Immár rutinos terepfutónak számít, de hogy kezdődött?
Soha nem atletizáltam, ám már az általános iskolában jártam kisebb gyerekversenyekre – mondta Vastag Fanni a Csupasportnak. – Ahogy nőttem, a táv is egyre nagyobb lett, azonban a gimnáziumi évek során abbahagytam. Aztán az egyetem alatt ismét elkezdtem, a vizsgaidőszakban igencsak jól jött, remek stresszlevezetőnek bizonyult. Egyre jobban tetszett, egyre jobban éreztem magam, ráadásul az egészségem és a fogyás miatt is fontos volt. Aztán a koronavírus-járvány berobbanása után kezdtem el még többet futni, ekkor szintet léptem.
Ám az első versenyére még azelőtt sor került.
Így van, már 2019-ben elkezdtem versenyekre járni, majd két évvel később a Pécs–Orfű–Abaliget félmaratonin – ami az első volt – meglett az első dobogós helyezésem. Elkezdtem keresgélni a versenyeket, majd a kiszemeltek többségén dobogóra állhattam. Aztán szép lassan a terep felé fordultam, immár négy éve ez van az első helyen. Az egyik pécsi futóbolt szervezett közösségi futásokat, ezeken pontokat is lehetett gyűjteni meg ajándékokat nyerni. Rengeteget útvonalat ismertem meg a Mecsekben, beszereztem egy sportórát, nagyon élveztem a futást.
Azóta már számtalan magyar és külföldi eseményen vett részt: melyeket emelné ki?
A leghosszabb távot két évvel ezelőtt Gran Canarián teljesítettem, negyvenhét kilométer volt. Nagyon nehéznek bizonyult a sziklás pálya, ráadásul a rajtban kilenc fokot mutattak a hőmérők, a célban pedig harmincat… Ez szép emlékként él bennem, büszke vagyok a teljesítésre. Kiemelnék még egy török terepversenyt, ahol második lettem, illetve egy bosnyákot is. Aztán ott van a Dalmacija Ultra Trail harminc kilométeres távja is, amelyet betegen futottam végig, azonban sikerült a második helyen beérnem. A 2023-as szlovén Velenje Trail harminchét kilométeres távja elképesztő kihívást jelentett, hidegben, szélben és havas esőben futottunk, épphogy lecsúsztam a dobogóról, de a korosztályomban harmadik lettem. Azt elmondhatom, hogy nem vagyok ultrafutó, a terepmaratoni az én távom.
Sőt, tavaly végigcsinálta a horvát terepversenyligát, s nagyszerű eredményt ért el.
Kilenc huszonkét és huszonöt kilométer közötti versenyt tartottak egész évben, sikerült megnyernem az összetettet, sőt, azért is díjaztak, mert mindegyiken részt vettem. Ez nagyon szép emlék, ráadásul sok horvát futóbarátunk lett a párommal, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Egy másik terepfutóligában is részt szeretnék venni idén, ám még nem tudom, hogy a munka mellett hova tudok elmenni. Amit még kiemelnék, a párommal – akit egyébként szintén a futáson keresztül ismertem meg – 2023-ban párosban elég jó idővel megnyertük az Ultrabalaton Trailt, s ennek keretein belül szerveztünk egy jótékonysági gyűjtést. Szerencsére az is igencsak sikeres lett, így két olyan gépet is tudtunk venni a szülészeti klinikára, amellyel a magzat szívhangját tudjuk hallgatni. Ezt a két gépet a mai napig használjuk, erre pedig nagyon büszke vagyok.
Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőre?
A futás nekem kiégés elleni terápia, relaxáció és kikapcsolódás egyben, ám mindig tűzök ki célokat. A futás mellett a másik kedvencem az országúti kerékpározás, ha lesz időm felkészülni, szeretnék egy duatlonversenyt teljesíteni ebben az esztendőben. Ez most a legnagyobb cél, ám azt nem tudom, hogy pontosan mikor valósul meg. Természetesen kisebb-nagyobb hazai és külföldi terepfutóversenyeken most is ott leszek, ám e tekintetben nincs kimondott főversenyem.
