Nikolics Márkó összesítésben a 43. helyen ért célba a szlovéniai Julian Alps Trail verseny 56 kilométeres távján. A magyar futó az utóbbi időben bokasérüléssel küzdött, ám így is jobb idővel ért célba, mint amit a rajt előtt kitűzött.
A nyár közepén súlyos bokasérülést szenvedett. Teljesen meggyógyult a lába? Nem akadályozta a versenyen?
Futás közben nem éreztem semmilyen fájdalmat – mondta a Csupasportnak Nikolics Márkó. – A bokavillám még szét van nyílva, ez nem jött még rendbe, de nem zavar, nem fáj, nem hátráltat semmiben, körülbelül nyolcvanszázalékos állapotban van.
Hogy érezte magát a versenyen?
Először vettem részt a versenyen, színvonalas esemény a Julian Alps Trail. Az expo jó volt, a rajtszámátvétel gördülékenyen ment, a szervezők a kötelező felszereléseket bemutatták, kedves volt mindenki. A verseny remek volt, igaz, elég rossz időnk lett, esett az eső és fújt a szél. Az első nyolc kilométeren kerestem a helyem, a pulzusom nem állt be úgy, ahogy szerettem volna. Aztán ez is rendbe jött, az eső és a sár ellenére elkezdtem élvezni a futást egészen a Galícia Házig.
Utána mi történt?
Nagyon fáztam. Hatalmas hóvihar kerekedett, húsz perc alatt három centiméteres hó esett le. Kifejezetten hideg volt, ráadásul feltorlódtak a futók, nagy tömeg lett, alig tudtam haladni. Mivel lelassultam, leesett a pulzusom is, a szervezetem nem tudta „kifűteni magát”. Ez a húsz perc nagyon rossz volt, utána jött egy öt kilométeres lejtő, mínusz ezer méter szinttel. Végig sártengerben haladtunk a fák között, nagyon csúszós volt, négyszer el is estem, de szerencsére nem sérültem meg. Azonban ahogy az egész versenyt, így ezt a szakaszt is élveztem. A lejtő alján aztán beértem egy településre, ahol öt kilométer aszfaltos szakasz következett. Azt hittem ez pont jól jön majd a lejtőzés után, ám nem így lett. Monoton volt és unalmas, fejben megborultam. Az utolsó szakaszt a nagy esőzés miatt módosították, így aszfalton vittek fel minket a hegyre.
A frissítést hogyan oldotta meg?
Vittem magammal mindent. Nyolc órát számoltam teljesítési időnek, negyvenpercenként akartam frissíteni. Tizenegy gélt, tizenegy babapiskótát, tizennégy sótablettát ettem meg, valamint izotóniás italt és vizet ittam. Fizikailag teljesen rendben voltam, jól ment a frissítés.
Mi volt a legnehezebb?
A sár jelentette a legnagyobb nehézséget, figyelni kellett, hogy ne csússzak el, ne sérüljek meg. Előzetesen azt hittem, az emelkedők nagyobb kihívást jelentenek majd. Mások azt mondták, kemények voltak, de valószínűleg annyira koncentráltam a futásra és a pulzusomra, hogy szinte ez fel sem tűnt.
Elégedett a 7:28:15-ös idővel?
Teljesen elégedett vagyok vele, ugyanis az időjárási körülmények nagyon rosszak voltak. Előzetesen nyolc óra körüli idővel akartam beérni, ennél bőven jobbat sikerült. A rajt után öt és fél óráig esett az eső, majd megérkezett a havazás, „jobb” időt nem is kívánhattam volna.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
