Pontosan egy évvel ezelőtt, miután megnyerte a Kékes Csúcsfutást, azzal váltunk el, hogy készül a következő, svájci megméretésre.
Valóban – vágta rá Merényi Tímea Krisztina –, a Zermatt-maratonin vettem részt július hatodikán. Negyedszer indultam ezen a versenyen, ezúttal ötödik lettem. A résztvevőknek kétezer-nyolcszáz méter magasra kellett felfutniuk, a szintemelkedés pedig kétezer méter volt. Szerettem volna dobogóra állni, de nem voltam megfelelő formában. Harminc kilométerig vezettem, utána begörcsölt a lában, sokan ekkor előztek meg. Ennek ellenére elégedett vagyok a teljesítményemmel, mert a gerincműtétem miatt csak egy évem volt a felkészülésre.
Mi történt a hátralévő tizenkét kilométeren?
Futottam, sétáltam, futottam. Harmincöt kilométernél eszembe jutott, talán mégis fel kellene adnom, ám végül az óriási akaraterőmnek köszönhetően a folytatás mellett döntöttem. Fogcsikorgatva haladtam át a célvonalon.
Gondolom, ezzel még nem volt vége az évadnak.
Nem. Indultam még egy hegyifutó-kupasorozaton, amelyen összesítésben a tizedik helyen végeztem, mert a tíz állomásból csak két versenyen tudtam részt venni. Kétezertizennégyben és kétezertizenötben is indultam ezen a sorozaton, akkor második, illetve harmadik lettem. Az idén is sok kupasorozatra kaptam meghívást, csak hát a járvány közbeszólt.
Ne szerénykedjen, sikerélményben itthon is volt része.
A BSI által rendezett Balaton-maratonin első lettem. Azóta nem vettem részt semmilyen versenyen.
A járvány alatt szerencsére nálunk nem volt olyan rossz a helyzet, mert az emberek elmehettek futni. Ön hogyan birkózott meg a kijárási korlátozással?
Többet edzhettem, mint korábban reméltem, hiszen a fodrászüzlet, ahol dolgozom, két hónapra bezárt. A Duna-parton a tököli parkerdőben, egy kis taksonyi szigeten, valamint otthon a futópadon készültem. Nem volt könnyű, mert volt olyan nap, amikor alig bírtam rávenni magam a futásra, de elég jól átvészeltem ezt az időszakot. Talán az volt a baj, hogy túl sokat futottam egyedül, és már hiányzott a társaság. Kicsit elegem lett abból, hogy jó ideje egyedül kell futnom.
Mit terez erre az évre?
Az idén is szerettem volna elindulni a Zermatt-maratonin, amelyet vélhetően nem tartanak meg, és sajnos a világkupafutamok is elmaradnak. Bizakodom, hogy az ősszel már megrendeznek néhány hegyifutóversenyt, amelyeken újra bizonyíthatok.
Nem tervezte, hogy esetleg elindul valamelyik online futóviadalon?
Hallottam róluk, és meg is hívtak az egyikre, de még nem döntöttem el, nevezek-e, vagy sem. Csak fel kellene töltenem az eredményeimet az oldalra, de valamiért még nem jutottam el odáig. Nagyon szeretnék már valódi versenyen indulni, ezért igyekszem tartani a formámat.
Úgy tudom, a sérülések szerencsére elkerülték.
Szerencsére igen, bár a Balaton-maraton után újra elkezdett kicsit fájni a derekam, emiatt ki kellett hagynom két hónapot. Felvetődött, hogy kisebb korrekciós műtétet hajtanak végre rajtam, de most, hogy két hónapig nem dolgoztam, helyrejött a hátam, így elhalasztottam a beavatkozást. Ennek ellenére úgy döntöttem, nem kockáztatok, soha többé nem futok maratonit betonon. A felfelé futással nincs problémám, abból bármennyi jöhet. Addig csinálom, ameddig a derekam bírja.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
