Az Ultrabalaton két nagy ásza, a négyszeres győztes Maráz Zsuzsa és a tavalyi győztes, a lengyel Patrycja Bereznowska is hiányozni fog a pénteki indulók sorából Balatonfüreden.
Hiába szerepel Magyarország Bereznowska kedvenc úti céljai között, ha az UB túl közel van a lengyel bajnokság időpontjához, amelyet semmiképp sem szeretne kihagyni.
Ellenben a nagyszombaton rendezett martonvásári Fehér Enikő- és Vörös Balázs-emlékverseny 12 órás nyílt futamára elfogadta a Havasi Gyopár Futó Egyesület meghívását. Ugyan igyekezték megszervezni a reptéri fogadását, de nem volt rá szükség: segítőjével, Rafaellel már két nappal a rajt előtt megérkezett a Varsótól északra fekvő Wieliszew községből négy keréken.
Mivel Bereznowska a 200 km fölötti távokra szakosodott, a 12 óra neki ujjgyakorlat volt. Igaz, kíméletlen ujjgyakorlat. Fizikailag kíméletlen a pálya szintkülönbsége és egyenetlensége miatt. De fájdalmas lelkileg is, hiszen emlékversenyről van szó. A 2017 januárjában a Verona melletti autópályán az égő autóbuszban életét vesztő Fehér Enikő és Vörös Balázs emléke előtt tisztelegtek a futók, rendezők és segítők. Ugyancsak az ő emlékükre jött létre a Havasi Gyopár Futó Egyesület Fehér László István vezetésével.
Patrycját az alapos önismeret, az egyenletes, megbízható teljesítmény és a türelem jellemzi. Biztos angoltudásának köszönhetően otthonosan mozog nemzetközi környezetben is.
Versenytársait hátulról tartja szem előtt, és csak akkor robbant, amikor eljön az ideje. Rendre így történt a 24 órás világ- és Európa-bajnoki győzelmei, valamint a 48 órás világcsúcsa születésekor is.
Martonvásáron azonban, ahol a nyílt versenyen kéttucatnyi indulót tartottak számon, nyilvánvaló volt, hogy mindenki rá fogadna. A Brunszvik kastély parkjában kialakított 1360 méteres, hullámzó aszfaltpályán – amelyet a Beethoven-szigetet körülvevő tavacska tesz hangulatossá – Bereznowska bizonyult a legjobbnak 132.271 km-rel. A bajnoki futamban is csak a majdnem 150 km-t teljesítő győztes, Beda Szabolcs futott nála többet. A lengyel ultrafutó így nyilatkozott a versenyről:
„Nagyon hálás vagyok, hogy a szervezők rám is gondoltak külföldiként.
Nem titok, nagyon kedvelem Magyarországot, és várva vártam, hogy megint itt futhassak. Teljesen lenyűgözött a rendezés és a törődés a versenyzőkkel.
A helyszín festői környezete feledtette az emberrel a futás monotóniáját. A pálya egyébként nem volt könnyű, különösen a frissítőzóna környékén található sunyi emelkedő, amely kezdetben nem tűnt vészesnek, de hat óra után már kifejezetten fárasztó volt.”
Jóval a verseny félidején túl egy résztvevő bejelentésére a mentőket is a pályához küldték. Úgy látták, elesett, de mire a mentők megérkeztek, már nem volt ott.
„Bizonyára már fáradtam, ezért botlottam meg. De összeszedtem magam, és futottam tovább. Az ultrafutók nem emelik magasra a lábukat, mert energiatakarékosan futnak, így az esés-kelés is benne van a pakliban. Ami pedig Martonvásárt illeti, igazán hálás vagyok, hogy itt futhattam, és újabb részeit ismerhettem meg ennek a gyönyörű és érdekes országnak. Szívesen jövök vissza a futástól függetlenül is, hogy kiránduljak, és megkóstoljam a magyar ételkülönlegességeket.”
Most, hogy immár a Spartathlont, a Badwater 135-öt és az Ultrabalatont is korábban nem látott eredménnyel nyerte meg, vajon mit mondhatna erről a három mumusversenyről?
„Ezeknek a nagy versenyeknek mindegyike más és más. Nekem elsősorban a kétszáz kilométer fölötti viadalok fekszenek. Ha szintkülönbség is van, még otthonosabban mozgok, mert erős vagyok. Kifejezetten kedvelem a kellemetlen időjárást, és egész jól bírom a meleget. Igaz, a Badwaterre készülve sokat szaunáztam is. Eddig a Portugal Trail 281+ jelentette a legnagyobb kihívást, amelyen óriási hőségben futottunk, és a frissítőpontok nagyon távol, akár hatvan kilométerre estek egymástól. Ráadásul a teljes felszerelésünket a hátizsákban kellett cipelnünk. Az Ultrabalatonon sűrűn követik egymást a frissítőpontok, és hátizsákra sincs szükség.”
Patrycja a leggyorsabb Balaton-kerülő idő birtokosa, hiszen a tavalyi 216 kilométeres kört 21:36:27 alatt tette meg 6 perces kilométerekkel (igaz, ez kilométerenként nyolc másodperccel kisebb átlagot jelent Maráz Zsuzsa 221 km-es köréhez (21:45:59) képest.
„Minden verseny előtt azt kívánom minden futónak, hogy épségben érjen célba. Legyen kedvező az időjárás, és leljék örömüket a futásban.
Élvezzenek minden egyes kilométert!” – üzente az UB résztvevőinek a lengyel futó.
(Borítókép: Bérces Edit)
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
