Sok időbe telt kipihennie magát?
A verseny utáni néhány nap igencsak gyötrelmesen telt, három-négy hét kellett ahhoz, hogy nagyjából elérjem azt a szintet, ami elfogadható – mondta Olvasztó Dániel, aki 43:39:27-es idővel teljesítette az UTMB 176 kilométeres távját, amely közel tízezer méter szintemelkedéssel van megfűszerezve. – Ám a száz százalékos regenerációhoz még ennél is több idő kell. Negyedjére indultam az UTMB-n, az első két évben a száznegyvenöt kilométeres TDS-en vettem részt, tavaly futottam először, idén pedig másodszor a leghosszabb, százhetvenhat kilométeres távon.
Milyen célt tűzött ki, mielőtt odaállt a rajthoz?
A regisztrációkor az motivált, hogy megnézzem, tudok-e jobbat menni, mint tavaly, ám az évem nem úgy ment, ahogy terveztem. Nem tudtam beletenni azt az edzésmunkát, amit szerettem volna, keveset futottam, így a célom az lett, hogy bőven meglegyen a szintidőn, azaz a negyvenhat és fél órán belüli beérés. A felkészülésemet és az egyéb tényezőket figyelembe véve maximálisan elégedett vagyok, ebben most nem volt több a részemről.
Az látszik, hogy azok a magyarok, akik lelkiismeretesen beleteszik a munkát és annyit edzenek, amennyit az UTMB-hez kell, azok bőven negyven óra alatt beérnek a célba.
Fotók: sportograf.com
Hogyan értékelné a futását?
Akadtak nehézségek. Az nyilvánvaló, hogy az UTMB-n nem úgy megy, hogy csak úgy végigfutunk, itt komoly mászások és gyorsgyaloglások vannak. Azt terveztem, hogy minél tovább kitoljam azt a taktikát, hogy a sík és a lejtős részeket megfutom. Ez száznegyven-százötven kilométerig nagyszerűen ment, ez kellett ahhoz, hogy kényelmesen szintidőn belül beértem. A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy aki harminc óra felett van, az belelóg a második éjszakába, ekkorra pedig már nagyon álmos az ember – ez általában rendesen megtizedeli a mezőnyt… Ha az ember jól osztja be az erejét és nem futja el az elejét, akkor a futás része kevésbé megterhelő.
A fáradtság mellett mivel küzdött meg leginkább?
Tavaly sokkal jobb formában voltam fizikailag, mégis csak egy órával voltam akkor gyorsabb, aminek az oka, hogy akkor többet pihentem. Mivel felkészületlenebben érkeztem, tudtam, hogy kevesebbet kell pihennem a pontokon, éppen ezért egyszer huszonöt percet aludtam.
Ami további kihívást jelentett, az a száraz pálya okozta hatalmas por. Az elején még nem is zavart annyira, ám az hajrában igazán kellemetlen köhögéseket lehetett hallani a pályán. A szokásos émelygés és telítettségérzés mellé pont jól jött a rengeteg por…
Ez pedig a frissítésre is kihatott. Egyébként idén sokkal jobban ment a frissítés, mint tavaly, most határozottan kiemelt figyelmet szenteltem ennek. Biztos vagyok benne, hogy a feladások nagy százaléka a rossz frissítés miatt történik, vagyis eléheznek a futók. Velem is előfordult már hasonló, tudni kell, hogy mit lehet ez ellen tenni, észre kell venni, és adott esetben verseny közben menedzselni. Ezt el akartam kerülni, így kiemelten odafigyeltem a szén-hidrát- és a folyadékbevitelre. Alapvetően folyadékalapon frissítek, de a kellő szilárdat is beviszem és használok izotóniás italokat, géleket. Óránként körülbelül nyolcvan gramm szén-hidrátot vittem be, ez nyilván az idő előrehaladtával csökkent. A nagy melegben rengeteg folyadékot kellett inni, de összességében jól ment a frissítésem. Amit hozzátennék, hogy a hűtésre is nagyon figyelni kellett.
Fotók: sportograf.com
Milyen céljai vannak a jövőre nézve?
Idénre több nagy teljesítés nincs már tervben, a nagy dilemmám az, hogy jövőre is ott legyek-e az UTMB-n… Szeretném megdönteni az egyéni legjobbamat, ám ehhez kemény felkészülés szükséges. Azonban az eggyel kisebb, a TDS is vonz, ugyanis azon a távon is maradt még bennem, úgy érzem lehetne jobbat futni. Tudni kell, hogy habár a TDS rövidebb, a pálya nehezebb. Ezt még eldöntöm, illetve rendszeresen preferálom a külföldi versenyeket, szeretek mindig úgy eseményeket, új országokat felfedezni. Továbbá a Kör is ott van a listámon, egyszer már teljesítettem, most még azt nem tudom, hogy egyéniben vagy párosban menjek legközelebb.
Fotók: sportograf.com
