A magyarok közül ki futhatja a legjobb időt a Spartathlonon?

Csaknem harminc évet élt az 1991-ben győztes Bogár János 24:15:31-es „magyar” csúcsa a Spartathlonon, amelyet a verseny második magyar nyertese, Bódis Tamás 2019-ben szárnyalt túl 23:29:32-vel. Jelen állás szerint tehát Bódis az egyetlen magyar futó, aki 24 órán, vagyis egy napon belül tudott odaérni Athénból Spártába, időeredménye az örökranglista 25. helyére elég.

Bogár János 58 évesen most is rajthoz áll, de az elmúlt évek magyar dobogósai közül senki más nem indul az idei Spartathlonon, így nem valószínű, hogy ebben az évben győzelmi reményekkel vágnak neki a távnak honfitársaink. Meglepetés persze születhet, elsősorban Erős Tibor és Toldi Péter révén. Erős először indul a versenyen, csak három éve ultrázik, de elképesztő eredményeket ért el, hasonlóan a harmadszor rajtoló Toldihoz, aki egy teljes évig csak edzésekkel készült a versenyekre, sokat fejlődött, és a három esztendővel ezelőtti 28:46:30-as idejét most 26 óra körülire faragná.

Legyen ez egy támpont – mire elég itt a 26 óra?

Nos, ezen belül eddig hétszer végzett magyar (Bogár és Bódis két-két alkalommal), köztük egy hölgy, a kétszeres győztes Maráz Zsuzsanna is, aki most éppen Erőst edzi és kíséri. Nyilván nagyon sok minden függ az időjárástól, hiszen például 2012-ben (amikor Lubics Szilvia harmadik lett) a szokottnál is nagyobb volt a hőség, rengeteg futó feladta; a győztes német Stu Thoms „csak” 26:28:19-es idővel nyert, ami több mint hat órával marad el Janisz Kurosz 1984-es abszolút legjobbjától. Nemrég, 2018-ban pedig óriási vihar csapott le, igaz, az időeredményen ez kevésbé látszott – a japán Isikava Josihiko 23 órán belüli futással nyert, a 26 óra ott a 8. helyre lett volna elég. Egy év múlva, a magyar tarolás alkalmával ugyanez az idő 5. helyet ért volna, tavaly pedig Maráz végzett szinte másodpercre ilyen eredménnyel, ez a női mezőnyben a második, összesítésben a 9. hellyel fizetett.

A mostani esélyekhez nézzük az elmúlt évek dobogósait is: ezúttal is indul a 2018-as győztes Isikava és a tavalyi bajnok görög Fotisz Zizimopulosz, továbbá ott lesz a cseh Radek Brunner, akinek már nagyon kijárna egy győzelem – elvégre 2016-ban harmadik volt, egy évvel később második, aztán újra második, majd 2019-ben Bódis Tamás és Csécsei Zoltán mögött harmadik, majd tavaly ismét második. Ilyen pedigrével nyilván 2020-ban is a képzeletbeli dobogóra állhatott volna, de akkor ugye a koronavírus az egész futómezőnyt „megverte”. (Érdekes, a nőknél az elmúlt öt verseny legjobbjai közül csak a tavalyi első, a lett Diana Dzaviza rajtol, mégsem ő az igazi esélyes, hanem az 50 mérföldön, 100 mérföldön, 12 órás és 24 órás futásban is világrekorder amerikai Camille Herron, akivel már mi is készítettünk interjút.)

Ha pedig megnézzük a férfi dobogósok életkorát, azt látjuk, hogy leginkább a harmincasoknak van győzelmi esélyük: a lengyel Andzrej Radzikowski 2016-ban 35 évesen nyert, egy évvel később a litván csúcsfutó Aleksandr Sorokin 36 évesen győzött, Isikava 2018-ban 30 esztendős volt, utána Bódis 31 évesen nyert (Csécsei 35 esztendősen volt második), tavaly Zizimopulosz 38 évesen ért elsőként célba. (Az örökös „dobogós” Brunner a kivétel, ő már a 49. életévét tapossa.) Toldi Péter 41, Erős Tibor 46 esztendős, ha az első hat közé kerülnek, kiváló eredmény lenne. Tavaly 8. lett Gyöngyösi János Tibor, de ahogy a minap elmondta a Csupasporton, most nincs százszázalékos formában.

A futóknak „csapatszinten” is lehet egy rekordkísérletük, hiszen 2017-ben húsz magyar ért szintidőn belül célba – vajon meglesz most a nyerő 21?

Főleg, hogy bár korábban 24 magyar futóról szóltak a hírek, úgy tűnik, teljes a kvóta, mégis megvan a 25. induló: Szilágyi Gyulánál az állampolgárság román, a magyarokra rákeresve őt nem adja ki a Spartathlon netes oldala, ugyanakkor az adatlapján az országnál már Magyarország szerepel, itt él, itt versenyez, vélhetően a szervezők őt a magyar csapat tagjának tekintik. Sőt, ott lesz román színekben Csizmadi Mihály Zsolt, szlovák színekben Bíró Attila is.

Négyrészes Spartathlon-felvezetőnket (amelyben először a dicső magyar múltról, aztán a verseny népszerűségéről, majd a legendás Janisz Kurosz űridejéről írtunk) zárjuk a legmagasabb rajtszámmal induló kilenc magyar miniportréjával, ezúttal is a hivatalos oldal, a DUV és a Spartathlon Magyar Csapat Facebook-oldal volt segítségünkre.

