A 36. Sparthatlonon, mint többször is írtunk róla, a férfiaknál a 30 éves Isikava Josihiko nyert, a női győztes Maráz Zsuzsa lett. Összességében 381 indulóból 237 ért célba, ezen belül 12 olasz indult, közülük Enrico Maggiola ért először Spártába.
Enrico 33 éves, trieszti pénzügyi tanácsadó, a Podistica Fiamma Trieste atlétája, aki az utóbbi években ultramaratoni távokon versenyzett. Az USA-ban kezdett futni, ahol közgazdasági doktori iskolába járt, eleinte egy parkban edzett, aztán maratonikon vett részt, egyre növelve a versenyeken futott kilométerek számát. Harminckét ultramaratonit teljesített eddig, ezeken a versenyeken több mint háromezer kilométert futott.
Idén április végén Franciaországban nyert 12 órás versenyt 147 kilométerrel, Temesváron 24 óra alatt 242 kilométert futott, megnyerte az Ultra Bodenseelaufot, majd Szekszárdon a Korinthosz 160-at.
(A régi ismeretség miatt tegeződve írtuk az interjút.)
Hogy ment a Spartathlon, elégedett vagy az eredményeddel?
Nem állítanám, hogy tökéletesen, mondjuk azt, jól ment. Néhány napig lázas voltam, a verseny előtti nap gyógyultam meg, remélem, hogy tudok majd javítani az eredményen.
Mesélted, hogy hangoskönyveket, szakmai tanulmányokat hallgatsz futás közben. A Sparthatlonon nem lehetett fülhallgatóval futni, mire gondoltál a verseny alatt?
Azokra az emberekre, akik kedvesek nekem. Aztán arra, hogy a frissítést miként szervezzem meg az ellenőrzőpontokon, kitől mit kérjek. Nem voltam valami jól ahhoz, hogy túl bonyolult dolgokon gondolkozzak. A testvérem, a barátnőm és a családja segített, nekik is kemény, de szép tapasztalat volt. Egyszer jött el velem a húgom, egyébként egyedül szoktam frissíteni. Rengeteget iszom, óránként körülbelül másfél liter izotóniás italt.
Szilárd ételt csak akkor eszem, ha úgy adódik, mert különben nem érzem szükségét. Esetleg banánt fogyasztok. A tizenkét órás futásokat inkább étel nélkül szoktam megoldani.
Mi a következő célod?
Szeretnék javítani az időeredményeimen. Száz kilométeres és huszonnégy órás versenyeken indulok. Hétfőtől csütörtökig körülbelül napi huszonöt kilométert futok, aztán hétvégén mindkét nap ötvenet. Előfordul, hogy versenyeken veszek részt edzés céljából, ez attól is függ, hogy mire készülök. Igyekszem nem követni semmilyen táblázatot vagy tervet, túlságosan korlátozna. Igaz, hogy ezeknek az edzéseknek megvan a maguk periodicitásában a szabályszerűségük, de a tempómat sohasem határozom meg előre, úgy és annyit megyek, ahogy sikerül.
Mindig megtalálod az örömöt a futásban?
Nem mindig, de még mindig jobban szeretek futni, mint a kanapén feküdni…
Gondolom, ismered Maráz Zsuzsát. Szekszárdon a Korinthosz 160-on ő volt az abszolút női nyertes, te az abszolút férfi, a Sparthatlonon Zsuzsa női első helyezett lett.
A Korinthosz 160 a legjobban szervezett verseny volt, amelyen az idén részt vettem. Nem azért, mert magyar verseny, és most hízelegnék, hanem a szervezők és önkéntesek elhivatottsága, szeretete tette különlegessé, amit az első naptól az utolsóig tapasztaltunk versenytársaimmal. Az eredményhirdetés és a gála örökre emlékezetes maradt.
Zsuzsát természetesen ismerem, bár most nem beszélgettünk. De hihetetlen volt, hogy a Spartathlon teljesítése után a hétfői gálán még képes volt ugrálni örömében!
Fotók: Facebook
