„Egyértelműen az a célom, hogy javítsak a tavalyi időmön. Úgy érzem, reális esélyem van rá, ha minden jól megy, akkor összejön. Persze, ilyen hosszú versenyen bármi közbejöhet. Van egy célidőm, de hogy mennyi, azt egyelőre megtartom magamnak” – ezt nyilatkozta a Csupasportnak a Spartathlon előtt. Elárulja, hogy mennyi volt a célideje?
A célidőm egyelőre nem jött össze, de nem árulom el, mert nem hagyom veszni, néhány év múlva visszatérek és ismét megpróbálom – mondta Fogarasiné Veres Krisztina, aki 29:50:12-es idővel a legjobb magyar hölgy eredményt érte el a Spartathlonon, összesítésben pedig hetedik lett a nők között. – Ettől függetlenül maximálisan elégedett vagyok, ebben ennyi volt, küzdelmes versenyem volt.
Szóval jövőre nem tér vissza Görögországba?
A terveim szerint három év múlva térek vissza, most huszonnégyórás versenyeket szeretnék teljesíteni. Imádom a kihívásokat, korábban volt már egy huszonnégyórásom, ami nagyon tetszett. Jól bírtam a körözést és a monotonitást.
Fotók: Spartathlon Photography
A Spartathlon előtt azt is mondta, hogy sosem volt még ilyen jó formában, ezt pedig alátámasztja a remek eredménye. Érezte futás közben is, hogy kiváló formában van?
Abszolút éreztem. Az első hetven kilométeren sokkal gyorsabb voltam, mint amire számítottam, nagyon jó erőben éreztem magam, az emelkedők is remekül mentek, nem lassultam. Nagy volt a hőség, így azt terveztem, hogy minden második pultnál frissítek, de a nagy meleg miatt hűtenem és jegelnem kellett magam, ami sok időt vett igénybe. Ráadásul nem vált be a frissítésem, hányingerem lett, százhúsz kilométernél pedig kijött belőlem minden. Ördögi körbe kerültem, nem ment be semmi, csak kicsi kenyérdarabokat ettem, ami nem adott túl sok energiát. Ez is azt mutatja, hogy jó erőnléttel érkeztem, mert ilyen kevés energiabevitellel is végig tudtam menni.
Izgultam, hogy miképp bírom így ki a végéig, az utolsó tíz kilométer szenvedős volt, rendesen szédültem, de csak sikerült beérnem a célba.
Fotók: Spartathlon Photography
A frissítés okozta a legnagyobb nehézséget?
Egyértelműen. Sokat gondolkoztam, és arra jutottam, hogy változtatok a frissítésemen. Az Ultrabalatonon is ugyanez volt a probléma, úgy látszik, nem működik. Ha nincs energiám, nem tudok a megfelelő tempóban haladni.
Mindhárom gyermeke ott volt a célban. Mennyit jelentett ez önnek?
Elképesztően motivált, felejthetetlen élményt jelentett a befutó. Nem hiszem, hogy valaha bármelyik más befutó jobb lesz ennél. A legkisebb, hétéves fiam látta, amikor kijött belőlem minden, akkor megijedt, majd a verseny után azt mondta, hogy anya rosszul volt, de nagyot küzdött és hetedik lett. Ez sokat jelent számomra.
Lesz még idén versenye?
Most pihenés következik, majd lassan kezdődik a felkészülés a következő esztendőre. Jövőre az Ultrabalatonon ott szeretnék lenni, illetve néhány huszonnégyórás versenyen – ahogy mondtam, most e felé fordulok.
Fotók: Spartathlon Photography
