Akkor kell futni, amikor jólesik – a kissé elcsépelt szlogen jutott eszembe a hétvégi futásom után, amely szerintem benne van a top tízben, már ami az élményfutásaimat illeti. Szinte gyereknek éreztem magam a szakadó esőben, közben izomból nyargaltam, és ez maga volt a csoda, az endorfin, a boldogság.
A történet úgy kezdődött, hogy szombat reggel fodrásznál jártam, és olyan gyönyörű loknijaim lettek, hogy úgy döntöttem, aznap nem futok, ne izzadjam szét rögtön ezt a hajremeket, ráadásul tudtam, másnap reggel mindenképpen megyek terepre. Reggel a korai indulás miatt a hosszú futónacit húztam fel, valamint a rövid ujjú felsőt, s ez a döntés a hőmérséklet és szúnyogállomány miatt tökéletesnek bizonyult. Sapkát is jó lett volna felvenni , de a frissen fodrászolt hajam miatt inkább elvetettem az ötletet, csak felgumiztam lófarokba. Az égbolt borús volt, az időjárás-előrejelzés is arra figyelmeztetett, egy óra múlva eső lesz, de ki figyel ilyesmire egy kellemes nyári reggelen… Én nem, az biztos. Nekiindultam, és élveztem a hűvös időt, a csendet és nyugalmat. Nagyjából egy óra elteltével elkezdett szemerkélni az eső, kicsit aggódtam a hajam miatt, s morogtam magamban, miért is nem hoztam sapkát.
Amikor a hegy lábánál elkezdtem felfelé kaptatni, hirtelen leszakadt az ég, ömlött az eső.
Itt már szomorúan konstatáltam, a hajamnak annyi, de viszonylag gyorsan ezt a problémát el is engedtem, ellenben sokkal jobban zavart, hogy ilyen vizes, sáros, csúszós körülmények között nincs merszem felmenni a hegyre, mert nem szeretnék lezuhanni vagy kificamítani a bokám. Így rövid töprengés után úgy döntöttem: irány haza!
És ekkor kezdődött az őrület!
Úgy zuhogott az eső, hogy az út két szélén folyamként zúdult le a víz, és a túlélőösztön, ami sokszor visszafog a futásban, hogy mindig maradjon tartalék energia, ezúttal kitört. A hazáig vezető két kilométert izomból nyargaltam végig, de mégis azonos tempót, légzést tartottam. Néha kurjantottam egyet-egyet, mert annyira jó volt! Nem számított, melyik hatalmas pocsolyába ugrom bele, hiszen már bőrig áztam. Egyedül azon aggódtam, hogy a vízálló tasak, amibe a telefonomat tettem, tényleg vízálló-e – az volt. Mikor befordultam az utcánkba, természetesen már az eső is alábbhagyott, és éreztem, hogy bőven maradt még bennem kraft. Sajnáltam, hogy vége lett, igazi élményfutás volt! Otthon a hajamból a gumit alig tudtam kiszedni, annyira kócos lettem.
Nincs mese, fogadjuk el, hogy aki fut, az ne álmodjon szépen beszárított hajról, loknikról meg pláne – jó az a kenderkóc futáshoz!
RUNSMILEEAT.WORDPRESS.COM
Losonc Timit felkérték, teszteljen egy instant kört, s végül kettesben teljesítette a harmincnégy kilométeres távot. A Kamor-kör a Balaton-felvidéken kanyarog, s a nagy kunkor mellett van tizenöt kilométeres távja is. Timiék jó melegben indultak, viszont gyönyörű helyeken futottak!
GYEREFUTNI.BLOG.HU
Krátky Egon a futócsoportjában arra a kérdésre kereste a választ a tagokkal, hogy kinek mit ad a futás. Sokféle választ kapott erre, így legutóbbi bejegyzésében ezzel a témával foglalkozik!
FUTOLEPES.COM
Őry István tizenkilenc pontban szedte össze a lehetséges futás közbeni sérülések, veszélyek fajtáit, illetve azt is, hogyan tudjuk megelőzni vagy védekezni ellene.
COFFEERUN.HU
A szerző, Horváth Ádám élete első Ironman-teljesítéséről szóló bejegyzését lehet elolvasni. Mivel hivatalos versenyen nem tudott indulni, ezért saját Ironman-kihívást talált ki: úszott a Palatinuson 3800 métert, majd kerékpározott a Margitszigeten 180 kilométert, s végül futott egy maratonit, az ideje pedig 11:55 óra lett!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Újra a rajtvonalon!
Március elseje óta most vasárnap lesz az első versenyem, a Börzsöny Trail harmincöt kilométeres távján futhatok, s e kihívás egyben 1500 méter pozitív szintemelkedést is „tartalmaz”. Mostanában az aszfaltos futás van főszerepben, így biztosan nem lesz könnyű menet, a Börzsöny sohasem viccel, ráadásul kánikula várható a hétvégére. A huszonnégy kilométeres távon futottam már két évvel ezelőtt, az maradandó élmény lett, a frissítést teljesen elrontottam, így első kézből tapasztalhattam meg a hiponatrémia kellemetlen hatásait: a görcstől kezdve a hányáson át volt minden. A hiponatrémia az a jelenség, amikor a vérben az oldott ásványi sók tartalma drasztikusan lecsökken. Ez főleg nagyon melegben fordul elő, amikor nem pótoljuk megfelelően az elektrolitokat és/vagy túl sok vizet iszunk. Azóta a frissítésre nagyon figyelek, minden hosszabb nyári futáson van nálam sótabletta. A népszerű tévhittel ellentétben nem a magnéziumot kell nagy mértékben pótolni, és nem elég csak a nátriumot, hanem a kálium és a klorid is nagyon fontos, ezek hiánya ugyanúgy okozhat problémát, mint a nátriumé. A görcsöket pedig többségében az izmok túlterheltsége vagy az elektrolit alacsony szintje váltja ki. Ezért fontos figyelni a komplex ásványianyag-bevitelre és a megfelelő hidratálásra.
