Kiváló futással nyert Balatonfüreden. Milyen célokat tűzött ki a verseny előtt?
Ahogy általában mindig, úgy most sem gondolkodtam helyezésben – mondta Turós Izabella, – csupán jó és a felkészültségemnek megfelelő teljesítményt szerettem volna nyújtani. A nem titkolt vágyam pedig az volt, hogy egyenes ágon kvalifikáljam magam a Spartathlonra, de az, hogy kétszázhuszonöt kilométer fölé jutok, egyenesen elképesztő. Kőkeményen dolgoztam, éreztem, hogy jó formában vagyok, ez már a Celtic 63-on is látszott. Sokkal jobban teljesítettem, mint amire számítottam.
Fotók: Turós Izabella Facebook
Sikerült a Spartathlon-kvalifikáció?
Ha nem változnak a feltételek és mindent jól számoltunk ki, a huszonnégy órás versenyről az jut be automatikusan, aki kétszáztizenkettő és fél kilométer felett teljesít. Ezt nézve tehát elvileg megvan a kvalifikációm, aztán majd kiderül. Az biztos, hogy jövőre nagyon szeretnék ott lenni Athénban a rajtnál.
Milyennek érezte a futását?
Nem ment minden a tervek szerint, sajnos a verseny hetében megbetegedtem, lázam nem volt, de fájt a torkom és csúnyán köhögtem, ami nyilván igénybe vette az immunrendszeremet… Szerencsére jobban lettem, és nem kellett kihagynom a versenyt. Ami nagyon kellemetlen volt, az az eső.
A hideg nem zavar, hozzá vagyok már szokva, mert általában mindig korán reggel edzek. Az eső miatt viszont a páratartalom elég magas volt, ami felvitte a pulzusomat, így jóval lassabb tempóval tudtam kezdeni, mert nem sikerült lejjebb vinnem.
Amúgy általában az izgalom miatt a versenyek első órájában mindig magasabb a pulzusszámom, de ahogy megnyugszom, rendbe jön. Most viszont nem akart lejjebb menni, tizenkét órán keresztül nem változott sem a pulzusom, sem azt átlagtempóm, és ez megnyugtatott, mert azt jelezte, hogy a hosszú távú állóképességem rendben. Aztán tizenkét óra után kezdtem fokozatosan lassulni és megfájdult a gyomrom, de változtattam a frissítésen és minden a helyére került. Általában óránként kilencven gramm szénhidrátot viszek be, ez most is sokat segített.
Fotók: Turós Izabella Facebook
A fáradtság nem okozott problémát?
Huszonnégy órás versenyen mindenki megküzd a fáradtsággal, ez nem a felkészüléstől vagy a kitűzött céloktól függ. Akadt olyan társam, aki a hajrában megkérdezte, hogyan tudok így futni, nekem nem fáj? Azt válaszoltam, hogy de, mindenem fáj, az ultrafutás már csak ilyen, igyekszünk elviselni.
Visszatekintve hogyan értékelné eddig az esztendejét?
Az év elején a Szederkény-Bóly száz kilométeres futáson vettem részt, utána megsérültem, és sajnos az Ultrabalatonon kiújult a probléma. A Suhanj!6-on elgondolkoztam, ám úgy döntöttem, nem borítom fel a felkészülésemet, sokat vacilláltam, de inkább nehezebb edzésekbe kezdtem, ami jobban szolgálta a felkészülésemet a BUFF huszonnégy órására, és úgy tűnik, jól döntöttem. Ez volt a főversenyem, de a nyári Celtic 63-at még mindenképpen megemlíteném, a sérülésem után sikerült megnyernem azt a versenyt.
Azt még hozzátenném, hogy edzőm, Lőrincz Olivér remek munkája nélkül nem tudnék elérni ilyen eredményeket, sokat köszönhetek neki.
Fotók: Turós Izabella Facebook
Milyen versenyeken indul még az évben?
Az október végi Super6-ra van meghívásom, meglátom, milyen formában leszek, továbbá egy-két kisebb verseny becsúszhat, aztán jöhet egy kis pihenés az alapozás előtt.
