Amikor valaki elkezd hobbiból sportolni, futni, gyakran nem tudja, mi az optimális terhelés számára, milyen pulzustartományban érdemes futnia, és egyébként sem lehet biztos abban, hogy jó irányba halad az edzésmunkája, pláne, ha egy idő után sem akarnak jönni azok az eredmények, amelyeket várt. Ma már Magyarországon is sok lehetőség van teljesítménydiagnosztikára. Ezek egyike a Magyar Kajak-kenu Szövetség LifeLike Sportlaborja, amelynek vezetőjével, Fülöp Tiborral beszélgettünk, mindenekelőtt a segítségért hozzájuk forduló hobbifutókról.
Kinek érdemes teljesítménydiagnosztikai vizsgálatot végeztetnie?
A hozzánk forduló sportolókat három csoportba szoktam sorolni: élsportolók, amatőr versenysportolók és a hobbisportolók, akiket régen szabadidő-sportolóknak hívtunk, de ma már szabadidő nem nagyon van, inkább úgy nevezném őket, hogy rekreációs sportolók, akik tulajdonképpen egészségmegőrző jelleggel sportolnak, alapvetően nem is indulnak versenyeken, vagy csak ritkán, azt is élménygyűjtés céljából.
Több tíz-, sőt százezer forintos futóórákat lehet vásárolni: ezek a kütyük miben tudnak segíteni?
Hogy a hobbisportolók jól tudják használni, mondjuk, a pulzusmérő órát, ahhoz a pulzuscélzónák ismerete szükséges. A pulzuscélzónákkal azonban egy baj van: úgy hangzik, mintha valamilyen kardiológiai egységek lennének, de ezek az egyéni intenzitási célzónák nem kardiológiai hátterűek, hanem metabolikus egységek, vagyis anyagcsere-folyamatok határvonalai. És akkor itt jön a képbe a teljesítménydiagnosztikai vizsgálat, vagyis
általában ezért jelentkeznek hozzánk vizsgálatra, mert szeretnék a pulzuszónákat meghatároztatni egy laktátméréses lépcsőteszten.
Tempó, távolság és a hobbifutók „Szent Grálja”, a pulzuszóna – a szakember számára mi a legfontosabb mutató?
Mindennél fontosabb az, hogy a vizsgálatok eredményéből láthassuk, a sportolónak milyen területeken kell ahhoz változtatnia, hogy jobb teljesítményt tudjon nyújtani vagy optimálisan fejlődhessen. És ez nemcsak az edzésmunkára vonatkozhat, hanem, mondjuk, a testösszetétel megváltoztatására is, hiszen egy ilyen teljesítménydiagnosztikai vizsgálat sem csak a terhelési részből áll, hanem van előtte egy nyugalmi mérési szakasz, utána jön a terhelés, és végül a megnyugvási szakasz. Maga a terhelési rész azt mutatja meg, hogy milyen teljesítményt nyújt az illető aktuálisan, a nyugalmi és a megnyugvási mérésekből viszont azt tudjuk megmondani, hogy amikor ezt a teljesítményt nyújtja, akkor milyen állapotban van, és ez az érdekes igazán, hiszen lehet kipihent, fáradt, akár beteg is, annak ellenére, hogy a teljesítménydiagnosztikai vizsgálaton csak egészségesen szabad és van értelme részt venni. És itt a nyugalmi vizsgálatoknál rögtön nagy szerepet kap a testösszetétel-analízis, amivel a hobbisportolók esetében a legtöbb probléma van.
Lubics Szilvia is járt diagnosztikán
Milyen problémákról van szó?
