Gyakran előfordul, hogy egy aszfaltos futó átvált terepre, és ott ér el sikereket. De mi a helyzet, ha egy túrázóból lesz aszfaltos futó, és egészen az ultratávokig jut el? Pató Balázs története erre a legjobb példa. Jó néhány éve kéktúrázóként kezdte a rendszeres sportolást, és most októberben már egyénileg teljesítette az Ultrabalatont.
„Családi, baráti túrázással indult minden kétezertizenötben – kezdte Pató Balázs. – A feleségem tatabányai, és ott található az egyik legnépszerűbb túraútvonal, a Gerecse 50. Barátokkal indultunk neki tízes-húszas távoknak, ekkor még teljesen kirándulásjelleggel. Túrázgattunk a Bakonyban is, és felvetődött a négyfős társaságban, hogy kezdjük el az Országos Kéktúrát. Az Írott-kőtől, az osztrák határtól indultunk, és ahol abbahagytuk, mindig ott folytattuk legközelebb. Ez húsz-harminc kilométert jelentett egy-egy alkalommal. Egy teljes napot mentünk, vagy elosztottuk a távot egy hétvégére, és megszálltunk valahol, miközben a helyi érdekességeket is megnéztük.”
Korábban a Piros 85 teljesítménytúrán
Később felfigyelt rá, hogy léteznek teljesítménytúrák is, és a kéktúrázással párhuzamosan elkezdett ezekre is járni a Mátrába és a Börzsönybe. Eleinte rövidebb távokat vállalt, de már itt is erős szintekkel szembesült. Közben a társaság fele kiszállt a Kéktúrából, így több ideje maradt, hogy egyedül, saját tempójában minél hosszabb és nehezebb útvonalakat teljesítsen. Két év alatt szinte az összes nagyobb teljesítménytúrát megjárta, volt, amelyiket többször is. Ezek már nem csupán húsz-harminc, hanem száz-kétszáz kilométeres túrák voltak (Mátra 115, Kazinczy-emléktúra, Vadrózsa 160). Két év intenzív túrázás után aztán átváltott a terepfutásra.
„A hosszabb túrák nagyon sok időt vettek el az életemből – indokolta döntését. – Kétszáz kilométert túrázni már ötven óra, és ha elutazol pénteken, majd holtfáradtan hazaérsz vasárnap este, a család nem lát egész hétvégén. Ezeken a teljesítménytúrákon már megjelentek a terepfutók is, ezért döntöttem úgy, hogy én is futásra váltok, mert így időt spórolhatok. Kereken negyvenévesen kezdtem el futni, úgy, hogy előtte egy lépést sem tettem futva.”
Pató Balázs elindult az eddig ismert túrautakon – immáron futva. Viszont rájött, ahhoz, hogy fejlődjön, nem elég hétvégén futnia, hét közben is edzenie kell.
„Ekkor Kőbányán laktunk, és éppen épült a közelünkben egy rekortánpálya. Hét közben lementem körözni egy-másfél órát. Innen már nem volt megállás, mivel sokkal időhatékonyabbnak tűnt a tőlünk öt percre lévő rekortánon futni, mint a hegyekbe elutazni. A terep így lassan átváltott síkra, aszfaltra.”
Mivel neki mindig is az ultra volt a kihívás, aszfalton is rögtön afelé kacsingatott. A sok túrázásnak köszönhetően volt alap-állóképessége, így harminc-negyven kilométeres távokkal kezdett. Ami érdekes, hogy klasszikus maratoni távot sosem futott. Az első, hosszabb aszfaltos versenye az akkor még 111 kilométeres Ultra Tisza-tó volt két évvel ezelőtt.
„A futóedzések mellett elkezdtem bújni a szakirodalmat, hogy jobban beleássam magam a témába. Ekkor ismerkedtem meg a pulzuskontrollal is, és elkezdtem magamnak edzésterveket írni. Hetente tíz-tizenkét órát és száz-százhúsz kilométert edzettem.”
Két Ultra Tisza-tó és egy Korinthosz 160 teljesítése után jött az Ultrabalaton, ami nem úgy sikerült, ahogyan szerette volna.
„Valószínűleg a frissítés és a hideg volt a probléma. Nem hiába rendezik az UB-t eredetileg májusban, mert akkor éjszaka nincs annyira hideg, most meg a nappali hőmérséklet után éjjelre nagyon lehűlt a levegő. Nem számoltam vele, hogy hidegben sokkal több energiát kell bevinni, mert a fűtésre is megy az energia, nemcsak a futásra. Valószínűleg eléheztem, emiatt lelassultam. Szerencsére volt autós meg biciklis kísérőm is, nagyon sokat segítettek. Végül 28:35:50-es idővel teljesítettem a távot, noha az időtervem huszonöt óra volt. Az utolsó ötven kilométeren inkább csak sétáltam. Úgyhogy ebből a szempontból kudarc volt az UB.”
Természetesen további céljai vannak az aszfaltos és a terepultrák tekintetében.
„Bakancslistás terv a Spartathlon, de oda már kvalifikáció kell. Terepvonalon pedig az Ultra-Trail du Mont Blanc (UTMB), amely a terepfutók mekkája, és szintén kvalifikációhoz van kötve. Emellett, mivel nagyon beleástam magam az edzéselméletbe, elkezdtem egy személyi edzői tanfolyamot. Igazából nem arra vagyok büszke, hogy teljesítettem az UB-t, hanem hogy saját kútfőből sikerült. Úgy, hogy csupán négy éve futok, nem vagyok már húszéves, nem volt edzőm, és nem is tervezem, hogy lesz. Egy Spartathlon-felkészülésnél biztos sokat számítana, de egyelőre gondolkodom, merre induljak tovább.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
