Az elmúlt időszak vesszőfutása után elérkezettnek láttam az időt, hogy ismét a számomra kívánatos mennyiségben és minőségben edzhessek. Na persze, ahogyan azt Móricka elképzeli… A pénteki Azahriah-koncert után annyira belemásztak a dallamok a fejembe, hogy éreztem, bővítenem kell a zenei repertoárt a bemelegítő, levezető futásaimnál.
Mivel jó kis tempófutást írt elő az edzőm hétvégére, össze is raktam, mikor mit hallgatok.
A koncert előtt még nevetve (mit nevetve, kacagva) meséltem valakinek, hogy ebben a hónapban még nem voltam fogorvosnál, egész pontosan február közepén voltam utoljára, és elméletileg pár hónap múlva kell kontrollra jelentkeznem. Eme felszabadító, nagyszerű létbe szombat reggel bekopogtatott egy ismerős jelenség, mintha az egyik fogam kissé érzékeny lenne. Jókat mosolyogtam magamban, hogy most rosszul kéne magam érezni, mert így elkiabáltam, minden rendben van, de hát nem, nem, ez csak egy félreértelmezett valami, és úgyis elmúlik, mert az nem lehet, hogy megint kezdődik. Szóval nem is foglalkoztam vele – Azahriah a fejemben, megyek tempófutásra. A futás kifejezetten jól sikerült, hoztam az előírtakat, és a fogamat el is felejtettem közben. Ennyi volt, kész, csak múló kis fájdalom, amiről már el is feledkeztem, éljen a futás! Aztán délután kezdett visszajönni a fájdalom, és másnap, munka közben nekifutásból, két lábbal berúgta az ajtót. Olyan erővel jött, hogy csak meredten ültem az asztalomnál, és azon agyaltam, hogyan fájhat egy kis fog ennyire, és egyszerűen nem hiszem el, hogy kezdődik megint a tortúra. A nálam levő fájdalomcsillapítókat mintha be sem vettem volna, és hiába kértem meg néhány kollégát, hogy egy jól irányzott balegyenessel üsse ki a fájdalom forrását, senki sem vállalkozott rá (ilyenkor tudjuk meg, kire számíthatunk 🙂). Az engem kezelő fogorvos külföldön volt, én pedig hazafelé felhívtam a helyi rendelőt, ha nem adnak valami erős fájdalomcsillapítót és antibiotikumot, nem élem túl a napot, és nem vállalok felelősséget a tetteimért. Mindenki szerencséjére fogadtak, és a kapott gyógyszerek hatottak is. Másnap már résnyire ki tudtam nyitni a szám, hogy bepréseljek némi kaját, délutánra pedig a céges rendezvényre olyan éhesen érkeztem, hogy bár kissé fura stílusban és lassan, de végigettem az étlapot.
Hat nap maradt ki edzés nélkül. Megint…
Még szerencse, hogy az edzőmmel, a téli hónapokban szépen, rendesen alapoztunk a mostani időszakra, ebből tudok jelenleg táplálkozni.
Jönnek a versenyek, kihívások, reményeim szerint tisztességgel helytállok majd – jelenleg ennyire futja.
FUTAZAS.HU
Balca a spanyolországi Elchében futott félmaratont, amiről a bejegyzést olvasva megtudhattuk, hogy a legrégebbi félmaraton a világon. A 25–30 fokos meleg elég mellbevágó volt, de a szerző remekül tudott alkalmazkodni, és 1:27:14 órás idővel teljesítette a távot.
BARATRUNNING.COM
A szerzőnek sokszor kellett újrakezdenie a futást, de mivel van cél, amit kitűzött maga elé, lelkesen edz Baráth Gabi edzővel, s az elmúlt hetekben eljött a régen várt pillanat: részt vett a Pécs–Harkány futóversenyen, ami – olvasva a beszámolót – nem volt gyalog-galopp, de sikeresen teljesítette a kihívást.
GYEREFUTNI (Facebook)
Akit érdekel a fokozó és repülő futások hasznossága, s hogy egyáltalán miként kell csinálni, érdemes Krátky Egon atlétikai edző bejegyzését elolvasni. Én valamiért folyton keverem ezeket a módszereket, mármint hogy melyik melyik, ezért amikor az edzéstervben látom, ilyet kell futnom, mindig utánanézek, nehogy elrontsam 🙂
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
