Győzelmet aratott a Kassa–Miskolc Ultramaratonon, ráadásul sokat jelent önnek ez a siker, ugyanis hazai pályán aratta. Milyen céllal rajtolt el?
Már a márciusi tapolcai hatórás országos bajnokságon is jól ment a futás, úgyhogy számítottam rá, ez most is így lesz – mondta Kohári Szabolcs, aki 9:44:32-es idővel győzött a 117 kilométeres Kassa–Miskolc Ultramaratonon. – Igaz, ilyen hosszú távnál nem lehet kijelenteni, hogy a győzelemért megyek, de azért ki sem zártam. Nagyon boldog vagyok, hogy ismét hazai pályán voltam eredményes, tavaly a maratoni országos bajnokság miatt nem vettem részt ezen a versenyen, azelőtt pedig fel kellett adnom. Legutóbb kétezerhuszonegyben indultam rajta, akkor megnyertem.
Fontos nekem ez a verseny, ha tudok, mindig részt veszek rajta, és rendre kiemelkedő eredmény elérése a cél. Szikszón élek, az útvonal itt is áthalad, ez pedig még különösebbé teszi ezt az eseményt.
Milyen volt a futás?
Nem úgy ment, ahogy elterveztem. Szinte végig szembeszélben futottunk, ez pedig rendesen megnehezítette a dolgunkat, kellemetlen volt ilyen körülmények között haladni. Hetven kilométer környékén visszavettem a tempóból, ugyanis sokat kivett belőlem a szél – onnantól viszonylag alacsony intenzitással mentem a célig. Tizennégy perccel előztem meg a második helyezettet, úgyhogy magabiztosnak mondható a győzelmem.
A szél jelentette a legnagyobb nehézséget?
Valóban nagy kihívás vot, de hozzá kell tenni, hogy a pálya sem könnyű. Kassa külterületét elhagyva néhány kilométeres földút várja a futókat, majd kilencven kilométer után ismét jön egy kis földutas szakasz. Ráadásul a szintkülönbség is megtöri a dinamikát és a lendületet. Résen kell lenni, technikás a pálya.
Lassan fél év eltelik az évből: milyen eredményeket ért el idén?
Az év első versenye a sevillai maratoni volt, amelyen két óra negyvenhét perces időt értem el, majd ezt követően jött a hatórás országos bajnokság. Ott előzetesen nyolcvankét és nyolcvannégy kilométer környékére lőttem be magam, ezt teljesítettem is, elégedett vagyok a harmadik hellyel. Ezek után egy szlovákiai félmaratonin vettem részt, ami nem úgy ment, ahogy vártam, de ez betudható annak, hogy közel volt a hatórás országos bajnoksághoz, és nem tudtam még rendesen kipihenni magam, nem „gyorsultam vissza”. A következő pedig a Kassa–Miskolc Ultramalarton volt.
És hogyan néz ki a közeljövő?
Az augusztusi Korinthoszon mindenképpen ott szeretnék lenni, illetve ősszel teljesíteni akarok egy két óra negyven percen belüli maratonit. Hogy hol, az még kérdéses, egyelőre Kassa vagy Valencia van tervben, de lehet, hogy másik városra esik a választásom.
Fotók: Kohári Szabolcs Facebook
