„Egyértelműen az a célom, hogy javítsak a tavalyi időmön. Úgy érzem, reális esélyem van rá, ha minden jól megy, akkor összejön. Persze, ilyen hosszú versenyen bármi közbejöhet. Van egy célidőm, de hogy mennyi, azt egyelőre megtartom magamnak” – ezt nyilatkozta a Csupasportnak a Spartathlon előtt. Elárulja, mennyi volt a célideje?
A célidőm nem jött össze, de nem árulom el, mert nem hagyom veszni, néhány év múlva visszatérek és ismét megpróbálom – mondta Fogarasiné Veres Krisztina. – Ettől függetlenül maximálisan elégedett vagyok, ebben ennyi volt, küzdelmes versenyen vagyok túl.
Szóval jövőre nem tér vissza Görögországba?
A terveim szerint három év múlva próbálkozom megint, most huszonnégy órás versenyeket szeretnék teljesíteni, korábban voltam már ilyenen, ami nagyon tetszett. Jól bírtam a körözést és a monotonitást.
Fotók: Abai Róbert / Spartathlon Magyar Csapat
A Spartathlon előtt azt is mondta, hogy sosem volt még ilyen jó formában, ezt pedig alátámasztja az eredménye. Érezte futás közben is, hogy a formája rendben van?
Abszolút éreztem. Az első hetven kilométeren sokkal gyorsabb voltam, mint amire számítottam, nagyon jó erőben voltam, az emelkedők is remekül mentek, nem lassultam. Meleg volt, így azt terveztem, hogy minden második pultnál frissítek, de hűtenem és jegelnem is kellett magam, ami sok időt vett igénybe. Ráadásul nem vált be a frissítés, hányingerem lett, százhúsz kilométernél pedig kijött belőlem minden. Ördögi körbe kerültem, nem ment be semmi, csak kicsi kenyérdarabokat ettem, ami nem adott elég energiát. Ez is azt mutatja, hogy jó erőnléttel érkeztem, mert ilyen kevés energiabevitellel is végig tudtam menni.
Izgultam, hogy miképp bírom így ki a végéig, az utolsó tíz kilométer szenvedős volt, rendesen szédültem is, de csak sikerült beérnem a célba.
Fotók: Abai Róbert / Spartathlon Magyar Csapat
A frissítés okozta a legnagyobb nehézséget?
Egyértelműen. Sokat gondolkoztam, és arra jutottam, hogy változtatok rajta. Az Ultrabalatonon is ugyanez volt a probléma, úgy látszik, nem működik. Ha nincs energiapótlás, nem tudok a megfelelő tempóban haladni.
Mindhárom gyermeke ott volt a célban. Mennyit jelentett ez önnek?
Elképesztően motivált, felejthetetlen élményt jelentett a befutó. Nem hiszem, hogy valaha bármelyik jobb lesz ennél. A legkisebb, hétéves fiam látta, amikor kijött belőlem minden, megijedt, majd a verseny után azt mondta, hogy anya rosszul volt, de nagyot küzdött és hetedik lett. Ez sokat jelent számomra.
Lesz még idén versenye?
Most a pihenés következik, majd lassan kezdődik a felkészülés a következő esztendőre. Jövőre az Ultrabalatonon szeretnék elindulni, illetve néhány huszonnégy órás versenyen – ahogy mondtam, most ezek felé fordulok.
Fotók: Abai Róbert / Spartathlon Magyar Csapat
