„Egészen kicsi korom óta mindig sportoltam valamit, általános iskolában például röplabdáztam. Amikor kilenc-tíz éves voltam, édesanyám elvitt a Budapesti Honvédba. 2008 januárjában, tizennégy évesen kerültem Gál Gézához, a mostani futóedzőmhöz, akivel azóta együtt dolgozom.”
Éremmel a nyakban, jókedvűen
Tímea eleinte rövidebb távokon versenyzett, sőt a távgyaloglást is kipróbálta. Később azért váltott a hosszabb tavokra, mert úgy érezte, hogy lassabban és kitartóbban jobban tud teljesíteni. 2013-ben jött a hegyifutás az életébe.
„Azelőtt a Futapest rendezvényeire jártunk edzőversenyként, nagyon szerettem ezeket. 2013 körül eltörölték a kismaratoni bajnokságokat, és akkor Géza bácsi javasolta a hegyifutást. Még abban az évben megnyertem a korosztályos bajnokságot, ezzel kvalifikáltam magam Lengyelországba, a Nemzetközi Hegyifutó-szövetség által szervezett világbajnokságra. Akkora hatással volt rám az a verseny, hogy azóta is a szívem csücske.”
Tímea hazai és külföldi versenyeken is részt vett, itthon elsősorban utcai és pályaversenyei voltak, kint inkább hegyifutó-viadalokon indult. Életében először 2019-ben jutott ki a skyrunning világbajnokságra, Skóciába, ahol nem csupán a csodás környezet, hanem a verseny jellege is rögtön magával ragadta. (A skyrunning versenyeken a jelentős szintkülönbségek, a meredek emelkedők és lejtők leküzdése a legnagyobb kihívás; de például szabályok rögzítik, hogy melyik távnak mennyi szintemelkedést kell tartalmaznia, mekkora hányadának kell 2000 méternél magasabban vezetnie.) Érezte, hogy a hosszútáv – sok szinttel – való neki. Első külföldi terepversenye, amelyet meg is nyert, a Zugspitz Ultratrail 25 kilométeres, 1560 méter szintkülönbséggel járó távja (Basetrail) volt. Tavaly nyáron a spanyolországi vb-n már maratonit futott, több mint 2700 méter szinttel.
„Szűk hat óra alatt teljesítettem a távot, de szinte észre sem vettem, hogy ennyi időbe telt, annyira érdekes és változatos volt a pálya” – meséli.
Nem csupán a szép tájak, az erdő közelsége és a jó levegő miatt szereti a hegyifutást. Elmondása szerint a társaság nagyon sokat hozzátesz a versenyek hangulatához.
Horváth Tímea néha az anyukájával is együtt fut
„Akikkel ezeken az eseményeken találkozom, sokkal közvetlenebbek, mint amit a korábbi pályaversenyeimen tapasztaltam. Nagyon jók a benyomásaim a futóközösségről. Sok ismerőst szereztem, akik hasonlóan őrültek, mint én. Az egyik legkedvesebb barátomat, Pálos Zsófit is ennek a sportnak köszönhetem. A terepfutás változatosságát is nagyon szeretem, azt, hogy mindig más a pálya, mások az időjárási körülmények. Néha keresgélnem kell az útvonalat, ha egyedül megyek edzeni, de még ezt is szeretem benne.”
Tímea olyan hazai eredményekkel büszkélkedhet, mint például a Szavanna Trail első helyezése, a hegyi félmaratoni ob Szentgálon, ahol szintén aranyérmes lett, illetve a Gödöllőn megrendezett mezei ob, amelyen a felnőtt női csapatuk szerezte meg az első helyet. Legutóbb a Muzsla Trailen került a dobogó legfelső fokára. A külföldi versenyek abból a szempontból jelentenek nagyobb kihívást neki, hogy a szintkülönbségek nem hasonlíthatók össze az itthoni viszonyokkal. Néha Szlovákiába szokott menni a barátaival edzeni, de főleg a Hármashatárhegyen gyakorol, illetve ha lehetősége adódik, a Börzsönyben és a Pilisben. Tudja, hogy a nagyon jó külföldi hegyifutókat sem lehetetlen legyőzni.
„Indultam a Dolimiti Extreme Trail huszonkét kilométeres távján, amelyen olyan lányt vertem meg, aki ott él, és eddig mindig megnyerte a versenyt. De legyőztem egy másik olasz lányt is, aki szintén hegyifutó, és elég nívós versenyeken is szokott indulni.
Aki Olaszországban él, könnyebben tud mozogni a magas hegyekben, éppen ezért őszintén meglepődtem, hogy két ilyen lányt magam mögé tudtam utasítani.”
Tímea keresztedzésként TRX-ezni, biciklizni és jógázni is szokott szabadidejében. Nagy célja, hogy egyszer teljesítse a Golden Trail Series állomásait, amelyeken – elmondása szerint – az igazán jó sky- és terepfutók indulnak. A versenyeket minden évben más helyszíneken rendezik, például Japánban, Svájcban vagy Norvégiában, de tavaly az Azori-szigetek is helyszín volt. A versenyek és győzelmek mellett a legfontosabb neki az a személy, aki kisgyermekkora óta mindenben mellette áll, és mindig biztatja.
„Édesanyámnak, Fertály Zitának köszönhetem a sport szeretetét. Mindig mondta, hogy menjünk és mozogjunk. Korábban rendszeresen futott és gyalogolt, az edzőmet is tőle örököltem. Szoktunk néha együtt futni, jön velem versenyekre, és vagy ő is indul, vagy a pálya széléről szurkol. Nekem a mai napig ő a legnagyobb motivációm.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
