Azt korábban is tudtuk, hogy az Antarktisz-futáson az időjárás alakítja a feltételeket, olyan szempontból mindenképpen, hogy a sok-sok kis sziget közül egyáltalán melyiken lehet majd futni, de a verseny előtt kiderült, hogy nemcsak a hol, hanem a mikor is kérdéses, hiszen a szervezők azt sem tartották kizártnak, hogy péntek helyett már csütörtökön kezdődik a hatnaposra tervezett esemény.
Ahogy arról már korábban hosszabb interjúnkban beszámoltunk, Lubics Szilvia a Moab 240 futás után egy másik különleges versenyre, az antarktiszi ultrára nevezett, ahol az győz, aki a leggyorsabban teljesít 250 kilométert. A futót férje, Lubics György is elkísérte Argentínába, de a jégvilágba induló hajón már nem tarthatott vele. Közösségi oldalukon rendre beszámol majd az eredményekről, már amennyire információt kap feleségétől.
A frissítéssel már a rajt előtt volt némi gikszer.
„Azt eddig is lehetett tudni, hogy semmi olyan ételt nem lehet az Antarktiszra vinni, ami csomagolt vagy porózus, morzsolódó, nehogy bármi szemét kerüljön oda.
Az azonban most derült ki, hogy gélt sem lehet magukkal vinniük a versenyzőknek. Mivel Szilvi frissítése jórészt a GU-géleken alapul, ez okozott némi sokkot.
Mikor beszéltünk, épp azon volt Szilvi, hogy vegyen valahol olyan apró kis kulacsot, amibe át tudja nyomni majd a géleket – mert úgy már magával viheti őket. A futás közbeni frissítés pedig konkrétan úgy fog kinézni, hogy a folyadék állagú dolgokat (víz, izo, tea) viheti magával a zsákjában, és körönként a csekkpontnál kap vizet. Hogy mekkora egy-egy kör, az naponta változó lesz: elvileg 5-15 km között” – írta legutóbb Lubics György.
Különös helyzet az is, hogy szilárd ételes frissítést csak a csónakokból kaphat, ehhez viszont néhány lépést a vízbe gázolva kell majd megtennie, márpedig az Antarktiszon pancsolni aligha tartozik az ember bakancslistás álmai közé.
Lubics Szilva korábbi bejegyzésében Argentínából arról írt, hogy már nagyon várja az indulást, és szokásos reggeli futását egyáltalán nem szokásos módon zenével indította, mégpedig a Trónok harca főcímdala volt a kedvenc, csakúgy, mint nemrég a Moabon.
Az antarktiszi versenyen lesz egy másik magyar futó is, Roskovics Miklóst is sikerült elérnünk az utazása előtt, aki elmondta, futott már sivatagban és őserdőben, és valahogy csak kibírja az esetleges mínusz 25 fokot is…
Pokoli körülmények, durva verseny, hatalmas izgalom – remélhetőleg mindketten kellemes élményekkel térnek majd haza a világ végéről.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
