A sziklamászó Alex Honnold teljesítményeiről cikkek sorozata szól, és elképesztő fotók tanúskodnak róla. Talán a legemlékezetesebb, amikor 2017-ben a világon elsőként egyedül, mindenféle biztosítás nélkül megmászta az egyik legnehezebb sziklafalként számon tartott El Capitan gránitmonolitot, amely a kaliforniai Yosemite Nemzeti Parkban áll. A kivételes tettnek a Free Solo nevű dokumentumfilmmel állítottak emléket.
Nemrég egészen más műfajban alkotott maradandót, ugyanis ultraversenyen mérette meg magát. A Red Rock Canyon 50-es kihívására nevezett, és talán sokakat meglepve 5:23:04-es időeredménnyel a hatodik helyen zárt. Viszonyításként tegyük hozzá, az elsőként végző Alan Carreno 4:34:25-tel ért célba, a második helyezett Kristina Trygstad-Saari alig maradt el tőle (4:34:30), ám a többiek mind 5 óra fölé csúsztak.
A sztorit bemutató Canadian Running Magazine szerint nem ez Honnold első hosszabb futása, 2011-ben is teljesített már ultrát, ráadásul a hosszabb, túrával kombinált mászások sem állnak távol tőle.
Ebből logikusan következhetne az ultrafutás, ám az amerikai férfi korábban arról beszélt, hogy ez a sport szerinte nem előnyös a hegy- és sziklamászáshoz. Mint fogalmazott, olyan energiákat emészt fel, amelyeket jobban hasznosíthatna a műfajában, ugyanakkor szeret új utakat, ösvényeket megismerni, így a futás sem került le a repertoárról.
„Néha egyszerűen jó futni” – érvelt.
Ahhoz képest kifejezetten jó az eredménye, hogy a 2009-ben Sacramentóban futott három és fél órás maratoniját egészen rossz emlékként tartja számon, és azon a bizonyos 2011-es 50 kilométeres ultrán is csak azért indult, mert aktuális – futó – barátnője motiválta. Akkortájt azt mondta, szívesen teljesítene három órán belüli maratonit, ám 50 km-re nem nevezne, legalábbis addig biztosan nem, amíg nem készül fel rá jobban.
A jelek szerint most elérkezett az idő.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
