Az elmúlt években többször írtunk már Vincze Zsófiról, aki futóként, edzőként is ismert, nagyon aktív a közösségi térben, fut a Szolgálati Agarak futócsapatban, és rendkívül jó eredményeivel is felhívja magára a figyelmet. Ezúttal a legfrissebb terveiről érdeklődtünk.
„Most lesz október elsején az őszi fő versenyem, a Vadlán Ultra Terep, annak a hosszú, száznyolc kilométeres távján indulok egyéniben – mondta a csupasport.hu-nak Vincze Zsófi. – Ez azért is nagy szám, mert száz körüli kilométert legutóbb 2017-ben futottam, az Ultra-Trail Hungaryt, úgyhogy most lesz újra száz pluszos távom terepen, idén ősszel ez a célversenyem. Azért választottam ezt, mert nem tudom eldönteni, hogy az UTMB ötven vagy a száz kilométeres távjára nevezzek, és remélem, a Vadlán segít a döntésben.
Imádom az ötven kilométeres távokat, de lehet, hogy a százat is szeretném, csak nagyon kevésszer próbáltam még. Persze előfordulhat, hogy ez most túl sok lesz, és maradok a rövidebb távoknál.”
Vincze Zsófi heti öt-hat napot, összesen nyolc-tizenkét órát tölt futással, és felkészülése kapcsán újabban előtérbe helyezte a gyógytornát, elkezdett komolyan foglalkozni vele.
„Nagyon célzottan végzem a gyakorlatokat, tehát nem csak általános nyújtást és hengerezést, hanem specifikusan a saját gyengeségeimre koncentrálva. Idén tavasszal részt vettem a Mozart Ultra nyolcvan kilométeres távján – ami Ausztriában az UTMB kvalifikációs versenye , ott negyedik lettem, ami szerintem elég jó helyezés –, tehát elkezdtem felépíteni úgy az évemet, hogy a hosszabb távok felé nyitottam.
Eddig több ötven kilométeres versenyen futottam, tavasszal kipróbáltam magam a nyolcvan kilométeresen is, és most októberben jöhet a száznyolcas Vadlán.”
Zsófi arról is beszélt, hogy a koronavírus-járvány mennyiben változtatta meg az emberek futáshoz való viszonyát. Tizenegy futó edzőjeként arra számított, hogy versenyek hiányában jelentősen csökken a motiváció, ám szerencsére ez nem így történt. Amit viszont általánosságban észrevett, hogy a versenyek újraindulásával rengetegen szenvedtek kisebb-nagyobb sérülést.
„Talán azért, mert túl nagy hévvel vetették bele magukat a versenyzésbe. A legtöbb futónak megmaradt a motivációja, ami talán annak is köszönhető, hogy a Covid még sarkallta is az embereket arra, hogy a természetben fussanak. Nagyon sokan voltak, akik addig edzőteremben, gépen edzettek, ám a járvány miatt kimentek a szabadba. Közben pedig elérkeztünk újra oda, hogy megint annyi verseny van – olykor egy hétvégén három is –, hogy az ember sokszor már választani sem tud közülük.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
