Tekintettel arra, hogy minden héten rengeteg blogot elolvasok, mire sikerül kiválasztanom a legérdekesebbeket, sok történetet, sztorit, sikert, mélyrepülést, sérülést ismerhetek meg. Sokszor úgy érzem, vannak törvényszerű történések a hobbifutóknál, magam is gyűjtöm a tapasztalatokat évek óta, sokat okosodtam, s ez nincs egyenes arányban a fejlődésemmel. Azért írom ezt, mert nálam tavaly egyértelműen visszafejlődés történt, dacára a befektetett munkának, és ennek okait folyamatosan próbálom kutatni. Az egyik okról korábban már írtam, ezzel természetesen kellett kezdenem valamit. Azóta változtattam az edzések minőségén, mennyiségén, és bármilyen furcsa, összességében rég nem voltam olyan jó formában, mint most, de a futás továbbra is csak néha boldogságos, szárnyaló, örömteli. Mivel olyannyira része lett az életemnek, mint ahogyan levegőt veszek, olyan opció nincs, hogy nem indulok el, csak már nem hisztizem, toporzékolok, zokogok magamban, hogy de lassú vagyok. Elfogadtam, így kialakult a heti rutin, az öt edzésből csak kettő futás, s így kerek most minden. Lehet, könnyen feladtam a nagy célokat, de mivel elég jól ismerem magam, és figyelek az intő jelekre, most úgy érzem, ez a jó.
Persze, bízom benne, hogy futok még Balboa-kört, és az UB Trailt is kinéztem magamnak, nem bánnám, ha ezek valamikor összejönnének, de hagyok időt, megvárom, amíg zöld jelzést ad a szervezetem.
Visszatérve sok blogoló sporttársunkhoz, megemelem a kalapom mindenki előtt, aki erején felül próbálja a céljait elérni, lavírozik a hétköznapok között irigylésre méltó logisztikai képességekkel, itt leginkább az anyukákra gondolok. Egyre több profi futó hívja fel a hobbisportolók figyelmét arra, ne az legyen a cél, amit ők elértek, hiszen ez lehetetlen küldetés, vagy legalábbis nagyon keveseknek sikerül. Ezt nyilván azért tartják fontosnak, mert ők is érzékelik, rengetegen vannak, akik szégyellik, hogy lassúak, pár kilométert futnak, ahelyett, hogy büszkék lennének magukra, hiszen az egészséges életmódot és a sportot választották, pedig sokszor lenne könnyebb otthon maradni…
Nem kell mindenkinek ultrázni, maratonit futni, a lényeg, hogy élvezzük, amit csinálunk és még az egészségünkért is teszünk!
A másik tétel, amit leszűrtem a sok poszt olvasásával, hogy a mai rohanó világban a fejlődni vágyó hobbifutók egy idő után bizony megfáradnak, rosszabb esetben megsérülnek, mert a hétköznapi életmódba hosszú távon nehezen illeszthető be a profiknak való edzésmennyiség. Egyszerűen egy idő után nem vagy csak nagyon nehezen megy. Nekem is volt ilyen időszakom, és mind mentálisan, mind fizikailag elfáradtam pár hónap után. Arról se feledkezzünk meg, hogy kell hozzá háttérnek a megértő család is, vagy mindenkinek futni kell, az egy könnyebb helyzet 🙂
Szóval nem könnyű küldetés ez, de ezért is szeretjük, és bármennyit is sportoltok, igenis legyetek büszke magatokra!
ROADRUNNERDIARY.WORDPRESS.COM
Mindjárt itt is az első kedvenc blogolóm, aki számomra egy „ufó”, mert nagyon ügyesen oldja meg az edzéseit anyukaként, hogy elérje a kitűzött céljait. Mivel legutóbb jól sült el a terepedzés, ezért most is nekiveselkedett a HHH-nak. Azonban nála is eljött az a pont, hogy kicsit megfáradt, és nagyon okosan levágott a tervezett húsz kilométeréből, mert inkább ártott, mint használt volna. Lássuk be, ennek felismerése és megtétele sohasem könnyű, idáig is hosszú út vezet!
GYG-TEREPFUTASAI.BLOG.HU
Györgyi Gábor évértékelőjét, és ez évi terveit olvashatjuk a bejegyzésében. Mesebeli szép tájakon versenyzett tavaly, és ehhez tekintélyes távok és szintemelkedések párosultak. Úgy tűnik, ez az év is hasonlóan tartalmas lesz, s amiért még érdemes ellátogatni a honlapra, azok a videók, amelyeket a szenvedélyes terepfutóverseny közben készített.
WITHOUTCATARSIS.BLOG.HU
Jó kis túrafutás-beszámoló, a szerző a Budai Trapp hosszú távját teljesítette, amely 29 kilométert jelentett 1221 méter szintemelkedéssel. Az utat, szerencsére, szinte végigfotózta, úgyhogy az útleírás mellé szép képek is készültek!
FUTOLEPES.COM
Őry István a maratoni versenyek kialakulásának történetét foglalta össze, érdekes olvasmány. Mint kiderül a bejegyzésből, az idei londoni maratonin két ikon csap majd össze, úgyhogy lesznek izgalmak!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND
A hobbink ne menjen a barátság rovására!
A futás különleges. Számtalan sportágat űztem idáig, de kevés tudott akárcsak feleennyire beszippantani. A futás nagyon magával tudja ragadni az embert, főleg akkor, ha sikerélményt ad, s akkor kicsit olyan lesz, mint valamiféle drog, egyre több és több kell belőle. Ha versenycéljaink vannak, akkor a felkészülésünk megköveteli a sok kilométert, a rendszeres erősítést, nyújtást, hengerezést, ezek viszont rengeteg időt vesznek el. Félreértés ne essék, ez nagyon jó időtöltés, de könnyű átesni a ló túloldalára, az pedig komoly problémákat tud okozni. A napunk véges, mindenkinek huszonnégy órából áll. Dolgozni muszáj, ahogyan néha takarítani is otthon, vagy éppen ügyeket intézni, bevásárolni, s aludni sem árt pár órát, így viszont a szeretteinktől vesszük el az időt. A párunktól, családtól, barátoktól, miközben többnyire éppen ők támogatnak minket leginkább. Magam is barátságok elvesztése árán tanultam meg, nem lehet mindent alárendelni a sportnak. A figyelmet, a minőségi időtöltést nem pótolja néha egy pár mondatos beszélgetés, havonta egy közös kávézás. Az emberi kapcsolatokat ápolni kell, különben elhervadnak, mint a virág. Tudom, teljesíteni kell az edzéstervet, és mindjárt itt a verseny, de a kimaradt edzés helyetti mozitól még senki nem lassult perceket, viszont lelkileg is feltöltődhetünk tőle, ami ugyanúgy fontos a jó eredményhez, mint a jól megfutott táv. Sokszor elfelejtjük, hogy a futás hobbi, szabadidős tevékenység, és bizony az érmek csillogása egy idő után megfakul, sőt, akkor látjuk meg, mennyit vesztettünk el. Véleményem szerint nem érdemes túlzásba esni, mert a jobb eredmény nem ad annyi pluszt, mint amennyit a tönkrement kapcsolatok elvesznek tőlünk. Ahogy mondani szoktam: itt is az egészséges egyensúlyra kell törekednünk.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
