Kíváncsiak voltunk, hogy a futóknak vagy más sportágak képviselőinek edzéstervet készítő cégek miként élték meg a járványidőszakot, ezért megkerestük a terület két hazai jelentős képviselőjét, a Plandurance Edzettségfejlesztő Műhelyt és az Ensportot – tapasztalataik alapján úgy tűnik, rosszabbul is alakulhatott volna az elmúlt két és fél–három hónap.
„Két fő területtel foglalkozunk, a labor, a teljesítménydiagnosztika két hónapra teljesen leállt, viszont az edzéstervezés-szolgáltatásunk még növekedett is – kezdte Erdélyi Nándor, az Ensport szakmai vezetője. – Ez meglepett, hiszen tíz-húsz százalékos csökkenésre számítottam, és arra, hogy a versenyek miatt sokan visszamondják a szolgáltatásunkat, ehhez képest több megrendelésünk volt, amelyhez persze nem kevés energiabefektetésre volt szükség.
Legfőképpen azok mondták le az edzéstervezést, akik elveszítették a munkájukat.”
Moós Gergely, a Plandurance társalapítója és futóedzője a járvány kezdetén vészforgatókönyveket készített, ám nem volt szükség rájuk, hiszen a valóság a vártnál sokkal jobban alakult.
„Bármennyire meglepő, növekedtünk a válság alatt. Március végére be is teltek a szabad helyek az edzőinknél, így már csak a lemondások arányában, várólistáról engedjük be az új futókat – így Moós. – A lemondások aránya viszont – szintén meglepő módon – visszaesett, talán annak is köszönhetően, hogy nem akartuk a sebeinket nyalogatni, megfeszített munkával lehetőséget teremtettünk az edzésre. Külön kiemelném, hogy edzőink önként fektettek ebbe pluszmunkát. Talán mi voltunk az elsők, akik ingyenes segítséget adtunk.
#fittmaradok programot szerveztünk, megterveztük az otthon maradó futók edzését vagy olyan csapatsportolókét, akik nem gyakorolhattak a megszokott módon. Huszonegy részes videosorozatot küldtünk ki tíz héten keresztül, több mint nyolcszázan jelentkeztek.”
Erdélyi Nándor szerint az Ensportban összességében azért is növekedhetett a jelentkezők száma, mert nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az edzők és a sportolók baráti viszonyt ápoljanak, ne ügyfél-szolgáltató típusú legyen a kapcsolat. Minden nehézséget megosztottak egymással, és a személyes kapcsolat miatt könnyebb volt megoldani a kihívásokat. Elmondta, „átmentek médiaszolgáltatóba”: délelőttönként erősítő, technikai edzésekről közöltek videót, esténként pedig szakmai előadásokat tartottak, így nagyon sok követőt gyűjtöttek.
Mivel a koronavírus által súlyosan érintett Spanyolországban és Olaszországban is élnek magyar futók, akik nem hagyhatták el az otthonukat, az ottani tapasztalatok miatt arra készültek a Plandurance-ál, hogy a magyaroknak is tudjanak olyan edzéstervet adni, amely a meglévő eszközök használatán alapul.
„Számba vettük, mi lehet otthon, például kettlebell, fitlabda, szalagok, kézi súlyzók, TRX és még sorolhatnám, és ezekre akartunk tervet írni. Végül nem volt szükség rá” – fogalmazott Moós.
Mindkét cég minden edzőjének pluszfeladatot adott a futók motivációjának fenntartása, hiszen a versenyeket törölték.
„Mindenkire nagyon oda kellett figyelni, és megtalálni, hogyan tud motivált marad – vette át a szót Erdélyi Nándor. – Aki életmódnak tekinti a futást, annak nem zavart be annyira a járványhelyzet, de persze szükség volt kreatív megoldásokra is. Az egyik Amszterdamban élő futóm például a Black Hole Run-on indult volna, amelyre semmit sem vihet magával. Ezt is lefújták, ám a párja segítségével megoldottuk, hogy mégse maradjon le róla. Megcsináltam az útvonalat, és mindegyik szakaszhoz kapott egy kis videót, biztató mondatot valamelyik barátjától, amelyet a párja adott oda neki, még Lubics Szilvi is üzent. Egyébként mindenkit más motivál, egészen új helyszíneket, kihívásokat kellett kitalálni.”
A Plandurance-ben virtuális versenyek szervezésével próbálták fenntartani a tüzet a futókban. Április és május végére is meghirdettek egyet-egyet, a teljesítőket egyedi oklevéllel díjazták.
„Ezen az edző értékelte a futást, hozzáfűzött valamilyen motiváló mondatot, a futóknak ez érzékelhetően nagyon tetszett” – magyarázta Moós Gergely, aki szerint éppen a virtuális futás a koronavírus-járvány időszak egyik nagy „tanulsága”.
Mint mondja, a tömeget nem kedvelő futók odavoltak érte, ezért a Plandurance-ben úgy tervezik, ha nem is havonta, de bizonyos időszakonként virtuális futást szerveznek. Egyébként az ingyenes program július 19-én zárul le, a Moós által sikersztorinak minősített kezdeményezésből többen is megmaradhatnak a Plandurance-nél – igaz, a cég „telt házas”, azaz várólisták vannak.
„A vírus miatt több edzőtáborunk és egy belső csapatépítő tréningünk is elmaradt. Maximális köszönettel tartozom minden munkatársamnak, és nagyon büszke vagyok a csapatunkra, az edzőkre és az irodai kollégákra, hogy a válság időszakában vállt vállnak vetve dolgoztak, sokszor estébe nyúlóan is, hogy segíteni tudjunk a futóknak. Ez az időszak nekünk örökké emlékezetes marad, és sokkal jobb csapatépítő volt bármilyen csapatépítő tréningnél!”
Az Ensport részéről Erdélyi Nándor sem sajnálkozott.
„Nem látom negatívan az elmúlt időszakot.
Kifestettük, átrendeztük a labort, sok olyasmit elvégeztünk, amelyre a hétköznapokban nem jutott idő. Úgy érzékelem, hogy a számaink folyamatosan növekednek. Persze minket is ért bevételkiesés és anyagi veszteség, ám senkit sem kellett elküldenünk. Intenzív és tanulságos időszak áll mögöttünk.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!