Közösségi oldalán azt írta, régi álma teljesült a maratoni megnyerésével. Mit érzett a célba éréskor?
Néhány éve még elérhetetlennek tűnt a maratoni győzelem, most pedig alig hiszem el, hogy összejött – mondta Garai Ágnes. – Olyan euforikus érzés fogott el a célba jutást követően, amely ritkán van az ember életében. Bizonytalan volt, hogy miképp alakul a verseny, közel haladt a második helyezett lány, a vége felé kezdett el csak leszakadni. Csak az utolsó öt kilométeren éreztem, hogy meglesz a győzelem, akkor olyan gondolatok cikáztak a fejemben, hogy milyen lesz beérni a célba rengeteg ember előtt, milyen lesz átszakítani a célszalagot a szeretteim és a barátaim szeme láttára. Elképesztően szuper érzés volt ezt megélni.
Azt is írta, hogy nem volt jó a futása. Mi lett volna, ha még ennél is jobb?
Akkor jobb lett volna az időeredményem… Jó lett volna két óra ötven perc alatt beérni a célba, de nem vagyok szomorú, hogy ez nem jött össze. Ezt futás közbe elengedtem, harminc kilométer után megborultam, van ilyen, nem lehet az ember mindig százszázalékos. Onnantól csak arra koncentráltam, hogy biztosan meglegyen a győzelem, nem is néztem az órámat, azt tartottam szem előtt, hogy ha lassabb is a tempóm, stabilan haladjak előre. Nem akarom hangoztatni, hogy nem volt jó a futásom, de ha mélyebben belemennék, több okot is mondhatnék. Nehéz volt a pálya, sok volt a fel-le futós rész, sok volt a híd, ott volt a Margitsziget és a hosszú egyenesek. A szembeszél sokat kivett belőlem, lehet, hogy fáradt is voltam, hiszen sűrű napjaim voltak a versenyt megelőzően. Apró tényezők is okozhatják, hogy ne úgy menjen a futás, ahogy szeretnéd. Például egy nehézkes emelkedő is kizökkenthet, amely után nem tudsz visszatérni az elképzelt tempóba.
Mi okozta a legnagyobb nehézséget?
Említhetném az emelkedőket vagy a szelet is, mással nem nagyon volt problémám. A szervezői kerékpáros kísérőm jelenléte segített, ugyanis onnan tudtam biztosan, hogy az első helyen haladok. Sűrű volt az évem, nagy kihívást jelentett, hogy kipihent és friss legyek a maratonira és az azt követő megméretésekre. A regeneráció fontos, ám annál nehezebb megoldani.
Azóta részt vett még egy versenyen, a veszprémi Super6 elnevezésű hatóráson volt ott, nem nagy meglepetés, hogy 74.013 kilométert megtéve győzött.
Két héttel a maratoni után rendezték ezt az eseményt, visszautasíthatatlan meghívást kaptam, részben edzőversenynek fogtam fel. A taktikám az volt, hogy a lehető legkevésbé fussam ki magam, de törekedjek a győzelemre. Szerencsére sikerült aranyérmet szereznem, aminek nagyon örülök. A verseny? Négyszáz méteres rekortánon futottunk, a nap sugarai szinte már égettek, szóval nem volt könnyed verseny. Most már a regeneráción és az edzéseken van a hangsúly, hiszen vár még rám egy kemény megméretés ebben az évben.
Gyanítom, az indiai világbajnokságra céloz.
Való igaz, a december hetedikei indiai száz kilométeres világbajnokság következik, a veszprémi hatórás után öt hetem van maximálisan felkészülni. A lehető legjobb formában szeretnék Indiába utazni, ezért pedig mindent megteszek.
Címlapfotó: Abai Róbert
