Le a kalappal ön előtt: A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány nagyköveteként negyvennyolc órán keresztül futott a Margitszigeten.
Szávay Lili kolléganőm keresett meg ezzel kapcsolatban, nem sokat gondolkodtam rajta – mondta Török Benjamin, aki A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány nagyköveteként negyvennyolc órát futott a Margitszigeten. – Amint megtudtam, hogy melyik időszakra esik az adománygyűjtés, máris elkezdtem gondolkodni, hogy milyen kihívást válasszak. Nyilvánvaló volt, hogy jótékonysági futás lesz belőle, közel húsz éve vagyok hosszútávfutó és azon belül tizenhat-tizenhét éve az ultrafutásban versenyzek leginkább, igyekszem mindig olyan kihívásokat kitalálni, amellyel feszegetem a határaimat. Egy-két nap után kitaláltam a margitszigeti negyvennyolcórás futást, ahol a jótékonyság mellett rekorddöntésre is készültem. Tudtam, hogy a Margitszigeten 174 kilométer a negyvennyolcórás rekord, amelyet Piringer László barátom nevéhez fűződött. Mondtam neki, hogy mire készülök, sok sikert kívánt, és jelezte, hogy követi majd a futásom.
Végül 308.41 kilométert teljesített, így nem csak a margitszigeti rekordot döntötte meg, de egyéni csúcsot is futott.
Két évvel ezelőtt a negyvennyolcórás országos bajnokságon 302 kilométert futottam, azóta folyamatosan fejlődök, mentálisan egyre jobb vagyok. Konkrét célom volt, hogy megdöntsem az egyéni rekordomat, de leginkább a jó cél és az alapítvány motivált. Rengetegen szurkoltak, sokan üzenetek, ezekből erőt tudtam meríteni, és voltak olyanok is, akik csatlakoztak hozzám futás közben. Szávay Lili remek futó, ő ott volt velem, bármire szükségem volt, azonnal intézkedett és támogatott. Annak nagyon örültem, hogy Beda Szabolcs mindkét nap kijött futni, sőt volt olyan, aki éjjel kettőkor csatlakozott hozzám. A párom szombaton kijött a helyszínre, annyit kértem tőle, hogy vegyen nekem egy hamburgert, mert iszonyatosan megkívántam. Hozott egy hatalmas, legalább egy kilogrammosat, amely nagyon finom volt és csak három részletben tudtam megenni. Egyébként, ahogy telt az idő, egyre többen felismertek, biztattak, ez pedig nagyon jól esett és motivált. Egyébként körülbelül összesen húsz ember csatlakozott hozzám a két nap alatt.
Milyen volt a futás?
Budapesten lakom, de bevallom nem szeretek a Margitszigeten futni, mivel eléggé felkapott hely lett, sokan vannak, alig lehet a rekortánon haladni. Sokan csak sétálgatásra használják a kényelmes, gumis részt, akadályozva ezzel a futókat, ami miatt sokat kell szlalomozni. Éppen ezért éjjel nem volt ilyen probléma, de más hátráltató tényező akadt, mégpedig a hideg. Mindkét éjszaka hideg volt és fújt a szél, a második éjjel valószínűleg a fáradtság miatt sokkal jobban fáztam. Ráadásul elkezdtem szédelegni is, egyszer el is estem, a csípőm és a térdem rendesen beütöttem, de az adrenalin hajtott tovább. Lehetett volna jobb is, de amit akartam, azt elértem. Kihoztam ebből a maximumot.
Hogyan sikerült az adománygyűjtő időszak?
Az adománygyűjtés oldalán volt lehetőség anyagilag támogatni, akár egyénileg, akár az én kihívásom által. A kampány által összesen 1 295 341 forint gyűlt össze, melyből az általam nevezettek kerekítve közel 70 ezer forinttal támogatták az alapítványt. Boldog vagyok, hogy A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítványnak tudtam segíteni, de meg kell említeni, hogy rajtam kívül sok kiváló olimpikon és profi sportoló, így Gurisatti Gréta, Gulyás Michelle vagy éppen Valter Attila is a jó ügy mellé szegődött.
