Aktuális ruházati rovatunk következik. Tudom, kismillió óda zengett már arról, melyik évszakban milyen rucit érdemes magunkra ölteni, de kifogyhatatlan téma. Speciel én sem tudom. Addig okés, hogy nyáron rövidet, télen meg hosszút (bár számos ellenpéldát lehet ilyenkor is látni), de ezen átmeneti időszakban biz’ elbizonytalanodik az ember.
Mivel már a négy évszak megléte is kérdéses, ahogy látom, a számuk kettőre redukálódott, van a száraz szaharai, meg a csapadékos monszun, most körülbelül az utóbbi a dominánsabb.
Mivel november közepéhez közelítve éppen plusz tizenöt Celsius-fok is volt (van) odakint, bizonytalanul álldogálunk a gardrób előtt, mi a bánatot aggassunk magunkra.
GATYA
A probléma már itt kezdődik: rövidgatyában már összehúzódnak a farpofák, a hosszúban meg irgalmatlan izzadnak.
Okés, az ember hőérzete elég egyedi, így még mindig csodálattal vegyes borzalommal figyelem, akik magashegyi öltözetben futnak, vagy azokat, akik egy szál herelengetőben. Praktikus megoldás lehet ilyenkor a háromnegyedes cicanadrág, amely pont megfelelő az ilyen enyhe, tavaszias időben, ha meg elázik, már oly mindegy.
FELSŐ
Hosszának és rétegzettségének mértéke is vitatott. A magam részéről elvagyok egy szál hosszúban, és még abban is izzadok, mint a bányaló, bár annyira tökös már nem vagyok, hogy nézzétek, egy szál pólóban is bírom, gyerekek, mert kemény vagyok, mint a kád széle. Szóval, részemről marad a relatíve vékony hosszú ujjú szükségmegoldásként, aztán olyankor az van, hogy kicsit fázom, közben izzadok is, így az eredmény semmiképp nem komfortos.
Ha valaki úgy érzi, nagyon alulöltözött, a piros lámpánál még termelhet hőt értelmezhetetlen, epileptikus táncmozdulatokkal.
Túlöltözés esetén meg marad a vetkőzés, lehetőleg addig, ami még nem meríti ki a közszeméremsértés fogalmát. Ja, meg itt van a futós esőkabát misztériuma. Hallottam már anekdotákat arról, hogy létezik már olyan esődzseki, ami nem ázik rommá fél perc alatt, hátrányai közé sorolták, hogy elevenen fősz meg benne, plusz baromi drága.
Jó, persze ne nyavalyogjak, figyeljük meg a sportruházatok evolúcióját, mikor anno rettentő cudar körülmények közt, mamuszban mászták meg az Everestet, most meg épphogy lift nem viszi fel a kíváncsi turistákat a serpával együtt, aki a napozóágyat cipeli a kulacsba bekevert Cosmopolitan koktéllal.
Nem lennék meglepve, ha letették volna már a Deathzone Hotel alapkövét.
SÁL, SAPKA
Kuka. Egy hónap múlva elég lesz az. A csősál, mondjuk, praktikus találmány, mert multifunkcionális. Mondjuk én sohasem tudtam semmi kreatívat összecsomózni belőle, mert fullosan béna a kézügyességem. Nem is bátorítottak soha, hogy legyél festőművész, fiam.
A mütyür mindenesetre tényleg jó sálnak, meg mindenféle főfödőnek, ami már csak azért is praktikus, hogy a Duna mellett tomboló, tornádó erejű szelekben rendesen tartson a frizura, és ne fújja az egészet a képünkbe.
Kopaszok, rövidre trimmelt frizurájúak előnyben.
Maradt még száznyolcvan kihasználatlan karakterem, amelyekkel kezdeni kellene valami hasznosat, de csak annyi jut eszembe, ami talán a legfontosabb is, hogy futás alatt, vagy után mindenki a maga hőérzetéhez képest fogyasszon folyadékot. Tehát aki fázós, annak javasolt már a forralt bor, aki igyekszik látszatban tartani a színvonalat, marad a sör, akinek meg tökmindegy, hát neki a legjobb, mert nagyobb a választási lehetőség.
