 2014-ben úgy gondoltam, valamit megint sportolnom kéne, ami költséghatékony, és szinte bármikor tudom űzni. Nézegettem a sportcipőimet, majd egy napon kikocogtam a közeli patakhoz. Ezzel kezdődött a történet. Akkor még nem voltak jelentősebb céljaim, csak mozogni akartam. Innentől lépésről lépésre haladtam, hamar eljutottam a nulláról a maratoni távig. Később jött az első hatórás versenyem, majd egyre emeltem a tétet. 2017-ben aztán a Hármashatár-hegyen részt vettem egy közösségi futáson, akkor estem szerelembe a terepfutással. Azóta, ha tehetem, terepversenyeken indulok, ám nem zárom ki teljesen az aszfaltot sem.
2020-ban elkezdtem az 1170 kilométeres Országos Kéktúrát lefutni, szépen, szakaszonként haladok vele.
Ha egy szakasz, mondjuk, 75 kilométer, akkor azt egybe lefutom, nem hagyom félbe. Nehéz haladni, mivel sok mindenre kell figyelni, az időjárásra, a versenyekre vagy a közlekedésre – elérem-e a buszt vagy a vonatot… Ezzel kapcsolatban van egy sztorim: július közepén harminc fok volt, és éppen a Nagymaros–Nógrád szakaszt iktattam be. A vasútállomáson hagytam a kocsim, s már három kilométer után éreztem, hogy nagyon meleg van, ráadásul csak fél liter víz volt nálam, és a hegyekben nincs vízvételi lehetőség. Nógrádról este ment az utolsó vonat vissza az autómhoz Nagymarosra, a következő járat csak másnap reggel indult. Rendesen kicentiztem, perceken múlt, hogy elértem az utolsó, fél kilences vonatot, nem tudom mihez kezdtem volna, ha lekésem, hiszen éppen annyi pénz volt nálam, hogy a jegyet meg tudtam venni visszafele. Még szállást sem tudtam volna fizetni éjszakára.”
Ujvári Balázs eddigi egyetlen száz kilométer feletti távját 2020-ban a 108 kilométeres Vadlán Ultra Terep versenyen teljesítette, akkor a Keszthelyi-hegységben rendezett eseményen vett részt. Első maratonijára 2016-ban Rómában került sor, elmondása szerint szereti megadni a módját az „elsőknek” az életében, így mindenképpen külföldön szerette volna lefutni élete első maratoniját. Az első hatórás versenyét a Velencei-tó körül futotta, majd később az igazán hosszú távokat már terepen teljesítette. 2019-ben a Salomon Szentlászló Trail 84 kilométeres távja közben érezte igazán, hogy van keresnivalója a futásban. Aztán nem itthon, hanem külföldön esett szerelembe az ultrafutással.
„2018-ban vettem részt először a Dolomitokban rendezett Lavaredo nevű ultraversenyen, elsőre szerelem volt, ami a mai napig tart. Akkor a 48 kilométeres távon indultam, tavaly pedig a nyolcvanason, 4600 méter szintemelkedéssel. Idén, harmadik alkalommal pedig a leghosszabb távon indulok: százhúsz kilométer és 5800 méteres szinttel. Ez már jelentős kihívás lesz. Éjszaka tizenegy órakor lesz a rajt, harminc óra a szintidő, így az is lehet, hogy kétszer is belelógok az éjszakába. A Dolomitok kemény hely, nem vicc. Tavaly a 80 kilométeres távon a vége felé elkapott a vihar, hatalmas eső zúdult le. Hét kilométer lejtmenet volt hátra, imádkoztam, hogy egyben leérjek. Nem fogott a cipőm semmit, mintha korcsolyáztam volna. Nem volt tapadás, folyamatosan csúszott ki oldalra a lábam, brutális volt. Mentálisan nem volt egyszerű helyzet, de megoldottam.”
A sportoló elmondta, összességében jó évet zárt tavaly, ám nem dobogós helyezésekben méri a sikert. Inkább az időeredményt figyeli, folyamatosan javítani akar rajtuk. Az idei főversenye egyértelműen a Dolomitokban rendezett 120 kilométeres Lavaredo Ultra Trail, amelyen az a célja, hogy szintidőn belül beérjen. Példaképe a spanyol profi ultrafutó és ultrasíző Kílian Jornet, őt magára is tetováltatta, háttérben a meseszép Dolomitokkal.
„Nagyon büszke vagyok arra, hogy eddig egyetlen versenyt sem adtam fel. Amióta futok mindig beértem a célba, eddig teljesítettem az összes versenyemet.”
A sportember a Lavaredo Ultra Trail mellett az idén először megrendezendő Black Hole versenyen is részt vesz. Ez az esemény azért izgalmas, mert nem lehet tudni semmit az útvonalról, csupán azt, hogy Zircről indul, valamint, hogy 55 és 120 kilométer közötti távra kell lélekben készülni. Sem kísérő, sem mobiltelefon nem lehet a futóknál, csupán a GPS, az alapján haladnak a megadott paraméterek szerint.
„A korábban említett célok mellett idén be akarom fejezni az Országos Kéktúrát. A Kör 152 kilométeres szakaszát az egyik barátommal párban szeretném teljesíteni, az útvonala Börzsöny vadregényes tájain vezet, alig-alig érint lakott területet, biztosan izgalmas lesz. Persze közben kisebb versenyek még bejöhetnek a képbe, egy biztos: nem unatkozom majd.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