A terhelési adat – vagyis hogy jó-e az alap-állóképessége – egy dolog, de a kiértékelésnél általában a testösszetétel-analízisnél szoktunk a legtöbbet időzni. Rögtön problémát jelent, ha magas a testtömeg, annak az oka általában a magas testzsírszázalék, ehhez nagyon gyakran társul magas zsigeri zsír, ami meg a táplálkozással van elsősorban összefüggésben, és ezek mellett aztán még van egy nagyon alacsony hidratációs ráta, ami meg azt jelenti, hogy eleve nincs a szervezetében elég folyadék, illetve a testsúlyához képest nincs benne elég folyadék. Ha a testzsírszázalék túl magas, az egész testre vetítve a hidratáció százaléka nagyon alacsony lesz.
Gyaníthatóan a futók kis százaléka mélyed el ilyen alaposan a képességei elemzésében…
Pedig fontos adatokról van szó! A testünk hatvanöt-hetven százaléka víz, de akinél mondjuk csak ötven százalék körül van, az azt jelenti, hogy a zsír túl nagy százalékban van jelen. Látjuk, hogy például az alap-állóképességi mutatói milyenek az illetőnek a vizsgálat eredménye alapján, abból pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy bizony ő nem abban az intenzitási zónában szokott edzeni –
ez a hobbisportolóknál nagyon nagy százalékban jelen van, hogy sokkal intenzívebben edzenek, mint ahogy az kívánatos lenne.
Mégis, mi lenne a kívánatos terhelés?
A Margitszigeten is látjuk, hogy a futók nyolcvan százalékának vörös a feje, guvad a szeme, izzad, mint a ló és zihál, mint a gőzgép. Ez már azt jelenti, hogy nem abban az állóképességi egyes tartományban edzenek, ami igazán hatásos lenne sok szempontból, akár a kardiovaszkuláris rendszer fejlesztése, akár a zsíranyagcsere fokozása, akár a paraszimpatikus idegrendszer stimulálása szempontjából, hanem sokkal intenzívebben, amivel pont nem azt a stabil állóképességet fejlesztik, mint amire egyébként – főleg a rekreációs sportban, de egyébként a versenysportban is – szükség lenne. Nem véletlen, hogy főleg a hosszú távú állóképességi sportokban az éves edzésmunkának körülbelül a nyolcvan százaléka ebben az alacsony intenzitású tartományban történik.
Egy-egy ilyen átfogó vizsgálat után tudnak tanácsokat adni személyre szabottan, hogyan és mennyit érdemes edzeni?
Így van, a vizsgálat eredménye alapján meg tudjuk mondani, mik azok, amiken az edzésmunkában változtatni kéne, mik azok a súlypontok, milyen zónában kellene esetleg többet futni, mennyit és hogyan kéne futni, ez milyen pulzusszámot jelent, ahhoz milyen tempó, milyen sebesség tartozik. Ha pedig valaki személyre szabott edzésprogramot szeretne, akkor a velünk együttműködő edzői stábból irányítjuk valakihez, aki az ő sportolásához leginkább hozzá tud járulni.
Lehetséges-e esetleg betegséget előrejelezni teljesítménydiagnosztikával?
Ha egy sportolót valamilyen aspektusból megvizsgálunk, akkor azt sportdiagnosztikának hívjuk. Ez lehet kardiológiai diagnosztika (nyugalmi EKG, szívultrahang, huszonnégy órás EKG vagy vérnyomás-monitorozás); labordiagnosztika (vér- és vizeletvizsgálat); dietetikai diagnosztika, alvásdiagnosztika, funkcionális diagnosztika és még sok minden. Pszichológiai diagnosztika is akár, amit sportpszichológus végez ebben az esetben. Vagy képalkotó diagnosztika, azaz ultrahang, CT, röntgen, és lehet terhelésdiagnosztika, ez a csoport az, ami most minket érint a téma szempontjából, mivel nem nyugalmi, hanem terhelés alatt végzett vizsgálatokat jelent. És a terhelésdiagnosztikán belül is van három alcsoport.
Melyik a legfontosabb vizsgálati szegmens?
