Tuider-Szalay Adrienn a sport szeretetének alapjait gyerekkorából hozta. Általános iskolás korában kosárlabdázott és kézilabdázott, majd testnevelő tanára által bekerült egy tájfutócsapatba, aminek köszönhetően a versenyzés világába is belekóstolt.
„Példakép és nagy motiváció volt számomra a tanárom, aki kiemelkedő futó volt, maratont is teljesített. Rendszeresen vitt minket versenyekre. Ekkor még térkép alapján futottunk az erdőben, és lyukasztással regisztráltuk a kiírt célpontokat. Későbbiekben, ha nem is napi szinten, de a sport azért mindig jelen volt az életemben.”
Mikor gyermekei születtek, kevesebb ideje jutott magára.
Aztán jött egy súlyos betegség, amiből a futás jelentette neki a kiutat a gyógyulás felé. Ez alapozta meg, hogy a sport újból rendszeressé váljon az életében.
„Először barátokkal kezdtem el futni csupán a mozgás öröméért, aztán jött az ötlet, mi lenne, ha versenyekre is neveznénk. 2015 az újrakezdés éve, az első közös versenyünk a WizzAir félmaraton volt hármas váltóban a férjemmel és a barátnőmmel. A közösen elért eredmény és az ezzel járó pozitív érzelmi hatás vitt tovább az egyéni célok felé.”
Ezután teljesen egyedül, „saját kútfőből” készült fel, és nevezett be Győrben a Sri Chimnoy Maraton 21 kilométeres távjára, amelyen korosztályában negyedik helyezést ért el. Innentől kezdve nem volt megállás, rendszeresen járt versenyezni barátokkal, a családdal, még a Spartan Race-t is kipróbálta.
„Egyik legkedvesebb versenyem, amire szívesen emlékszem vissza, a „Győr-Lipót” volt 2018-ban, hármas váltóban teljesítettük a 26.4 kilométeres távot. A női csapatok közül első helyen végeztünk. Megtiszteltetés volt, hogy nálam jobb eredményeket elérő futók hívtak csapattagnak. 9.7 kilométer jutott rám, amit 5:06-os idővel tudtam lefutni, így részese lehettem a közös sikernek.”
A félmaratoni teljesítése után a maratoni gondolata is felmerült benne. Ekkor – még szintén tréner nélkül – belevágott a felkészülésbe internetről letöltött edzésterv alapján. Majd jött a Covid-időszak, ami miatt elmaradtak a versenyek, de nem adta fel.
„Gondoltam, ha már így alakult, megrendezem a saját versenyemet. Ez 2020 októberében volt. Kijelöltem egy útvonalat ott, ahol a hosszú edzéseimet szoktam végezni. A táv egy részén barátaim kísértek biciklivel, és segítségemre voltak a frissítésben is. Elsődleges szempont volt, hogy a pulzusomat aerob zónában tartsam, és megállás nélkül teljesítsem a maratoni távot.”
A sikeresen lefutott kilométerek kíváncsivá tették, vajon javítható-e a teljesítménye pulzuskontroll mellett. Ennek kapcsán jött az ötlet, hogy szakmai segédlettel folytassa a felkészüléseit.
Idén januárban kezdett el Szabó András edzővel dolgozni, és azóta minden versenyen, amelyen részt vett, benne volt az első ötben a női indulók között.
Ilyen volt többek között májusban a Badacsony Maraton és Félmaraton, amelyen az első helyen végzett a 12 kilométeres távon. A Vivicittán egyéni rekordot futott 1:42:16-os idővel, a Napfelkelte Félmaratonon korosztályában a második helyen végzett. Októberben az UKKO Ultra maratoni távján a második leggyorsabb nő volt 3:38:39-es idővel.
„Az edzőmnek köszönhetően csaknem egy órát javítottam a maratoni időmön. Balatonalmádiban, egy 1.394 kilométeres pályán kellett harmincegy kört megtennem.”
Idei utolsó megméretése november 27-én a RunPunch 21 kilométeres távja volt, amelyen a harmadik helyen végzett a nők között. Ez azért is volt kihívás neki, mert nem szokott terepen futni, abszolút aszfaltos futónak tartja magát.
„Szeretem a kihívásokat, igazából éppen a terep és a szint miatt neveztem be. Az elsődleges célom az volt, hogy kihozzam magamból az aznapi maximumot. A meredek emelkedővel induló pálya végig hullámzott, néhol szűk ösvényeken, nagyobb kövekkel övezett, saras részeken vitt az út. A balatoni panorámát nyújtó cél eléréséhez is küzdeni kellett, de a látvány és a meleg tea mindenért kárpótolt. Meglepetésként könyvelhettem el azt is, hogy helyezett lettem, hisz nem vagyok gyakorlott terepfutó.”
A rendszeres futásban az egészségmegőrzés a legfontosabb Adriennek, valamint az, hogy példát mutasson a gyermekeinek. Szem előtt tartja, hogy a közös családi programokon mindig legyen valamilyen mozgáslehetőség.
„Negyvenhárom éves leszek, amit a futásban elértem, azzal elégedett vagyok, nem vágyom sportolói karrierre. A jövőben a maratoni és félmaratoni időmön javítanék, és kipróbálnám a hosszabb távokat, például az ötven kilométeres vagy a hatórás futást. Szeretném, ha a fiaim is meglátnák a mozgás örömszerző, személyiségfejlesztő oldalát, a benne rejlő feszültséglevezető lehetőséget, és az ő életükben is meghatározó lenne.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
