Néhány napja számoltunk be arról, hogy Varga Szilvia megdöntötte a VérCse 100 női pályacsúcsát, de máris új hölgy került az élre Arany Enikő személyében, aki 13:05:13 órás idővel teljesítette a 105 kilométeres kihívást. Vele beszélgettünk.
„Az év elején döntöttem el, hogy szeretném teljesíteni a VérCsét, ezért egyre többet futottam terepen. Kifejezetten jól mentek az edzések, és február-március környékén felöltött bennem, hogy megdöntöm a pályacsúcsot, amely akkor még tizenhárom és fél óra körül volt – mondta a Csupasportnak Arany Enikő. – Három héttel a tervezett rajtom előtt Varga Szilvia is lefutotta a távot, és láttam, hogy nagyon szép eredménnyel megjavította ezt az időt, ami ugyan nem vette el a kedvem, sőt inkább inspirált, de azt gondoltam, hogy a pályacsúcs esélye elszállt. Végül úgy voltam vele, hogy nem is ez a lényeg, illetve – ahogy mondtam – motivált is. Beszéltem is Szilvivel, milyen jó is az, hogy picit beindult a futóélet.”
Megkerülhetetlen kérdés, hogy milyen érzés 105 kilométeren az erdőben futni.
„Nagyon jó, egyfajta erőfelmérőnek is terveztem, hiszen terepen korábban a Vérkör hetvenhét kilométeres távja volt a legtöbb, amit futottam. A futótársam Gergő, akivel együtt mentünk most – ő az elmaradt Ultra-Trail Hungary leghosszabb távja helyett futott, így mindkettőnknek megvolt a saját versenyhelyzete.
Az útvonal nagyon tetszett, szerencsére könnyű volt követni, kevés volt a jelzésváltás, illetve a bozótos rész.
Sok kidőlt fás szakasz volt, ami sokszor nehézkessé tette a haladást, és az itinerhez képest néhány kilométerrel arrébb vannak a vízvételi lehetőségek. Ez főleg a végén okozott apróbb kellemetlenséget, mert voltak kisebb holtpontok, de összességében nagyon jó élmény volt.”
Ilyen hosszú táv esetében a felkészülés kardinális kérdés. Arany Enikő elmondta, önmaga edzője, nem hiszi, hogy betartaná a más által írt tervet.
„Elég jól ismerem magam, tudom, mit bírok, de mindig próbálok picit többet, jobban edzeni. Most annyi volt a tudatosság, hogy kicsit csökkentettem a heti futás mennyiségét, végeztem fartlekes edzéseket, illetve heti háromszor jártam terepre a Velencei-hegységbe, és többet erősítek is. Heti nyolcvan kilométer körül futok átlagban, néha kicsit többet, ritkán a száz kilométer is összejön. Igyekszem mindent, az edzést, frissítést is egyszerűen megoldani és inkább élvezni a teljesítéseimet.”
Vajon az ilyen remek eredmény után hasonlóan nagy célok vannak szem előtt, s merre vezet tovább a terepfutó útja?
„Az idén a Vadlán Ultra Terep száznyolc kilométeres távja van tervbe véve, és szeretnék jó időt futni. Valamikor a Vérkört is szeretném jobb idővel teljesíteni, úgy érzem, nyolc óra körüli időre képes is lehetek.”
A kis távokat is értékelni kell
Arany Enikő amellett, hogy hatalmas távokat tejesít, fontosnak tartja, hogy a kisebb futásokat is értékelje, és másoknak is ezt javasolja, mert úgy véli, hogy a lényeg a mozgás, akár legyen az húszperces vagy többórás.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