A terheléses sportkardiológiai diagnosztika, mert ugye, nem feltétlenül egészséges az ember, hiszen azért jön, hogy megnézzük, hol van a probléma. Aztán van a terhelésélettani vizsgálat, ezt sportorvos, sportkardiológus végzi, ez azt vizsgálja, hogy sportorvosi szempontból terhelhető-e az illető, ez tulajdonképpen egy terheléses EKG, kiegészítve légzésfunkciós vizsgálattal, spirometriával. És van a harmadik csoport, a teljesítménydiagnosztika, ami nem orvosi szempontból vizsgálja, hanem edzői szempontból, úgy is hívjuk, hogy edzői diagnosztika, mert az edzésoptimalizáláshoz ad információkat.
Ezt viszont csak egészséges emberen szabad és van értelme elvégezni, mert ugye ha nem egészséges, akkor nincs mit optimalizálni, akkor előbb gyógyuljon meg. Árthat is neki, ha betegen nekiáll a terheléses vizsgálatnak, elvégre ez egy maximális terhelés.
Kiderülhet, hogy valaki nem vagy csak nagy odafigyeléssel sportolhat?
Természetesen előfordul, a teljesítménydiagnosztikai vizsgálat közben derül ki valakiről, hogy mégsem olyan egészséges, mint amilyennek ő gondolta magáról. Ennek a jobbik verziója az, amikor a nyugalmi vérnyomásmérésnél kiderül, hogy 180/100 a vérnyomása, amiről ő nem is tudott. Ilyenkor nem végezzük el a teljesítménydiagnosztikai vizsgálatot, hanem elküldjük kardiológiai nyugalmi diagnosztikára, és majd a kardiológussal kiderítik, mi a probléma.
Milyennek látja a hobbifutók fizikai és mentális állapotát két és fél évnyi Covid-időszak után?
Fülöp Tibor – Fotó: facebook
Nagyon változó a kép. Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy van egy Covid utáni visszatérési protokoll, semmiképpen sem érdemes elsietni a visszatérést. Én ezt szigorúan megkövetelem, még ha nincs is láza valakinek, de volt pozitív PCR-tesztje, akkor végigcsináljuk ezt a protokollt: a negatív teszteredmény után egy posztcovid laborvizsgálatot, majd egy nyugalmi sportkardiológiai vizsgálatot, és utána szépen, fokozatosan, több hét után lehet visszatérni az edzésmunkába. Sokszor szinte elölről kell kezdeni a felkészülést. S még így is nagyon gyakran előfordul az, hogy meggyógyult az illető, végigcsinálta ezt a protokollt, elkezdenénk edzeni, de megbetegszik, majd épphogy meggyógyul, megint elkap valami náthás betegséget, megint elkezdenénk edzeni, megint megbetegszik, és így tovább… Sajnos a Covid alatt legyengült immunrendszer minden ilyen járványszerű betegségre azonnal reagál, úgyhogy ez ördögi kör tud lenni.
Mit javasol azoknak, akik középkorúként kezdenek újra aktívan sportolni?
Bár nem kötelező a teljesítménydiagnosztikai vizsgálat előtt a kardiológiai vizsgálat, de ha mondjuk valaki harminc-harmincöt éves kora fölött kezd el futni, pláne, ha akkor sportolna életében először rendszeresen, akkor mindenféleképpen kezdje előbb egy laborvizsgálattal, majd egy nyugalmi és egy terheléses sportkardiológiai vizsgálattal. Fontos, hogy ne általános kardiológushoz menjen, hanem lehetőleg sportkardiológushoz. A sportkardiológiai vizsgálattal a terhelhetőségi kiindulópontot jól meg lehet határozni, mint egy GPS-nél, és van ugye hozzá egy cél, ahová szeretne eljutni, és utána lehet szépen fokozatosan, akár edzőnek a segítségével elkezdeni az edzéseket.
Nyitókép: LifeLike Sportlabor
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
