Mikor kezdett futni?
A középiskola után, a húszas éveim elején – mondta a Csupasportnak Kisari Ágnes. – Először csupán hobbi volt, ám egyre több versenyen álltam rajthoz, s szépen lassan növeltem a távot is. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mániámmá vált a futás. Az elején heti négyszer nyolc kilométereket tettem meg, majd jött a tíz kilométer, a tizenöt, a félmaraton, s eljutottam egészen az első maratonomig. Úgy beépült a futás a mindennapjaimba, hogy észre sem vettem.
Az első félmaraton és maraton általában fontos mérföldkő egy futó életében. Ön is így volt ezzel?
Az első félmaraton nem maradt meg bennem, nem volt nagyon nehéz, ám a maraton már más volt. Sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. A Spar Maratonon futottam – hogy őszinte legyek, szörnyű volt. Azt hittem, sosem érek be a célba, iszonyú fájdalmaim voltak. Ám a teljesítés után annál nagyobb volt az öröm, boldog voltam, hogy célba értem. Ám akkor azt mondtam, soha többé nem futok ennyit.
Aztán mégis az ultrafutásban találta magát.
Véletlenszerűen kerültem az ultrafutás világába. Belevágtam a Kinizsi 100-asba, s egymást követő három évben is megcsináltam. A végén már tizenhárom óra alatt le tudtam futni a száz kilométert. Azóta csak ötven-nyolcvan kilométeres versenyeket teljesítek, ám ennél már többre vágyom.
Milyen volt az éve? A Szőlőskörön nagy sikert ért el.
Januártól már edzővel készülök, ez nagy változás az életemben. Sokat segít az edzésterv, érzem, hogy sokat fejlődtem, folyamatosan javul a tempóm. A Szőlőskör előtt megpróbálkoztam a száztíz kilométeres Ultra Lupa-tó-futást teljesíteni, ám nem sült el jól. Túlizgultam, sokat hibáztam, nem sikerült teljesítenem. A Szőlőskör rajtjához már higgadtabb fejjel álltam oda, tudtam, hogy min kell javítanom. Jól sikerült, remekül éreztem magam futás közben. Boldog voltam, hogy az ötven kilométeres országos bajnokságon második lettem a korosztályomban, emlékezetesre sikeredett.
Milyen célokat tűzött ki maga elé a következő évre?
A Szőlőskörön mindenképpen ott leszek, és a MyWayen is részt akarok venni, úgy tervezem, száz kilométer körüli távot teljesítek majd.
A Korinthoszt is kitűztem magam elé, ám az még kérdéses, hogy a nyolcvan vagy a százhatvan kilométeres távon indulok-e.
Elhatároztam, hogy innentől minden évben egy-egy külföldi maratont is szeretnék teljesíteni, áprilisban Párizsban kezdem. A nagy vágyam az, hogy előbb-utóbb egyéniben megkerüljem a Balatont.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
