Ahhoz képest, hogy sokaknak fiatalon is győzködni kell magukat ha mozgásról van szó, van, aki 100 évesen is rendszeresen rója a kilométereket.
A legidősebb szlovén olimpikon, Marko Racic múlt szombaton ünnepelte a századik születésnapját, és a különleges alkalom csak a koronavírus-járvány miatt érte viszonylag tétlenül. A szlovén férfi nem csupán idős korában élt aktív életet: 1948-ban 400 méteres síkfutásban vett részt a londoni olimpián, hazája váltójának tagjaként a 4×400 méteres versenyben is rajthoz állt.
Az ünnepség szűk, családi körben zajlott Bela Krajina régióban található otthonában, de Racic fittségről mindent elmond, hogy minél több köszöntőjének akart válaszolni. „Az unokám, Marusa segített válaszolni a telefonokra, amely szó szerint felforrósodik, ha sokat telefonálok” – idézi a worldathletics.org a szlovén újságíróknak mesélt történeteit, akik meglátogatták és lefotóztak őt a különleges születésnap előtt.
„A korom ellenére igen aktív életet élek – folytatta a férfi. – Általában naponta fél–háromnegyed órát sétálok, ám a mostani helyzet miatt nem mehetek ki, hogy elhozzam az ebédemet, mindenki azt mondta, itthon kell maradnom.
Ezenkívül a közeli ismerősökhöz sem látogathatok el egy kávéra. Furcsa idők. Ugyanakkor tévézem, keresztrejtvényt fejtek és Sudokut játszom, illetve olvasok, szóval egyáltalán nem unatkozom. Még mindig magamnak készítem a reggelit, de meg kell dicsérnem a lányomat, hiszen állandóan figyel rám.”
A századik születésnap apropóján élsportolói pályafutásán is nosztalgiázhatott. A ma Szlovéniában élő férfi a történelem kusza viszonyai miatt akkor Jugoszlávia zászlaja alatt versenyzett a londoni játékokon, és jutott elődöntőbe 400 méteren. Az akkori világot hűen tükrözi, hogy edzőt nem vihetett magával, ellenben politikai ügynök kísérte, nehogy eltávolodjon kommunista hazájától… Két Európa-bajnokságon is szerepelt, az 1946-os oslói és az 1950-es brüsszeli kontinensviadalra jutott el. Karrierjét 100 méteren kezdte, 200-on is futott, a különböző sprinttávokon húsznál több országos csúcsot állított fel.
Pályafutása befejezése után edző lett, 1960 és 1968 között a jugoszláv női válogatott kiválasztója volt, dolgozott a 800 méteresen világcsúcstartó Vera Nikoliccsal is. Versenyzőként, edzőként, technikai vezetőként, versenybíróként és szervezőként is sokat lett hazája atlétikájáért, sőt részt vett az 1984-es szarajevói téli olimpia szervezésében is. Később sokat tett az atlétikai adatbázis létrehozásáért és teljessé tételéért is.
Munkássága elismeréseként 1997-be megkapta az európai szövetség Golden Pin-díját, hazája szervezetének tagja lett (2003), majd 2007-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is elismerte munkásságát.
Forrásaként Peter Kastelic (AZS) a worldathletics.org honlapon található cikkét használtuk.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
