És akkor most mi lesz? – néztem magam elé kerek szemekkel, hiszen olyannyira jól sikerült a célként kitűzött kétórás félmaratoni, hogy végül 1:50 óra alatt teljesítettem. Belefért négy szigetkör – az aktivitást mérő óra szerint 21.59 km, 1:49:19 óra –, s mivel édesanyám bázisként használt lakásából indultam és tértem vissza, a végeredmény 2:10:24 óra és 24.52 km (5:19 km/óra) lett. No és a kérdés: most mi lesz?
Hiszem, hogy ez nemcsak engem érint, nyugodtan általánosíthatunk, mivel
a félmaratoni teljesítése időtől függetlenül egy fontos mérföldkő futásban. Ez már teljesítmény, ehhez már kell készülni, szükség van kitartásra, szóval nem semmi.
De nézzük a további utakat!
Elsőként arra gondoltam, hogy megvolt a nagy cél, a megfelelő pihenő után vissza lehet állni a polgári, szabadidős futásra – 30-60 perc, 5-10 km, semmi komoly, csak hogy egészség meg erőnlét legyen. De vajon ez tényleg elég?
Ha nem, akkor elkezdhetjük újra feszegetni a határokat, ami két irányban történhet. Egyrészt az időt szem előtt tartva, vagyis ha megvolt 1:50 alatt a félmaratoni, akkor próbáljuk meg 1:40 vagy esetleg 1:30 alatt, de ezek egyelőre gyilkos időknek tűnnek. És persze attól is sok függ, hogy mennyi időt tudunk sportolásra szánni, hiszen ha az eddigiekhez hasonlót, annak megfelelően kell a célokat is kitűzni.
A másik irány nem az idő csökkentése, hanem a távolság növelése, s akkor evidens lenne a maratoni (meg egyszer az Ultrabalaton egy izmosabb része),
de azért adjuk meg a futásnak a tiszteletet: már a félmaratoni is tisztességes felkészülést igényel, szóval a maratonira nagyon oda kell tenni magunkat.
Még tudatosabban, még tervszerűbben, még több edzéssel, hiszen csak azért, mert edzésterv és frissítés nélkül futottam le a félmaratonit, az még nem jelenti azt, hogy így helyes.
Ha esetleg nem akarjuk az időt és a kilométereket sem hajszolni, mégis vágyunk valamiféle kihívásra, akkor jöhet a terepfutás. A változatos környezet, a keményebb emelkedők rengeteg új impulzust adnak, és akkor még nem beszéltünk a nyugalomról, amely az erdőben körülvesz.
Szóval bőven van választási lehetőség a sikeres félmaratoni után. Ami biztos, fájhat akármennyire is az ember combja a futás után, érezhet bármekkora fáradtságot, gyorsan újra előkerül a futócipő.
(Persze nézhetünk más sportág után is, például elkezdhetünk aktívan kerékpározni, s akkor ugyanúgy rá fogunk csavarodni a különböző kilométerekre, ezt garantálom.)
