A héten újabb mérföldkőhöz értem. Sohasem voltam gyors hosszabb távon (sprintelésben vagyok jó), ami sok embernek természetes tempó és legrosszabb napjain is észrevétlenül elkocog minden erőlködés nélkül, az nekem elérhetetlen űrsebesség volt. Egy idő után el is engedtem ezt a részét a történetnek – futok, mert egészséges, szeretem, aztán ennyi. Szeretek terepezni, ott meg annyira nem számít a sebesség. Krátky Egon edzőtől viszont a legutóbb minden alkalomra tempófutást kaptam, amit őszintén szólva ebben a kegyetlen melegben nem fogadtam kitörő örömmel. No de ezért is jó edzővel dolgozni, mert így nincs nyafogás, ha adva van a feladat, meg kell csinálni. Mivel annyira meleg van éjszaka is, hogy elég rosszul alszom, nem is okozott akkora nehézséget korán kelni a futások miatt. Nagyjából sikerült abszolválnom a feladatokat, de az egyik kemény melegben elkövetett futásom után megírtam Egonnak, hogy mielőtt a számokat megnézi, gondoljon arra, nélküle aznap el sem mentem volna futni! Ez hatalmas pozitívum, akkora, hogy más plusz nem is volt ebben a futásban.
Természetesen ő más szemmel nézi a számokat, és megdicsért, hogy ebben a brutális időjárásban az alsó értékeket azért karcoltam.
A harmadik feladattól azonban tartottam: egy óra közepes (nekem űr-) tempójú futás, amely során nem lenne rossz elérni a tíz kilométert. A korábbiaknál a nagy meleg miatt időnként fejben szétestem, és tudtam, ha az elején-közepén elfogyok, végem van, rossz futás lesz, rossz emlékkel. Azt még muszáj megemlítenem, hogy a nagy melegben valószínűleg minden fontos dolgot kiizzadok, és az izotóniás ital, amit használok, már nem elég. Annyit görcsöltem az egyórás tempófutás előtti napokban, hogy mindkét lábfejem fájt. Mivel ebből elegem lett, újfajta izoport vettem, azt kevertem be. Elég töménynek tűnt, de nem hígítottam jobban, mint ahogy írták, mert muszáj volt megfelelően hatnia. Mivel a remény hal meg utoljára, bíztam az újabb termékben, és a szinte tömény szörpöt vittem magammal, hogy bírjam a futást. Amikor leparkoltam, és készülődtem a futáshoz, Sia az „Unstoppable” című számával megadta a kellő ráhangolódást az edzéshez, ráálltam a rajtra, és nekiindultam. Ami nagyon fontos változás azóta, amióta edzővel dolgozom, hogy agyban úgy rá tudok hangolódni a feladatra, hogy ha nincs egyéb külső körülmény, végig tudok koncentrálni, nem adom fel, csinálom a feladatot. Így volt most is, ez nálam hatalmas fejlődés! Az elején éreztem az erőt, hogy mennyire jól megy, ekkor még arra kellett figyelnem, hogy ne legyek túl gyors.
Tudtam, ha nem parancsolom meg magamnak, hogy az adott tempósávban maradjak, akkor elfutom magam, és kifulladás lesz a történet vége…
A közepén volt egy kis mélypont, aztán a vége felé arra kellett figyelnem, hogy bár már elfáradtam, ne menjek egy bizonyos tempó alá. Tudom, hogy másnak ez gyalog-galopp, de nekem hatalmas teljesítmény, hogy egy órán keresztül végig figyeltem, kontrolláltam magam, és csodák csodájára 270 méter híján majdnem meglett a tíz kilométer! Annyira boldog voltam, hogy mikor leállítottam az órám, körülnéztem, van-e ott más is rajtam kívül, s mivel nem láttam senkit, elkezdtem ugrálni és tapsolni. Legszívesebben kiabáltam is volna, de nem tudhattam, hallja-e valaki 🙂 Ja, és a VO2 max-érték 42 lett ezzel a futással, úgyhogy akkora sikerélményem volt, hogy azóta is röpködök a boldogságtól!
Ami még bizakodásra ad okot, hogy azóta nem görcsöltem, nagyon figyelek rá, hogy ebben a melegben minden sportolás alkalmával – legyen szó futásról vagy TRX-ről – megfelelően frissítsek, és visszapótoljam, amit kiizzadok!
LOVE LIFE RUNNING (Facebook)
Sokszor kiderült már, hogy a jól megválasztott kísérő aranyat ér! A szerző – aki az UTT 65 kilométeres távját teljesítette – segítője ezt új szintre emelte, ugyanis még fagyival is meglepte a 47. kilométernél! Ebben a forró időben igencsak kemény kihívás remek teljesítéséről olvashatunk!
BARATRUNNING.COM
A szerzőben költő veszett el, nem elég, hogy írt egy beszámolót a Visegrád Trail teljesítéséről, még rímekbe is szedte. Ja, és csak erős idegzetűeknek ajánlja az olvasást!
GOWITHTHEFLOW.HU
Igazán szívhez szóló UTH-beszámolót olvashatunk az előzményekről, a versenyről, a frissítésről, az euforikus beérkezésről. A legmeghatóbb fotó nekem az, amikor a lányaival kézen fogva, fülig érő szájjal, nevetve fut be a célba. Csodálatos!
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
