Rendesen bekezdett idén: először futott egy maratonit, majd megkerülte a Balatont.
Bár sokan azt mondják, egész évben azt csinálod, amit január elsején, én mégsem futok az év első napján, mindig másodikán kezdek egy maratonival – mondta Ispán Zsolt a Csupasportnak. – Majd folytattam az edzéseket, és Szilágyi Gyula barátommal eldöntöttük, hogy jó lenne az esztendő elején futni egy hosszabbat. Tudtam a Balathonról, tavaly egy futótársnőmmel elkezdtük gyalog teljesíteni, de sajnos neki száz kilométernél fel kellett adnia, ami után átváltottam futásra, és még száz kilométert teljesítettem. Akkor a fáradtság miatt jobbnak láttam, ha befejezem, sérülést nem akartam kockáztatni. Éppen ezért „visszavágót” terveztem, és idén mindenképpen szerettem volna teljesíteni.
Január közepén nagy hidegben rajtoltunk, az első éjszaka mínusz öt, a másodikon mínusz kilenc Celsius-fokot mutattak a hőmérők. A nálunk lévő folyadékok teljesen befagytak, nagy küzdelem anélkül megtenni az utolsó harmincöt kilométert. Minden méterért meg kellett küzdeni.
Mi okozta a legnagyobb kihívást?
A fáradtság és a hideg. Ez a kettő a folyadékhiánnyal együtt hallucinációt idézett elő nálam, de csak arra koncentráltam, hogy haladjak előre, hiszen mindenképpen szintidőn belül akartunk beérni. Teljesen át voltunk fagyva, még enni sem tudtam az utolsó ötven kilométeren, inni pedig esélytelen volt, hiszen minden jéggé fagyott. És hogy miért két éjszakát iktattunk be? Az idei egyik fő célom a negyvennyolc órás országos bajnokság, így jó gyakorlás volt, hogy majd az éjszakázás minél jobban menjen. Másrészt a Balathlon elején a Keszthely–Tapolca harminc kilométeres szakasz napközben igencsak forgalmas, sok autó és kamion jár arrafelé, ezt mindenképpen próbáltuk elkerülni, így biztonságosabb volt. Mivel a rajt napján még dolgoztam, a második éjszaka már csaknem negyvennyolc órája talpon voltam alvás nélkül, ami nem volt egyszerű ilyen körülmények között. De a lényeg, hogy sikeresen teljesítettük szintidőn belül.
Azt írta a közösségi oldalán, hogy idén tízezer kilométer megtételét tűzte ki célul. Milyen versenyeken tervez részt venni?
A következő nagyobb teljesítésem a február eleji Bóly–Szederkény száz kilométer lesz. Futottam itt már korábban, elég szintes a terep, kellemes a környezet, örömmel térek vissza. Márciusban tervezem a tapolcai hatórás verseny teljesítését, majd a hónap végén a számomra kedves BSZM-en leszek ott. A május elég keménynek ígérkezik, ugyanis az Ultrabalatonon vegyes párosban veszek részt, aztán az Ultra Trail Hungary is tervben van. Augusztusban futok egy privát Ultrabalatont, továbbá ott leszek az Ultra Tisza-tón, tervezem a Kör teljesítését is, valamint a Kassa–Miskolc Ultramaratont. Az év második fele még körvonalazódóban. Valószínűleg lesz egy huszonnégy órásom, illetve a Piros 85 és az Ultrabalaton Hegyestű Trail is a célok között szerepel.
Visszatekintve az elmúlt évre, milyen futóidénye volt?
Ha egy szóval kellene jellemezni, kiváló. Minden eseményen ott voltam, ahol szerettem volna, de nem titok, volt három befejezetlen versenyem, igaz, mindegyiknél több mint száz kilométert sikerült futni, amire így pozitívan gondolok. Sikerült többször is dobogós helyezést elérnem, összességében abszolút eredményes évet tudhatok magam mögött. A nagyszerű téli felkészülés során január végén Kiskőrösön a Yours Truly rendezvényen nyolcvanegy kilométerrel az első ultra is megvolt, majd február elején négy negyvenes átlagtempóval futottam az ötven kilométeres Szerelmes Füredet, ez így remek évkezdés volt. Áprilisban a martonvásári megméretés tizenkét órás betétszámában korosztályos első helyet szereztem, pedig nem sokkal a rajt után már nagy gyomorfájdalmaim voltak.
Az Ultra Lupa-tó százharminc kilométeres távján második helyezést szereztem, amire büszke vagyok. Utóbbi különleges, hiszen utoljára rendezték meg az eseményt, érdekes volt az aszfalt és a terep kombinációja, mivel harminc kilométert a Börzsönyben kellett megtenni.
Talán még a Suhanj!6-ot is kiemelném, harmadik lettem, de egy kilométeren belül volt az első három helyezett, rendkívül szoros, szuper verseny volt. Októberben Balatonfüreden a születésnapomat egy huszonnégy órás futással ünnepeltem meg, amely kétszáz kilométerrel dobogós helyet hozott. Sajnos az Ultra Trail Hungaryn kilencvennyolc kilométernél estem egy nagyot, és noha be tudtam fejezni a versenyt, a térdemben megsérült egy ideg, ami miatt szűk egy hónap pihenő következett. Emiatt életem első backyardján csak egy tiszteletkört tettem meg, éppen ezért az elmúlt évből legjobban a backyard teljesítése hiányzott.
