Sok ezer profi és még ennél is több hobbifutó arcát látom magam előtt, akik felháborodottan olvassák Csontos Imre szavait: mi az, hogy a pulzuskontroll humbug?! Rengetegen kocognak, mozognak ma már órát, mobiltelefont, ilyen-olyan kütyüt használva – s hogy ne csak a szívdobbanásmérés legyen a fókuszban, elkezdett hódítani a wattalapú mérés is, amely teljesen új, s ami talán lényegesebb érv, sokkalta pontosabban kontrollálható dimenziót nyit meg a teljesítménymérésben –, s elemzik ki a különböző edzésnaplózó felületeken az aktuális mozgásukat, s igencsak pontos képet kapnak a sportolói előmenetelükről.
De…
Ismerek jó néhány olyan futót, aki a Csonti-módszerrel, azaz (szűken megfogalmazva a lényeget) résztávozással edz, és tagadhatatlan, ennek köszönhetően már néhány hét alatt látványos javulás tapasztalható a teljesítményükben. Az ismerősök között van, aki az amúgy is remek maratoni idejéből szeretett volna igencsak derekas időt lefaragni (elmondható, hogy hihetetlenül sok perccel javult is a tempója az edzések hatására), más pedig a szerinte túl lassú kocogásából szeretett volna gyorsabb tempóra váltani az öt-tíz-tizenöt kilométeres napi futásai során, és a Csontos Imre által adott edzéstematikával igencsak rövid idő alatt sikerélményei lettek.
És akkor itt jön a következő de…
A pulzuskontroll felett nem szabad végletesen ítélkezni, mert hasznos, sőt mondhatom, életbe vágóan fontos. Hiába volt tekintélyes labdás sportolói múlt mögöttem (futball, úszás, vízilabda, kosárlabda), a térdszalagszakadás éppen negyvenéves korom fölött kényszerített tohonyaságra, a testsúlyom felkúszott majd’ száznegyven kilogrammra, s ha nincs a futás, ki tudja, élek-e még… Ugyanakkor a tekintélyes túlsúllyal nem lehetett úgy elkezdeni újra mozogni, hogy őrült módon rögvest belefussak a világba, a pulzuskontroll pedig ragyogó módszer azoknak, akik a mozgásszegény életmódból váltanának sportosabbra, hogy az egészségük s persze a fogyásuk érdekében tudják, mit művelnek a testükkel. A szívfrekvencia mérése tehát a mozgásgazdagabb életmód kialakítása, művelése során nél-kü-löz-he-tet-len!
És van még egy de…
A pulzuskontrollos edzés hatalmas előnye, hogy remek visszajelzés az edzőnek! Manapság sokezernyi profi, s lehet, milliónyi magyar hobbifutó kér segítséget szakembertől, írat edzésterveket, amelyek eredményeit a hozzáértő szem különböző edzésnaplózó felületeken látja viszont s elemzi. A pulzusöves, a gps-es futóórákhoz, de még a mobilgyártók által piacra dobott okosórákhoz is tartozik olyan szoftveres környezet, amely a napi teljesítményt (pulzusszám, lépésszám, elégetett kalória, mozgásdinamikai adatok) rögzíti, s az online-világban így kontroll alatt működhet az edző és futó közötti kapcsolat, kommunikáció, s persze eredményelemzés.
Szóval a pulzuskontroll a felkészült, hozzáértő edző számára minden ellenkező véleménnyel szemben egzakt, a görbék ugyanis nem hazudnak a teljesítményről, erőállapotról, ugyanakkor aki a kora, az alkata, a hozzáállása, s ami talán a legfontosabb, a már jól megalapozott felkészültsége miatt a hagyományosabb, kevésbé bonyolultabb, ráadásul kevesebb pénzáldozatot kívánó módszerben hisz, szintén biztos lehet abban, hogy a teljesítménye, edzéshatékonysága garantáltan nő, de kevesebb is lesz felette az edzői kontroll.
Futni lehet így is, lehet úgy is, mert a helyzet a következő: a starttól a célig mindenkinek igaza van.
