Ami nekünk az Ultrabalaton, az a spanyoloknak a Garmin Team Trail. Vagy legalábbis valami hasonló. A különbség, hogy itt nem tó körül, hanem hegyen zajlik a verseny, legfeljebb 36 óra leforgása alatt kell teljesíteni a kétszáz kilométeres távot. Az egyéni indulás mellett lehetőség van két-, három-, négy-, hat- és nyolctagú csapatok indulására is.
Vagyis akárcsak az Ultrabalatonon, itt is a csapatépítő erő, a közösségi élmény a verseny legnagyobb vonzereje. Alighanem ez motiválta azt a hattagú, tűzoltókból álló csapatot is, amely az idén először vág neki a harmadszor megrendezésre kerülő, vagyis egyelőre gyerekcipőben járó viadalnak.
„A hétköznapokban is kollégák vagyunk, hozzászoktunk, hogy csapatként dolgozunk és szeretjük is, úgyhogy nem titok, ez vonz leginkább minket ebben a versenyben” – mondták.
Azt is hozzátették, hogy egyikük sem profi futó, vagyis az elsődleges cél, hogy teljesítsék a 200 kilométeres távot, és élvezzék a versenyt. Lám, még egy párhuzam az Ultrabalatonnal: bár fontos a helyezés és az időeredmény is, a legtöbben elsősorban az élmény miatt vágnak neki a viadalnak.
És hogy mitől tartanak a leginkább? A kevés alvástól, na meg a felelősségtől, mert még szép, hogy mindenki szeretné a legjobbját nyújtani, hogy ezzel is a csapat segítségére legyen.
Persze azért a spanyol tűzoltók sem bízzák a véletlenre, a nehéz szakaszokon a legjobb edzettségi állapotú kollégák fognak futni. Mégsem ez lehet a legnagyobb erősségük.
„Ami kiemel minket a mezőnyből, az a csapatszellem. Nap mint nap együtt dolgozunk, sokszor nagyon nehéz helyzeteket kell megoldanunk, ráadásul a munkán kívül is összejárunk, és gyakran szervezünk közös programokat, ami még inkább összekovácsol minket.”
