Kiváló futással nyerte meg a Balatonfüredi UltraFutó Fesztiválon a huszonnégyórás számot. Milyen célokat tűzött ki a verseny előtt?
Ahogy általában mindig, úgy előzetesen most sem gondolkodtam helyezésben – mondta Turós Izabella, aki 226.548 kilométert megtéve győzött a BUFF 24 órás számában. – Jó és a felkészültségemnek megfelelő teljesítményt szerettem volna nyújtani. A nem titkolt vágyam pedig az volt, hogy egyenes ágon kvalifikáljam magam a Spartathlonra, de az, hogy kétszázhuszonöt kilométer fölé tudjak menni, egyenesen elképesztő. Kőkeményen dolgoztam, éreztem, hogy jó formában vagyok, ez már a Celtic 63-mon is látszott. Sokkal jobban teljesítettem, mint amire számítottam.
Összejött a Spartathlon-kvalifikáció?
Ha nem változnak a feltételek és mindent jól gondolok, akkor kis számolgatás után huszonnégyórás versenyt nézve az jut be automatikusan, aki kétszáztizenkettő és fél kilométer felett teljesít. Ezt nézve, elvileg megvan a kvalifikációm, aztán majd kiderül. Az biztos, hogy jövőre nagyon szeretnék ott lenni a Spartathlonon.
Milyennek érezte a futását?
Nem ment minden a tervek szerint. Sajnos a verseny hetében megbetegedtem, lázam nem volt, de fájt a torkom és csúnyán köhögtem, ami nyilván igénybevette az immunrendszeremet… Szerencsére jobban lettem, és ott tudtam lenni a versenyen. Ami nagyon rosszul érintett, az az eső.
A hideg nem zavar, hozzá vagyok már szokva, mert általában mindig korán reggel edzem, ám az eső miatt a páratartalom elég magas lett, ami felvitte a pulzust. És mivel pulzusalapon futok, jóval lassabb tempóval tudtam kezdeni, mert nem sikerült lejjebb vinni.
Amúgy általában az izgalom miatt a versenyek első órájában mindig magasabb a pulzusom, majd megnyugszom és minden rendbe jön. Most nem akart lejjebb menni, de tizenkét órán keresztül nem változott sem a pulzusom, sem azt átlagtempóm és ez megnyugtatott, mert azt jelezte, hogy a hosszútávú állóképességem rendben. Aztán tizenkét óra után kezdtem fokozatosan lassulni és fájt a gyomrom, de változtattam a frissítésen és minden a helyére került. Általában óránként kilencven gramm szén-hidrátot viszek be, ez most is sokat segített.
A fáradtság nem okozott problémát?
Huszonnégyórás versenyen mindenkinek nehéz a fáradtság, ez nem a felkészüléstől vagy a kitűzött céloktól függ. Akadt olyan társam, aki a hajrában megkérdezte, hogy hogyan tudok így futni, nekem nem fáj? Azt választoltam, hogy de, mindenem fáj, azonban az ultrafutás már csak ilyen, igyekszünk elviselni a fájdalmat.
Visszatekintve hogyan értékelné eddig az esztendejét?
Az év elején a Szederkény-Bóly száz kilométeres futáson vettem részt, majd megsérültem, aztán sajnos az Ultrabalatonon kiújult a probléma. A Suhanj!6-on elgondolkoztam, ám úgy döntöttem, nem borítom fel a felkészülésemet, sokat vacilláltam, de inkább nehezebb edzésekbe kezdtem, ami jobban szolgálta a felkészülésemet a BUFF huszonnégyórására, és úgy tűnik, jól döntöttem. Ez volt a főversenyem, de a nyári Celtic 63-at még mindenképpen megemlíteném, a sérülésem után sikerült megnyernem azt a versenyt.
Azt még hozzátenném, hogy edzőm, Lőrincz Olivér remek munkája nélkül nem tudnék elérni ilyen eredményeket, sokat köszönhetek neki.
Milyen versenyeken indul még az évben?
Az október végi Super6-ra van meghívásom, de meglátom, hogy milyen formában leszek, továbbá egy-két kisebb verseny akár becsúszhat, aztán jöhet egy kis pihenés az alapozás előtt.