Tekintsünk még vissza egy kicsit az előző idényre: milyen volt a kétezerhuszonnégyes esztendő?
Volt benne siker és sikertelenség is egyaránt, de összességében mindenképp pozitívan éltem meg – mondta Nemes László a Csupasportnak. – A legfontosabb, hogy ismét tudtam fejlődni és előre lépni. Ha konkrét versenyeket kellene mondanom, akkor a balatonfüredi negyvennyolc órás világbajnokságot mindenképp kiemelném, ott egyénileg és csapatban is remekül szerepeltünk, hatalmas élményt jelentett az esemény. Pozitívan hatott rám, kihat az idei évemre is. Viszont a backyard világbajnokság nem sikerült jól, sajnos egy sérülés közbeszólt…
Beszéljünk erről a két említett versenyről, kezdjük utóbbival, ahol térdsérülés hátráltatta.
Harminckét óráig bírtam, jóval kevesebbet mentem, mint azt előre elterveztem. Az utolsó tíz kilométert fájó térddel tettem meg, nem akartam tovább kínozni magam, nem akartam kockáztatni egy esetleges súlyosabb sérülést. Fizikailag és mentálisan maximálisan fel voltam készülve a versenyre, teljes mértékben rá tudtam hangolódni, ám a sérülés közbeszólt.
Addig mentem, ameddig lehetett, amíg a testem engedte. A kiszállás után azzal nyugtattam magam, hogy én mindent megtettem, így sem magamat, sem senki mást nem tudtam okolni a történtekért.
Sokat beszélgettem utána a többiekkel, így Baranyai Máté csapatvezetővel és a csapattársaimmal is, nagyon jó érzés volt kibeszélni magamból a dolgokat, ez sokat segített. Persze, kissé negatívan tekintek vissza a backyard vb-re, ám igyekszem pozitívan nézni, sokat tanultam ebből a versenyből is. Nagyobb cél volt kitűzve magam elé, jó lett volna megvalósítanom, ám bízom benne, hogy a következő világbajnokságon meg tudom mutatni, hogy mi is van bennem ebben a számban.
A negyvennyolcórás világbajnokság annál jobban ment, 401.549 kilométert tett meg, amivel a férfiak között ötödik, korcsoportjában pedig első lett.
Amint vége lett a versenynek, azonnal láttam, hogy mennyire jól kezelhető ez a szám és éreztem, hogy milyen sokat fejlődhetek még ebben a műfajban. Ez fekszik nekem a legjobban, tudom, hogy szép eredményeket érhetek el a jövőben. Elképesztő stabil tudtam végig maradni, még az utolsó másfél órában is, amikor talpsérülés miatt már igazán nem tudtam futni. Még akkor is csak a cél lebegett előttem, ám reális maradtam, és csak haladtam előre. Egyből rájöttem, hogy bizony a negyvennyolc óra igencsak bejön nekem.
Tekintsünk előre: milyen célokat tűzött ki maga elé a kéterezerhuszonötös esztendőre?
A főversenyem a május végi Lengyelországban rendezendő negyvennyolc órás világbajnokság lesz. Az erre való felkészülés jegyében márciusban lesz egy személyes kihívásom, ami egyelőre titok, ám sokat segít majd a vb-re. Tervezek még egy párnapos gyalogtúrát, majd jön a világbajnokság. Amennyiben elkerülnek a sérülések, nagy célokat tűzök ki magam elé a vb-n. Idén másik korosztályba lépek, így elsődlegesen nagy céljaim vannak, illetve csapatban is hasonló dolgot vihetünk véghez. A tavalyi világbajnokságon egy spanyol futó négyszáznegyvenhárom kilométerrel döntött világcsúcsot az 55–60 éves korosztályban, ezt szeretném megközelíteni, vagy adott esetben meg is dönteni. Aztán őszre még tervezek egy huszonnégy órás versenyt, ám az még odébb van, most csak a főversenyemig, a negyvennyolc órás világbajnokságig nézek előre.
Fotók: Nemes László / Facebook
