Lassan három hete, hogy a portlandi (Oregon) Liz Anjos augusztus 27-én befejezte 3529 kilométeres futását, azaz nem „friss” a történet, amelyről a runningmagazine.ca számolt be – ám egészen elképesztő.
Az Appalachian Trail még a rutinos futóknak is brutális kihívás, a georgiai Springer Mountaintól a maine-i Katahdin Mountainig vezet az út. Anjosnak 51 nap, 16 óra és 30 perc kellett a kegyetlen hosszúságú táv megtételéhez, amely minden idők második legjobb ideje a nők között – a rekordot Jennifer Pharr-Davis tartja még 2011-ből 46 nap, 11 óra és 20 perccel. A magának a Mercury becenevet adó Anjos is nyomot hagyott a történelemben, hiszen északi irányban egyetlen nő sem tette meg nála gyorsabban a távot. Az abszolút csúcs egyébként Karel Sabbéé, 41 nappal, 7 órával és 39 perccel.
„Hosszú ideje erről álmodom” – írta Instagramján még a futás kezdete előtt, a legközelebbi posztja pedig már a célba érkezésről számolt be. Anjos 14 évesen kezdett futni, már az illinoisi Grennville College-ban is versenyzett, volt olyan pillanat az életében, amikor olimpiai szereplésről is álmodott. Aztán a diploma megszerzése után Portlandba költözött, és zongorista lett, öt évig turnézott a világban a RAC (Remix Artist Collective) nevű indie pop együttes billentyűseként és énekeseként.
„Mindegyik előadó-művészet. Egy darabot gyakorolni vagy koncertre készülni ugyanolyan, mint edzeni és futni. Nemcsak fizikai vagy technikai szempontból hasonló a gyakorlás és az edzés, hanem arra készítem magamat, hogy a legjobbamat produkáljam a különleges napon” – fogalmazott egy interjúban három évvel ezelőtt.
Filozófiájából fakadóan jutott ideje edzésre, a legjobb maratoni idejét az idén futotta Houstonban (2:51:34), tizenegyszer kvalifikált a Bostoni maratonira. Tavaly futotta az első 100 kilométeres versenyét Virginiában, rögvest negyedik lett a nők között. Futóéletrajzába most már az Appalachian Trail teljesítése is bekerül.
„Magabiztosnak és felkészültnek éreztem magam az indulás előtt, de szerintem lehetetlen lett volna felkészülni arra, amit végül el kellett viselnem – már azon kívül, hogy meg kellett csinálnom magát »dolgot«. Azt hittem, tudom, de valójában fogalmam sem volt.”
Július 7-én indult, és augusztus 27-én ért célba. Naponta átlagosan 67 kilométert tett meg, de persze voltak különbségek: az első 111 kilométeren futott, viszont előfordult, hogy egyszer 20 kilométer után le kellett állnia. Az úton az 1973-as rekorder Warren Doyle segített neki, aki 18-szor (!) teljesítette a kihívást, és David Horton is vele volt, aki 1991-ben állított fel csúcsot.
„Annyit tanultam, és úgy fejlődtem, ahogy sosem hittem volna. Megtanultam, hogy a körülményeket nem befolyásolhatjuk, de mi választjuk meg, hogyan reagálunk rájuk.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
