Még az ősszel Szlovéniában, a Julian Alps Trailen szerzett ezüstérmet. Mi történt azóta, hogyan telt a téli alapozó időszak?
Télen nincsenek hosszú ultraversenyek, az edzéseim pont úgy teltek ebben az időszakban, mint máskor. A hosszú futások mellett mindennap van gyaloglóedzésem, heti négyszer kondiedzésem, és most, hogy jön a jó idő, biciklire pattanok. Elég változatosak a napjaim, mindig azt teszem, amit az edzőm, Lőrincz Olivér kitalál. A futószezont egy hónappal ezelőtt kezdtem el, Királyerdőn, a Primavera Trail ötvenöt kilométeres távján indultam, amelyen első lettem. Éppen úgy, mint tavaly, itt nyertem, a Mátrabércen pedig második helyezést értem el.
Erdélyben él, ahol, gondolom, jól fel lehet készülni a hegyi versenyekre.
Szovátán lakom, és szerencsés helyzetben vagyok, mert ahogy kilépek a házunkból, már a hegy kezdődik.
Aszfalton gyakorlatilag egy lépést sem futok – a bejárat előtt ugyan van aszfalt, de azt is átlépem, és már kint is vagyok a hegyen. Annyi a gond, hogy nyitottabb helyeket kell választanom, mert elég sok a medve a környéken.
Miért éppen a Mátrabérc Trailre esett a választás?
Igazából bevezető versenynek, hosszú edzésnek szántam. Hoka-csapattag vagyok, és ez egy hokás verseny volt, ami prioritás. Tavaly vettem részt rajta először, szeretek visszamenni rá egy évre, hiszen ekkor látom, mennyit fejlődtem. Most is javítottam tizenkét percet. Jó volt, annyit tudni kell, hogy ez rohanós verseny, nyomni kell rendesen, de szerettem, jól éreztem magam.
Úgy hallottam, elég erős volt az idei mezőny. Hogyan érezte?
Igen, erősebb volt a tavalyinál, mert ugyan egy évvel ezelőtt is Tiricz Irén nyerte meg, és én voltam a második, de akkor huszonöt perc volt köztünk, idén meg csak öt. Tavaly hat óra tizenhárom percet futottam, most hat óra egy percet, tavaly az utánam következő lány negyvenöt percre jött csak, most jóval hamarabb. Az első felében az ötödik helyen mentem, már megtanultam nem elfutni az elejét – engem sosem zavar, ha előttem mennek, én csak magamra figyelek.
A tavalyi után most is számított a dobogóra?
Őszintén, nem is gondolkoztam rajta. Egy dologra figyeltem, hogy a hat órába beleférjek, amiből aztán kicsúsztam egy perccel. De most annyira nem is a helyezés számított, lévén edzésnek szántam a versenyt. Amit még megemlítenék, mert vicces volt, hogy az ultratáv országos bajnokság is volt, és második lettem, úgy, hogy külföldi vagyok. Kiszólítottak, mondtam, hogy én nem lehetek második, mert kettős állampolgár vagyok, eddig mindig román színekben indultam. De megvolt a díjátadás, külön a másiktól. Talán egyszer magyar színekben is versenyezni fogok, hívtak már világbajnokságra is.
Mint említette, edzőverseny volt a mostani, de úgy tudom, az Ultra-Trail du Mont-Blanc-ra készül. Ott mi a célja?
Igen, az UTMB TDS-versenyére készülök, ez a nehezebb pálya. Százötvenöt kilométer, tehát rövidebb, de időben több, mert nagyon technikás. Előtte még indulok a Lavaredo Ultra Trailen is a Dolomitokban, Bukovinában is lesz még egy nyolcvanasom, illetve az Ultra-Trail Hungaryn is részt veszek. De az UTMB a célverseny, ahol a lehető legjobbat akarom kihozni magamból. Ez egy alpesi verseny, kétezer méter feletti magasságban is sokat futunk, és tízezer méter pozitív szint van benne. Nem az a célom, hogy csak teljesítsem, mert meg tudom csinálni, ez nem kérdés. A kérdés az, hogy hogyan. Minél jobb akarok lenni, minél jobb helyezést szeretnék elérni.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
