Jövő augusztusban atlétikai világbajnokság lesz Budapesten, és mindazoknak, akik a 100 vagy 400 méternél kicsit többet – bár kétségtelenül lassabban – futnak, érdekesnek ígérkeznek a hosszabb távú utcai versenyek is, vélhetően sok-sok kenyai nagyágyúval, például a maratoni világcsúcstartó Eliud Kipchogéval.
Jelen állás szerint ezek a nagyágyúk itt lehetnek Budapesten, mégpedig valóban kenyaiként rajthoz állva…
Hogy ezt egyáltalán hangsúlyozni kell, az egy friss döntés eredménye. Bár a Kenyai Atlétikai Szövetség elöljárói komolyan aggódtak, hogy rendkívül kellemetlen határozattal kell szembesülniük, egyelőre megmenekültek, és nem tiltották el az afrikai országot a nemzetközi versenyektől.
A probléma természetesen a dopping. Már tíz éve nagy cikkek jelentek meg az európai sajtóban az üzemszerű doppingolásról, amit egy mélyrehatóbb vizsgálat követett, merthogy a sportolók nem szívesen jelentek meg mintaadásra. Ám érdemi változás nem nagyon történt, 2015-ben már arról szóltak a hírek, hogy négy évre is eltilthatnak minden kenyai atlétát. Napvilágra jöttük előtt, 2015 augusztusában rendezték a pekingi atlétikai világbajnokságot, amelyen Kenya hét arannyal végzett az éremtáblázat élén, a másik doppinggyanús „rosszfiú”, a szintén hét elsőségig jutó, kevesebb ezüstöt szerző Jamaica lett a második. Valahol természetes, hogy az afrikaiak sokat „behúztak” a közép- vagy hosszútávú versenyszámokból, de nyertek 400 gáton és gerelyhajításban is! Akkoriban robbant ki egy másik nagy botrány, hiszen a brit Sunday Times és a német ARD ötezer atléta vérminta-elemzését szerezte meg 2001 és 2012 között, ebből 800 gyanús volt: az olimpiákon és világbajnokságokon kiosztott érmek harmadát olyan sportolók szerezték meg, akik doppinggyanús mintát produkáltak. Többségük orosz volt, de Kenya állt a második helyen 77 sportolóval…
Némi enyhülést jelentett, hogy egy jól felszerelt doppinglabort telepítettek az országba, hitelesebbnek tartott nemzetközi ellenőrökkel a nem mindig megbízható helyiek helyett. Azonban mostanra megint melegszik a helyzet, szinte nincs olyan hét, hogy ne tiltanának el kenyai atlétát. Szeptember végi hírek szerint az Afrikai Játékok bronzérmese, Lilian Kasait Rengeruk volt a 39. kenyai sportoló, akit doppingvétség miatt eltiltottak (megúszta tíz hónapos büntetéssel), novemberben pedig már arról szerezhettünk tudomást, hogy Keneth Kiprop Renju, a prágai és koppenhágai félmaratoni győztesének megbukásával (öt évre meszelték el) csak 2022-ben több mint húsz kenyait szankcionáltak.
Köztük van Diana Kipyokei, a tavalyi bostoni, a két évvel ezelőtti isztambuli maratoni győztese, Marius Kipserem, aki kétszer nyert rotterdami maratonit, Philemon Kacheran, aki tavaly Valenciában lett harmadik vagy éppen Lawrence Cherono, a 2019-es bostoni és chicagói győztes.
És ekkor jött a vésztanácskozás, amely előtt a kenyaiak biztosak voltak benne, hogy itt a vég, felfüggesztik rajthoz állási jogukat, a tiszta atléták is legfeljebb egyénileg, himnusz és zászló nélkül versenyezhetnek.
Kormányzati szinten ígértek meg mindent, úgymond nemzetstratégiai ágazatnak minősítve az atlétikát, és vállalták, hogy a következő öt esztendőben évi ötmillió dollárt költenek doppingellenes harcra. Vállalásukkal elérték céljukat, a kenyaiak továbbra is indulhatnak a versenyeken, pedig ahogy Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke fogalmazott, nagyon aggasztó a helyzet, hiszen egy év alatt atlétikában a pozitív doppingtesztek negyven százalékát kenyai sportolók adták.
Hogy mit hoz a jövő, az igencsak kérdéses. Alighanem naivitás lenne azt feltételezni, hogy ezentúl minden jóra fordul, egyébként is a nemzetközi szövetségnek nem feltétlenül érdeke, hogy súlyos szankciókkal éljen a világbajnokság előtt. Úgyhogy most okkal bízhatunk benne, hogy Kipchoge valóban kenyai színekben, országa zászlaja alatt lesz ott a Hősök terén a vb maratoni távjának rajtján.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!