Hogyan került kapcsolatba a futással?
Egy barátom szerettette meg velem a sportot. Előtte otthon egy futógépen próbálkoztam, de mondta, hogy az nem futás, menjek ki a szabadba.
Az első félmaratonit két éve januárban teljesítette, a maratonit saját szervezésben áprilisban, a nyolcvanegy kilométeres Korinthoszt augusztusban. Nem volt gyors a tempó egy kicsit?
Abszolút, de én olyan vagyok, hogy ha egy célt kitűzök, annak meg kell lennie, még ha belerokkanok is. Ez hajtott kezdetben és ez visz előre most is. Amikor magamtól készültem, előfordult, hogy gondoltam egyet és futottam erőfelmérőként hét órát. Kíváncsi voltam, meg tudom-e csinálni. Nem álltam meg, addig mentem, ameddig kellett. Rácalmáson lakom, kitaláltam magamnak egy hét kilométeres kört, az jól passzol mindenhez, maratonihoz, félmaratonihoz.
Természetesen egy idő után feltűnt a településen, hogy valaki körbe-körbe szaladgál. A boltból egy eladó megkérdezte, mit futkosok, amióta elmondtam neki, mik a terveim, miért küzdök, előre köszön. Az emberek általában csodálkoznak, ha meghallják, mit csinálok, pedig a valódi nehézségeket nem is ismerik.
Nehézség alatt érthetjük például, hogy sérülten futotta végig a Korinthoszt?
A verseny előtt összeszedtem egy térdszalagsérülést, de mivel már be volt fizetve a nevezésem, elindultam. Alig tudtam lépni, az ötvenegyedik kilométernél majdnem elájultam, de idővel nem álltam rosszul, így továbbmentem és végül teljesítettem. Az ilyen sikerek hatalmas belső erőt adnak.
Idén először indult az Ultrabalatonon, amit szintén teljesített. Minden úgy ment, ahogyan tervezte?
Korábban a leghosszabb versenyem az Ultra Tisza-tó volt a maga száztizenegy kilométerével. Tervben volt még, hogy indulok a Korinthosz 160-on, de tavaly megszületett a lányom, és nem tudtam elmenni. Kicsit aggódtam, hogy az a köztes állomás kimaradt, de mivel a felkészülésem egyébként rendben ment, nekivágtam az Ultrabalatonnak és megcsináltam. Százötven kilométerig minden rendben ment, onnantól bele-bele kellett sétálnom, mert elértem a fizikai teljesítőképességem határait. A 28 óra 17 perces időeredményemre azonban nagyon büszke vagyok, összesítésben így is a mezőny első felében végeztem.
Az Ultrabalatonnál már álma, a Spartathlon távja sem sokkal hosszabb.
Így van, de ne feledjük el, hogy amíg a Balatonnál szinte végig sík terepen futunk, a Spartathlonon kis mértékben ugyan, de sokáig folyamatosan emelkedik az út. Ráadásul most a bejutást is megbonyolították. Jövőre csak azokat engedik automatikusan indulni, akik 100 kilométeren 7 óra 30 perces időre képesek. A magyarországi ultrafutók közül ezt jelenleg nem sokan teljesítették. Én szeretném elérni. Tudom, hogy eszeveszett célkitűzés, de az idei Korinthosz 160-on megpróbálok rámenni a 15 óra 45 perces időre, ami 6 perces ezreket jelent. Ha nem sikerül automatikusan bekerülnöm a Spartathlon mezőnyébe, marad a sorsolás.
Hogyan néz ki egy átlagos hete, mennyit fut?
Öt napon edzek, kettőn pihenek. Egyszerre nem futok sokat, a legrövidebb edzésem ötven perc, a leghosszabb két és fél óra. A cél mindig az idő teljesítése, hogy mennyi távolságot megyek, az csakis tőlem függ. Pulzus alapon, mindent személyre szabottan hajtok végre. Mindemellett igyekszem figyelni az étkezésre. Mielőtt elkezdtem futni, bőven kilencven kiló felett voltam, most hetvennyolcat mutat a mérleg, de szeretnék lemenni hetvenkettőre. Feleségem dietetikus, igénybe veszem a segítségét. Három gyermekünk van, akik még kicsik, így nem feltétlenül értik, mit miért csinálok. Viszont ha látják, hogy apa erőt, energiát, időt fektet abba, hogy győzzön, küzdjön, és a szenvedések ellenére ez boldogságot, kiegyensúlyozottságot ad neki, azzal úgy gondolom, jó példát mutatok.
