A Mester által készített edzésterv alapján végzett legutóbbi futásaim igazi örömfutások voltak. Többször bevillant, hogy igen, ez az, amiért futok. Amikor a mellettem elhaladó autókból azt látják, hogy fülig érő szájjal koptatom az aszfaltot, biztosan azt gondolják, ha ilyen boldognak nézek ki, baromi jó érzés lehet futni. A hosszabb futásomnál úgy éreztem, az időm nem lesz megfelelő, ezért képes voltam ezt elengedni, és csak futottam, azzal a jelszóval, majd lesz valami. Az a futás ezért volt nagyszerű, mert nem idegeskedtem amiatt, mert nem úgy visznek a lábaim, ahogy szeretném, hanem tudomásul vettem: most ez a helyzet, a lényeg, hogy futhatok. Fel a hegyre, amerre a lábam visz. A résztávozásokat pedig eleve imádom. Jó, hogy van feladat, szakaszokat nyargalok (mondhatni, kedvemre, mert az előírt idő tökéletes nekem), a bemelegítő s levezető futások is igazán töltekezősre, endorfintermelősre sikerültek. Húsvét hétfőn illatfelhőben indultam el edzeni, mert a család férfi tagjai annak rendje s módja szerint meglocsoltak, ahogy azt kell. Hazaérve természetesen már nem voltam olyan jó illatú – de kit érdekelt? Csodás időben, kedvenc zenéimet hallgatva klassz edzéseket csináltam. Kell ennél több?
Lássuk, mások merre nyargaltak, és mit osztottak meg velünk!
TEREPERDO.BLOG.HU
A bejegyzésben a szerző a 100 Miles of Istria elnevezésű versenyen indult, s a teljesítés élményeit osztja meg. A 110 kilométeres kihívás alatt „csupán” 4400 méter szintemelkedéssel kellett megküzdenie, volt hóvihar, sár, patakon átgázolás, csupa élvezetes esemény. Hősünk 18:59 óra alatt teljesítette az elképesztő távot, így a háromszázötven indulóból a 140. helyen végzett. Hihetetlen! Utána még arra is maradt energiája, hogy a 67 kilométeres távon induló barátjának szurkoljon, és várja a célban.
FUTAZAS.HU
Hogy őszinte legyek, ezt a beszámolót már nagyon vártam, mert szeretek külföldi futóversenyekről olvasni, és az amerikai, illetve távol-keleti kihívások igazi csemegék. Balca a bostoni maratonin vett részt, olvashatunk blogjában a városról és magáról a versenyről is, fotókkal színesítve a beszámolót!
MOZDULJ ÉRTE! (Facebook-csoport)
Vadász Vince tanácsait olvashatjuk el a cipőválasztással kapcsolatban, kezdő futóknak, vásárlás előtt állóknak ajánlott átböngészni. Tömören, egyértelműen benne van, amit figyelembe kell venni, vagy amit tudni érdemes vásárlás előtt!
FUTOLEPES.COM
Ha már cipővásárlási tanácsokkal kapcsolatos posztot ajánlunk a kezdő futóknak, akkor itt van még egy hasznos anyag, amely azzal foglalkozik, milyen orvosi vizsgálatokat érdemes elvégeztetni, mielőtt nekiáll az ember a rendszeres futóedzéseknek! Őry István cikkéből azt is megtudhatjuk, mi a Vega-Check diagnosztikai vizsgálat!
HASTAG-CSAKAZÉRTIS (blog)
Legtöbbször olyan blogokat olvasok, amelyek egy-egy versennyel vagy bármilyen futóteljesítménnyel, azok beszámolóival kapcsolatosak. Beleszaladok olyanba is, amelyik személyes hangvételű blog, mint például ez is. A szerző hosszútávfutó, többször ajánlottam már versenybeszámolóit, ebben a bejegyzésben azonban nem erről van szó, hanem a futáshoz fűződő kapcsolatát domborítja ki.
S ennél jobb végszó most nem is kell: mindenkinek boldog, örömteli távokat kívánok ebben a csoda szép időben! Fussatok, fussatok!!!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Vérkör, ahol megrág a Vértes
A felkészülésem részeként nagypénteken nekiveselkedtem a Vérkörnek. Az egyik kedves futótárssal indultunk, s az ideálisnál kicsit melegebb idő, zöldellő erdő fogadott minket. Eddigi leghosszabb és egyik legnehezebb futásom volt ez. A Vérkör 77 kilométeren át visz a Vértes legszebb részein keresztül 1800 méter pozitív szintemelkedéssel – az útvonalat az oroszlányi Kószák jelölték ki, még 2013-ban. A Vérkör többféle módon is teljesíthető instant túra: gyalog, futva vagy bringával győzhetjük le a kilométereket. A fákon elhelyezett QR-kódok beolvasásával tudjuk igazolni a szakaszpontokhoz érkezést, a haladást, s a végén így lesz hivatalos ideje a teljesítésnek. Nem verseny, de a sikeres teljesítésért kaphatunk oklevelet, érmet vagy kitűzőt. A rajt és a cél is Oroszlányban van, az útvonal szinte végig jelzett turistaösvényeken vagy rövidebb aszfaltos szakaszokon halad. Az egyhangúságnak nyoma sincs, a virágzó erdő, a köves dombok, kihalt ugarok, kidőlt fákkal teli vízmosások, sziklás ösvények, poros földutak, apró, régimódi falvak váltják egymást. A terep is rejt kihívást bőven: durva köves lejtők, fárasztó emelkedők, hirtelen előbukkanó meredek oldalak teszik a teljesítőket próbára. Alázattal kell indulni, itt nem lehet erőből nyomni, a kis szintemelkedések ellenére alattomos az út, okosan kell beosztani az energiát. Vízvételi lehetőség elég sok van, néhol bolt, kocsma is akad, mi is beugrottunk egy kocsmába alkoholmentes sörrel, illetve kólával frissíteni. A Vértes minden évszakban gyönyörű, de szerintem tavasszal vagy kora ősszel a legjobb elindulni. Még a gyalogos teljesítésre is készülni kell, de érdemes egyszer kipróbálni. Terepfutóknak főleg, mert ez az a futás, amely az ultrák világából átvezet az igazán nagy távokhoz. Ha valaki ezt lefutja a tizenkét órás futószintidőn belül, az már mutat egy felkészültséget és elhivatottságot a terepfutás iránt.
Mondhatni, ekkor már biztos a szerelem.
Számomra fantasztikus volt, sokat tanultam magamról és a futásról. Néhány kisebb eltévedés miatt nekünk végül 79.6 kilométer jött össze 9:44 órás idővel. Akár futva, akár gyalog vagy bringával, de egyszer érdemes kipróbálni, mert nem hétköznapi élmény.
