Vasárnap rendezték meg a 3. Veresi Futónapot, s úgy éreztem, illene ellátogatnom a helyszínre, mivel a szomszédságunkban van. Nevezés előtt jeleztem edzőmnek, Krátky Egonnak, hogy indulnék a hét kilométeres távon, ő pedig biztatott, hogy legyek bátrabb, nevezzek a tizennégyesre. Okés, rendben, mondtam, de mivel nyolc kilométer körül mindig elveszítem az összes érdeklődésemet futás közben, legyen olyan kedves, és tegyen be nekem valami tempóhatárt, hogy tudjam, mikor merre és meddig. Ennek megfelelően kaptam az edzésterveket, tempóztam szépen az utóbbi időszakban, ezáltal egyre erősebb és gyorsabb lettem (és amellett se mehetek el szó nélkül), hogy vékonyabb is. A sok munka miatt a TRX-edzéseket hanyagolni kényszerültem, ennek bizony most éreztem is a hatását. Hiába, na, aki magas és öreg, az erősítse folyamatosan a core-izmait…
Verseny előtt Egon nyomatékosította, nem kell izgulnom, mindent megtettünk a cél érdekében. Mivel én is így gondoltam, nem volt bennem semmi para, maximum amiatt, hogy a versenyre elkísérő anyukám viszont tuti izgul. Ezt támasztotta alá az is, hogy a rajtunk előtt beérő 2.5 kilométeres táv utolsó befutóit már megkönnyezte.
Viszonylag hátul helyezkedtem el a mezőnyben, együtt indult a hét, a tizennégy kilométeres mezőny és a huszonegy kilométeres váltó. Mivel hosszú idő után pénteken csak el tudtam menni végre TRX-re, és ott alaposan megdolgoztam magam, ez most szépen visszaköszönt. A combjaimnak nem tetszett a futás, de tudtam, ez csak az elején lesz így. Pár száz méter után már jobb volt, előzgettem is viszonylag gyors tempóban, az órám többször bejelzett, hogy csak óvatosan duhajkodjak.
Aztán széthúzódott a mezőny, és vigyorgós örömfutás következett.
Természetesen nyolc kilométer körül kicsit cöcögtem, vissza is esett a tempóm, de meglepő módon fejben ezt most egész jól kezeltem, így gyorsan fogytak a kilométerek.
Hédi a célban, a jutalom a klassz érem és a „zsíros deszka”!
A vége felé a derekam jelzett, hogy lassan elég lesz a futásból, de azért így is szépen végigtoltam. Két kilométerrel a vége előtt felhívtam anyukámat, hogy nemsokára érkezem, nehogy lemaradjon a befutásról, de természetesen ő már rég ott állt a célvonalnál, és megörökítette a befutást. 1:29 óra lett az időm, ami nekem hatalmas teljesítmény! Nagyon elégedett voltam ezzel az eredménnyel, hiszen végig jókedvűen, stabilan futottam, ráadásul olyan tempóban, ami nekem fél éve még elérhetetlennek tűnt. Hatalmas fejlődésen mentem keresztül, hála a gondos edzői segítségnek!
Nem kérdés, hogy legközelebb is jövök, mert jó hangulatú, jól szervezett verseny volt, az érem pedig csodaszép!
RUNBABYRUN (blog)
Vincze Zsófi is indult a Vadlán elnevezésű ultraterepversenyen, erről írt beszámolót. Nevezéskor még hezitált, hogy a rövidebb, 50 kilométeres távon induljon-e, vagy a 108-ason? Végül a hosszabbat választotta, és a remélt időnél is jóval hamarabb sikerült célba érnie.
AIRTAKI (blog)
A szerző a Spar Budapest Maratonon vett részt iramfutóként, ráadásul a 4 perces tempósokkal. Az egész táv alatt figyelt arra, hogy akik elfáradtak, belesétáltak, azok is célba érjenek, ezért bátorította őket a folytatásra. Ez azzal járt, hogy ő is megállt ilyenkor, így a sok lassítás-megállás-gyorsítás belőle is kivett rendesen. De a lényeg, hogy sokakat átlendített a holtponton, így azok is befuthattak, akik előtte talán feladták volna.
21097KK.WORDPRESS
Koffein Kapitány rendkívül kellemes időszakot él meg, minden nyugodt körülötte, és most végre semmi sem hátráltatja abban, hogy jó sokat futhasson. Úgy tűnik, idén meglesz a lefutott 2000 kilométer, ami a korábbi térdproblémák miatt elképzelhetetlennek tűnt.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
