Gyurcsó Csaba a Spartanról tért át a terepfutásra, amelyben sok szép sikert ért már el, és nagy célokat tűzött ki maga elé.
„Öt éve űzöm aktívan a terepfutást – mondta a 29 esztendős Gyurcsó Csaba, aki civilben villamosok szervizelésével foglalkozik. – Spartannal kezdtem, amelyben ultratávokat is teljesítettem. Az egyik ismerősöm mutatott képeket és videókat a akadályfutásról, egyből megtetszett a sport. Néhány hónap alatt teljesen magával ragadott, olyannyira, hogy évente vagy egy tucat versenyen indultam. Az erő-állóképességemet crossfitedzéseken kezdtem fejleszteni. Emellett az új sporttársak elcsaltak terepfutóversenyekre is, majd hamar megfogalmazódott bennem, hogy szép eredményeket akarok elérni. Sikerült is többször dobogóra állnom. Tavaly kezdtem érezni, hogy valójában mindent kihoztam az akadályfutásból, amit akartam, és innentől fogva a terepfutásra koncentráltam. Egyébként a Spartannal töltött időszak alatt rengeteget tanultam magamról és a kitartásról, rendre feszegettem a határaimat. Egy Ausztriában rendezett versenyen például a kétfokos jeges tóba kellett belemennünk, ami akkor nem volt kellemes élmény, de a mai napig erőt tudok meríteni belőle.”
Egyik barátjával végigfutott az Országos Kéktúra 1170 kilométer hosszú útvonalán, az Írottkőtől Hollóházáig, ami azért is volt nehéz, mert munka mellett csupán minden második hétvégén teljesíthettek egy-egy szakaszt .
„A pandémia alatt sportrendezvények híján új kihívást kerestem. Az egyik barátommal elhatároztuk, hogy részletekben lefutjuk az Országos Kéktúrát. Tavaly májusban kezdtük, és idén áprilisban fejeztük be. Mivel munka mellett teljesítettük, legtöbbször minden második hétvégén tudtunk lefutni egy vagy két szakaszt. Egy alkalommal változó hosszúságú távokat teljesítettünk, húsz kilométertől egészen hatvanig. Alkalmazkodnunk kellett a közlekedéshez, sokszor sietnünk kellett a buszra vagy a vonatra, hogy haza tudjunk jutni. Néhány hónap eltéréssel mindketten hivatalosan teljesítettük, az összes pecsétet begyűjtöttük a teljesítést igazoló füzetbe. Néhány alkalommal volt lehetőségünk, hogy a túra útvonaláról letérve megnézzünk néhány helyi látványosságot, így ez inkább élményfutás volt, mintsem teljesítményfutás. A túra azért is volt nagyszerű, mert olyan csodálatos helyekre vitt el, ahol korábban még nem jártam, ám ezután mindképpen vissza szeretnék még oda térni. A Zempléni-hegységbe például biztosan.”
A sportember jövőre az olaszországi Dolomitokban részt vesz egy terepfutóversenyen. A Lavaredo Ultra Trail nevű eseményen négy távon indulhatnak a futók: 20 kilométer 1000 méter szinttel, 48 kilométer 2600 méter szinttel, 80 kilométer 4600 méter szinttel és 120 kilométer 5800 méter szinttel.
„Én a verseny Cortina Trail nevű, negyvennyolc kilométeres távján indulok. A magyar sportolók között is közkedvelt ez a viadal, minden évben sokan vesznek részt rajta.
Sorsolás útján lehet bekerülni, hiszen olyan sok az érdeklődő, hogy képtelenség lenne minden nevezést elfogadni. Van egy előregisztrációs időszak, ha kisorsolnak, akkor nevezhetünk. Szerencsére kisorsoltak, így jövőre ott lehetek. 2019-ben részt vettem már az eseményen, így nagyjából tudom, mire számíthatok. Két éve teljesen új volt a környezet nekem, magasan a hegyekben, sziklás körülmények között futottunk. Nehéz volt, hiszen itthon az erdőkben más terepviszonyokkal találkoztam. Akkor élményfutásnak éltem meg, hiszen csodálatos volt a táj, ám most minél jobb időt akarok elérni.”
Gyurcsó Csaba ez év első felében az Országos Kéktúra befejezését tűzte ki célul, ám azóta sok versenyen vett részt, néhányról szót is ejtett.
„Az év első felében az Országos Kéktúrát szerettem volna mielőbb teljesíteni, így a tavasszal találtam ki az év további részét. Megismerkedtem egy új versenysorozattal, a Hello Trails Hungary rendezésében. A Hello Balaton Kőtenger Trail tizenkilenc kilométeres távja nagyon pozitív élmény volt a nyáron. Egyrészt a dobogó második fokára állhattam, másrészt a rendezés is remek volt, amiért jár a gratuláció. Az ősszel a Pilisben találkoztam velük ismét, a negyvenöt kilométeres, ezernyolcszáz méter szintemelkedésű Hello Fellegvár Trailen. Szenzációs volt. Boldog voltam, mert a kedvenc ösvényeimen száguldhattam a dobogóig. Az ötvennégy kilométeres, 2850 méter szintemelkedésű Mátrabérc Trailt régóta szerettem volna teljesíteni, hiszen nagy kihívás a Mátrát keresztülfutni. Jelentős szintemelkedések vannak, kemény és technikás, sziklás a terep. Örülök, hogy a tervezett idővel értem célba. Visszatérő vendég voltam a terepfutas.hu Börzsöny Trail és a Budai Trail rendezvényén is. Legutóbb a harminchárom kilométeres szekszárdi Bodri Trailen voltam. Ez egy hatszázhatvannyolc méter szintemelkedésű verseny, amelyen sajnos nem tudtam labdába rúgni, mivel inkább a tempós, aszfaltos futóknak volt ideális a lankásabb terep, mintsem a terepfutóknak. Viszont a szervezés abszolút hibátlan volt, és az egyedi téli befutósapkájukat azóta is szívesen hordom. ”
Csaba szerint nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben a túrázás is nagyobb szerepet kap az életében, az utóbbi időben pedig bringázik is.
„Túrázni is szoktam, lehetséges, hogy ez a jövőben magasabb szintre lép az életemben. Remek kiegészítősport a terepfutáshoz, hiszen a mozgásforma szinte ugyanaz. Az ember kint van hat-nyolc órát a természetben, ami nagyszerű érzés. Emellett tavaly elkezdtem kerékpározni is, minél hosszabb távokat szeretnék teljesíteni. Munkába is bringával járok, így naponta legalább negyven kilométert megteszek. A jövőben mindenképpen körbe szeretném tekerni a Balatont. ”
A terepfutó beszélt jövő évi terveiről, s elmondta, folyamatosan figyel rá, hogy elkerülje a túlterheltséget.
„Egy ideje tervezem, hogy részt veszek a nyolcvannégy kilométeres Salomon Szentlászló Trailen, ám a koronavírus-járvány miatt már két éve halasztódik a verseny.
Jövőre indulni akarok rajta, ám elég húzós lesz az az időszak, hiszen három héten belül lesz ez a verseny és az olasz Cortina Trail, továbbá az ősszel megrendezésre kerülő szlovéniai Julian Alps Trailen is ott szeretnék lenni. A hosszú távú céljaim között szerepel, hogy száz kilométer körüli távot tudjak lefutni, de igyekszem a fokozatosság elve szerint haladni, fejlődni. Azt gondolom, meg kell érni az ultrafutásra, tisztelni kell a távot és a hegyet. Nem szeretnék olyan terhelést vállalni, amelyre nem állok még készen.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
