Ritkán fordul elő, most mégis megtörtént, hogy mindkét nem címvédője újra a csúcsra ért a Spartathlonon, hiszen a férfiaknál a görög Fotisz Zizimopulosz, míg a nőknél a lett Diana Dzaviza győzött ismét. Dzaviza sikerét saját emberfeletti teljesítményén túl elősegítette, hogy az abszolút esélyes és sokáig vezető amerikai Camille Herront majdnem elütötte egy autó, és annyira megviselte az eset, hogy feladta a versenyt. Riválisa élt a lehetőséggel, és másodszor is diadalmaskodott a brutális 246 kilométeres legendás viadalon.
Míg a férfi győztesnél nem kényeztetett el bennünket az internet forrással, a lett sportolónak még saját honlapja is van, így egyszerűbb bemutatni a bajnokot. Diana Dzaviza csupán 35 éves, amely az ultrafutásban igazán nem számít magas kornak. Egy kis lett faluban, Salacgrivában született, ám már 15 évesen elköltözött otthonról, sőt 18 évesen a hazáját is maga mögött hagyta. Ma a szomszédos Ausztriában, Bécsben él, a világ legjobb gyermekének titulált 12 éves lány egyedülálló édesanyja. Mint mondja, 2014-ben jelent meg az életében a futás, miután visszaköltözött Európába. Története kissé idézi a litván Aleksandr Sorokinét: felszedett néhány kilót, túl sokat dohányzott, és elege lett ebből az állapotból.
Futni kezdett, előbb harminc, aztán negyven, majd ötven percet, a kilométerekre oda sem figyelt. Közben azonban eljutott 15 kilométerig, és akkor már adta magát a félmaratoni gondolata – a 2015 januári viadal pedig ígéretes 1:38:35-öt hozott.
Egyébként nagyjából ekkortájt tette le végleg a cigarettát… Ezután 3:28-as maratoni következett, amelyet kezdetben nem is értékelt eléggé, nem tudta, milyen jónak számít ez egy kezdőtől. Viszont innen mintha minden adta volna magát, egy kissé a magánélete és a rossz párkapcsolata elől menekülve egyre csak emelte a tétet és a kilométereket.
„Nem találsz leggyorsabb időket nálam. Ultrafutó vagyok, nem a sebesség, hanem a távolság a cél. És imádom ezt” – hirdeti a mottója, és ha már ebben az irányban indult el, évről évre remek eredményeket ér el. Rendre nagyszerűen teljesít osztrák és lett versenyeken, szerepelt már terepfutó- és 24 órás világbajnokságon. Az idei 100 km-es vb-n Berlinben győzött a 35 feletti nők kategóriájában, ám kétségtelenül a legnagyobb eredménye, hogy a nők közül tavaly és idén elsőként teljesítette a Spartathlont. „Nincs olyan, hogy nem vagyok képes rá, csak olyan, hogy nem akarom. De amikor a futásról van szó, nincs olyan, amit nem akarok. Kivétel nélkül mindent szeretek benne” – fogalmazott.
Olykor pedig egészen extrém megoldásokkal hívja fel magára a figyelmet. Két évvel ezelőtt a koronavírus-járvány szigorú kereteket szabott a sportolóknak is, a hobbifutók sem edzhettek úgy, mint korábban.
Dzaviza nem volt rest, 37 kilométert futott otthonában, a 22 méteres köröket 1687-szer tette meg, ráadásul 172 eurót adományozott beteg gyerekek gyógyítására – azt azt összeget, amely egy végül törölt osztrák terepfutóverseny nevezési díja lett volna.
Frissítésként a lánya szolgált energiaitallal és házi palacsintával. A hagyományos edzésmunkában a futáson túl általában sok kerékpározással, erőnléti tréninggel és jógázással készül, emellett odafigyel a regenerációra – s persze dolgozik is. A tavalyi Spartathlon után úgy fogalmazott, hogy neki ez nem egyszerűen egy verseny, annál sokkal többet jelent neki, így vélhetően az idén nem utoljára láttuk a rajtvonalnál.
És talán Spártában, győztesként sem…
Felhasznált források: runningdiana.com, mybestruns.com, medivid.com
Fotók: Diana Dzaviza/Facebook
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
