A Budapest Sportiroda munkatársainak túlnyomó része aktív mozgással tartja fitten magát, közülük is többen jelentős futómúlttal dicsekedhetnek. Mint Tamás Krisztián, a BSI marketingvezetője, aki 2006 óta dolgozik a cégnél. Az idén nekiveselkedett volna az Ultrabalaton 221 kilométeres távjának, ám a koronavírus-járvány és a rossz dereka közbeszólt, az őszi időpont meg értelemszerűen nem jó neki, ugyanis az áthelyezett UB után egy héttel, október 10–11-én a 35. Spar Budapest Maratont rendezik, amelynek a BSI a szervezője.
Tamás Krisztián extrém versenyeken is részt vesz – Fotó: BSI
„A jelenlegi állapot alapján úgy készülünk, ez az időpont marad, de addig bármi felülírhatja, például a járvány második hulláma – hangsúlyozta portálunknak Tamás Krisztián. – Augusztus tizenötödikéig minden szabadidős tömegrendezvény le van tiltva, remélhetőleg utána enyhülnek a korlátozások. Az irodánk most takaréklángon működik, az év első felének tizenegy versenyéből csupán kettőt tudtunk megtartani: a januári Zúzmara Félmaratont és a márciusi Balaton Szupermaratont, amelyet éppen a jelentős korlátozások bevezetése előtt rendeztünk meg.
Most főként a marketing- és kommunikációs részlegünk dolgozik, előkészítjük az őszi versenyeket, ébren tartjuk a felületeinket, és válaszolunk a futók kérdéseire.
Továbbá meghirdettük a Riska Virtuális Futóhétvégét, amelynek a félmaratoni lesz a leghosszabb távja. Az elhalasztott versenyeinket szeretnénk még az idén megtartani, de tény, hogy a saját őszünk is sűrű lesz, és mindenki más is telepakolta azt az időszakot. Igazi dömping várható, meg kell küzdeni minden egyes futóért.”
Felvetődik a kérdés, vajon a pandémia időszaka jót tesz-e a hobbifutásnak, vagy rányomja a bélyegét a mozgalomra. Tamás erről egyrészt úgy vélekedik, hogy amikor kimozdul otthonról, mindenütt futókat és biciklizőket lát, még azok is csinálnak valamit, akiknek eddig eszükbe sem jutott – ez a pozitív hozadék. Másrészt azoknak, akik felépített edzésterv alapján készültek egy-egy megméretésre, dugába dőltek az elképzeléseik, céljuk a szinten tartás lehet vagy esetleg a virtuális kihívások. Az extrém célokat illetően a határ a csillagos ég, ezt bizonyítják a „szent őrültek”, akik az erkélyen, a kertben futják le a maratoni távot, vagy éppen Hosszúhetényben száz kilométert tesznek meg a házuk körül…
Tamás Krisztián reménykedik, hogy a SPAR Maraton-t 2020-ban is megrendezhetik
Tamás Krisztián is elszánt ember, a futást kikapcsolódásnak és önmegvalósításnak tekinti, miközben kedvétől, idejétől, felkészültségétől függően néha versenyez. Ebbe beleférnek nagyon érdekes viadalok és különleges helyszínek is.
„A munkámnak köszönhetően 2011-ben eljutottam Tel-Avivba egy Nike által szponzorált éjszakai futásra, amelyen még logós jégkrémet is kaptunk a célban – idézi fel Tamás. – Néhány éve részt vettem a sanghaji maratonin, és tavaly futottam a világ legészakibb, még szárazföldön és nem jégtáblán rendezett maratoniján, a Spitsbergenen.
Talán a legnagyobb futóélményem volt: quados, fegyveres jegesmedveőrség vigyázott a futókra, ötven kilométer per órás szél, mínusz tíz fokos hőérzet. Mindez június elsején, egy nyári versenyen…
A kedvencem a januári burgenlandi teljesítménytúra a Fertő-tó körül, a leghosszabb, száztíz kilométeres távon hat-hétszáz ember indul, a szintidő harminc óra. Nincs eredménylista, eddig mindkét évben szerencsém volt az időjárással, nagyjából hatperces tempóval futottam le a távot. Inkább élvezetből futok, de kell a kicsi és a nagy szenvedés is.”
A sportiroda munkatársa tehát nem veti meg az ultratávokat, általában nem számolja a kilométereit, és nem tartja számon az általa futott időket, de a legjobb maratoni idejét megjegyezte. Fontos célja volt a három órán belüli maratoni, ami tavalyelőtt Berlinben sikerült, 2:58:28 óra alatt futott be.
„Hasonló idővel Budapesten a legjobb hatvan között lehetnék, Berlinben ezerötszázadik voltam úgy, hogy végig tömegben futottam, ennyire gyors a pálya – jegyezte meg Tamás Krisztián. – Sosem segített edző, a tapasztalataimra hagyatkoztam. Azért az alap-állóképességem megvolt a futáshoz, korábban hét éven át úsztam, majd rövid ideig triatlonoztam is. Nincs benne semmi ördöngösség, nem kell semmi csodára gondolni, elég volt a tudatos felkészülés. Bár nagyon szeretek hegyen futni, az egyéni rekordom megdöntése előtt fél évig egyszer sem mentem fel, nehogy megsérüljek – ugyanakkor a Margitszigeten sosem köröztem annyit, mint akkor.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