Szilágyi Gyula (306-os rajtszámmal): Hegyestű Trail, Ultra Tisza-tó és privát Ultrabalaton – nem rossz sorozat, pláne egymást követő három hétvége alatt! Az érmihályfalvi születésű, de 2004-ben Magyarországra költöző 44 éves futó nemrég hosszabban is mesélt honlapunknak, de ő maga is rendszeresen blogot vezet. Először indul a Spartathlonon.

Bazsó Tibor (309-es rajtszámmal): Ötvenkét esztendős, először futna el a Leonidász-szoborhoz. Az ultrázásban öt éve vannak eredményei, Piros 85, Ultrabalaton, Sárvári 6 órás, UTT, Balaton Szupermaraton az egyáltalán nem teljes lista. Ha az UB-eredményeit nézzük, évről évre jelentősen fejlődik: 2018-ban csaknem 30 óra kellett a teljesítéshez, egy évvel később 65 perccel kevesebb, 2021-ben 27 óra, az idén pedig sikerült kevesebb mint 25 óra alatt végigfutnia a távot.

Fodor Szilárd (311-es rajtszámmal): A balatonfüredi ultramaratonon, a Szölőskörön és az EMU-n is szép eredményeket ért el az elmúlt években. Az idén már rengeteg versenyen állt rajthoz a 45 éves futó, emlékezetes a Riska One Way Ticket második helye 63 órával, továbbá dobogón állt több finnországi és észtországi ultrán. Először teljesítheti a Spartathlont, bemelegítésként néhány hete újra letudta a hatnapos EMU-t. Edző nélkül készül, és ahogy fogalmazott, odakint kísérői a kóbor kutyák lesznek.

Nagy Miklós (320-as rajtszámmal): Szintén újonc az 54 esztendős sportember, de csak a Spartathlonon, hiszen hazai hosszú távú versenyeken már sokat szerepelt. Nyolc éve fut, 2017-ben a Tisza-tónál kezdte az ultrázást. A Korinthosz 160-as távján többször célba ért, de volt Ultrabalatonon, Szőlőskörön, balatonfüredi Ultramaratonon is, májusban pedig a második helyen végzett a MyWayen. Egy héttel az athéni rajt előtt egy érdekes kieséses versenyen, a tapolcai Taigetoson „söprögetett”, elvállalta a hálátlan feladatot, hogy minden kör végén az utolsót kiállásra kérje. Amit bemutatkozásában írt, a mottójának is tekinthető: 100 százalék futás – 0 százalék duma!

Barák Péter (323-as rajtszámmal): Kisfiával a célegyenesben együtt futni, a feleségét a célban megölelni – ilyen tervekkel utazik első Spartathlonjára a 47 éves érdi sportoló, aki öt éve tervezi ezt a pillanatot, remélhetőleg átélheti. Korinthosz 160, Ultrabalaton, Ultra Tisza-tó is szerepel a teljesítések listáján, külföldről pedig a 110 kilométeres isztriai futás, és nagyon bízik benne, hogy szintidőn belül meglesz az Athén és Spárta közötti kihívás is.

Simonyi Balázs (333-as rajtszámmal): Sorozatban nyolc Spartathlon-teljesítés, benne a 2019-es ötödik hellyel, elképesztő. „A magyaroknál az indulók többsége be van feszülve, mintha valami hatalmas dolog múlna rajta. Ha teljesítik, örök élet, ha nem sikerül, kárhozat, szégyen?! Ez nem igaz, nem szabad így hozzáállni” – fogalmazott a legendás verseny kapcsán egy korábbi cikkünkben a 42 éves futó, akinek már 2011-ből is vannak ultrái. Kétszer nyert Korinthosz 80-at, megjárta az Ultrabalatont, a Korinthosz hosszabb távját, a japán Szakura Micsit, és rengeteg szép helyezése van görögországi versenyekről is, az idén például már volt Spártában, egy hatórás viadalon lett második. Nem mellékesen pedig elkészítette a népszerű filmet, az Ultrát.

Horváth Péter (342-es rajtszámmal): „Nem vagyok profi, csak egy egyszerű középkorú hobbifutó, aki a versenyek nagy részében a mezőny első felében végez” – jellemezte magát februárban a Csupasporton az 54 esztendős szombathelyi sportember, aki akkor még arról beszélt, hogy a Spartathlon sosem jött össze neki, hátha most elindulhat. Márpedig elindulhat, és remélhetőleg ugyanúgy célba ér, ahogy nem egyszer már az Ultrabalatonon, a Korinthosz 160-as távján, az UTT-n, és természetesen nagyon büszke lehet az UTMB-teljesítésére is.

Bogár János (356-os rajtszámmal): Hát, hogyan lehetne néhány sorban elkészíteni az ő miniportréját? Természetesen sehogy. Ahogy a Spartathlon honlapján is szerepel, egy ikonikus futóról van szó, 2000 versennyel a háta mögött, ebből az ultrák száma is több mint 120. A görög versenyt 1991-ben megnyerte, a megelőző évben harmadik lett. Elevenítsük fel azt az írásunkat, amelyben elmesélte, milyen is volt a Spartathlon-győzelem, de van cikkünk a Bécs-Budapest sztorikról is. Tavaly harminc év után tért vissza az athéni kihívásra, sikerrel, most 58 esztendősen jöhet az újabb, immár ötödik teljesítés!

Gáspár Péter (373-as rajtszámmal): Pályacsúccsal nyerte meg néhány hete a 158 kilométeres Vadrózsát, ennek apropóján beszélgettünk is vele, de a teljesítménytúrák iránti elkötelezettséget mutatja a Kazinczy 200-on elért siker is. A futást hét éve kezdte, az Ultrabalatonon kétszer is a negyedik helyen végzett, mostanában párhuzamosan fut és túrázik, pontosabban: fut és futva túrázik. Negyvenegy évesen első Spartathlonjára készül.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!