A hideg, pláne fagyos, havas időjárásban nehezebben vesszük rá magunkat, hogy kimozduljunk futni. Ráadásul ha sikerül, sokszor akkor is csak a konditeremig jutunk, hiszen főleg télen egyszerűbb a biztonságos, meleg, bónuszként akár filmnézéssel is kecsegtető masinát választani, akár otthon is.
A Canadian Running Magazine-on olvasható cikkben azonban egy kanadai futó és kerékpáros, Lauren Moretto összeszedett három indokot, amely még a géphez szegező időjárásban is jó motivációként szolgálhat ahhoz, hogy keressünk egy csendes (ám biztonságos) erdei szakaszt vagy szép parkot az aktuális futásunkhoz. Az esőben futás szépségeiről pedig már korábban mi is szóltunk.
Frissítő és motiváló természeti környezet
Bár hobbi- vagy olykor akár profi futóként is nehéz meggyőzni magunkat, hogy elhagyjuk a lakást, adjon erőt a tudat, hogy a természeti környezet ösztönzően hat a hangulatunkra. A táj és a zöld növényzet, sőt még az évszak miatt most levelüket vesztő fák, cserjék is javíthatják a hangulatunkat. És ezt kutatás bizonyítja!
Az Environment and Behavior nevű szaklapban publikáltak egy felmérést, amelyet 1581 kezdő holland futó körében végeztek el. Az eredmény szerint a megkérdezettek szívesebben futnak a parkokban vagy a városon kívül, s a mozgás után felfrissültnek érezték magukat.
Mindez szépen aláhúzza azt az egyre inkább elfogadott tételt, hogy a természetes környezetben végzett mozgás jobban csökkenti a stresszt, és talán az is segít, hogy az autóktól mentes környezetet biztonságosabbnak érzik.
Mentálisan megerősít
Miközben a nyugtató környezet felfrissít, az időjárással dacolva sokat fejlődhet a kitartásunk is, hiszen ha egy esős, borongós napon szintén tisztességgel elvégezzük az eltervezett futást, akkor az biztosan megacélozza az akaraterőnket. A háttér feltérképezéséhez egy másik tanulmány (ami a The Sport Psychologistben publikáltak) szerzői tizenkét ultrafutóval beszélgettek a hosszabb távok mentális kihívásairól.
Arra jutottak, hogy a többórás vagy -napos versenyekhez szükséges mentális szívósság egyik eleme a kemény környezetben végzett felkészülés. Egyrészt erősíti az önbizalmat, ha képesek vagyunk legyőzni a természeti akadályokat, másrészt valóban jó gyakorlás, mert az ultratávú események során is kiszámíthatatlan körülmények léphetnek fel.
Az izmok is másként dolgoznak
A cikk arra is rávilágít, hogy az izmok valamelyest másként dolgoznak a futópados és a szabadban futáskor. Odakint például szükség van néhány izom pluszmunkájára ahhoz, hogy enyhítsék a keményebb felületekkel történő ütközés behatásait. Az ösvények, erdei utak pedig nagyobb munkára késztetik a stabilizáló izmokat, hogy megtartsák az egyensúlyt az egyenetlen felületeken. A kinti futás egyszerűen erősebbé tesz.
Amolyan bónuszként tegyük hozzá, hogy a téli futás segít megelőzni az időszakban könnyen jelentkező lehangoltságot, depressziót, továbbá felturbózza szervezetünket, és kissé fel is szabadít.
Elvégre télen már az is nagy tett, ha kilépünk az ajtón, s ha még az edzést is elvégezzük, igazán sikeresnek érezhetjük magunkat.
Persze akármennyire is biztat a futó az időjárási körülmények legyőzésére, nem szabad eszetlenül kivágtatni a természetbe. Külön figyeljünk akkor, ha sötétedés után futunk, és persze fektessünk nagy hangsúlyt az időjárásnak megfelelő öltözködésre, hogy később tényleg hasznossá válhasson a kinti mozgás.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
