A futóknak is kezd egyre elviselhetetlenebbé válni az időjárás, embert próbáló ilyen melegben edzeni! Az egyik Facebook-csoportban olvastam posztot arról, hogy sokan nem futnak télen, mert az milyen kemény kihívás, pedig az semmiség a nyári kánikulához képest, mert ez az igazán gyilkos időszak. Egyetértek!
Mi mást tehetek, próbálok reggel korán elindulni edzeni, mert tudom, hogy csúfos vége lesz, ha a nap komolyan bedurrantja a kályhát, és én még mindig gyötröm magam. Így is nyolc óra körül már hazaérek, és amikor elhangzik a kérdés, „Na, milyen volt?”, csak dörmögök valamit, hogy rettenetes. („Kellemes” utózönge, hogy zuhanyzás után még fél óráig ömlik rólam a víz.) Lehet, hogy résztávozni sem most kellene, de már hiányzott a feladatos edzés, így ehhez volt kedvem. Szánalmasnak éreztem, de a levezető kilométerek vége felé már százméterenként néztem az órám, hogyan csökken a távolság, mintha egyébként nem tudnám, mikor érek haza. Vasárnap pedig a házunktól százötven méterre ért véget a program, be is húztam a féket, és onnan sétáltam.
Normál esetben persze sohasem teszek ilyet, akármennyi jön rá pluszban a távolságra, azt is lefutom, de most nem ment.
Az egyik futós csoportban olvasható bejegyzés emlékétől pedig képtelen vagyok megszabadulni: a posztot író felmérte, mennyit bír futni víz nélkül ilyen melegben, és nem kevesebb mint harminc kilométer volt! Természetesen a sok gratuláció mellett a többség megjegyezte, ez hatalmas butaság volt, hiszen súlyos, maradandó egészségkárosodás érhette volna. Egyszerűen nem értem azokat az embereket, akik képesek a saját egészségüket kockára tenni mások figyelmének felkeltése érdekében. Nagyon remélem, ez nem egy újabb kihívás, amihez esetleg más is csatlakozik!
Képtelen vagyok felfogni, miért kell kizsigerelni, gyötörni az ilyen melegben egyébként is jelentős kihívással küzdő szervezetet.
Miért ellensége valaki saját magának? Ha ilyen távokat fut, adjon hálát, hogy milyen jó egészségi állapotban van! Miért kell ezt kockára tenni? Nálam az a minimum, hogy tízpercenként kortyolok a vizemből, s ha érzem, ez is kevés, bekeverek egy adag izót, hogy visszatöltsem, amit kiizzadtam. Tényleg nem értem a testüket végletekig kifacsaró embereket. Bízom benne, hogy nem talál követőkre! A posztot már nem találom, valószínűleg az írója is törölte inkább, mert rájött, nem úgy sült el, ahogy remélte.
FUTNIMENTEM.HU
Evetovics-Balla Hajnalka elkezdte az óvatos visszatérést szülés után, ám nem megy zökkenőmentesen. Őszinte posztot olvashatunk az újrakezdés nehézségeiről és a türelem fontosságáról.
KMKOVEK.BLOG.HU
Ezt a beszámolót már nagyon vártam, és nem is csalódtam! Öröm volt olvasni a Belus testvérek, Fruzsi és Tomi Nagy Szénás-kör-teljesítéséről.
A szülők ez alkalommal is segítettek nekik, így igazi családi program kerekedett a hetvenöt kilométeres futásból.
Szuper írás az irigylésre méltó közös teljesítésről!
NEMMARATONMAN.BLOG.HU
Marcsinkó Péter életében két fontos változás történt: megszületett a kislánya, ezáltal komoly (apa)szereppel ismerkedik; illetve hosszú idő után újra futhat, és az újrakezdés mindig rendkívül értékes az embernek.
Természetesen nem megy könnyen, apaként pláne, de ilyenkor minden kilométernek örülni kell.
Remek írás az apaságról, a házi kedvencünkhöz való kötődésről és az újrakezdésről!
SZUFLAVEDER.HU
Ez most kivételesen túrázós poszt, méghozzá a Kék Túra 13. szakaszának teljesítéséről, gyönyörű fotókkal illusztrálva. Azért a teljesítés után megjött a kedvük a futáshoz is!
NEMAZE. BLOG. HU
Őze Bálint (Simonyi Balázs) legutóbbi bejegyzésében kivételesen nem a futás a fő téma. Mivel rendszeresen ad vérplazmát, erről olvashatunk, illetve biciklis futárként (ami remek keresztedzés is) sok mindent megtapasztalt, így az ezzel kapcsolatos gondolatait is megosztja a blogszörfösökkel.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Megszoksz vagy megszöksz!
A nyári hőség elől megszökni kissé nehézkes. Bár vannak kellemesen hűvös helyek a nagyvilágban, kevesen tehetik meg, hogy ott töltsék a nyarukat, így érdemesebb megszokni a meleget. Harminc Celsius-fok felett az intenzív kültéri sportolás már igen nagy igénybevételt jelent a szervezetnek, különösen a kardiovaszkurális rendszernek. Korábban egy hosszabb írásban már kifejtettem, miként érdemes ilyenkor frissíteni, hűteni magunkat, de van ugyanilyen fontos része is a hőségben sportolásnak: a testünket hozzá kell szoktatunk a kánikulához. Ez valakinek könnyebben, valakinek nehezebben megy – a genetikai adottságoktól és az életmódtól függ elsősorban –, de mindenképpen időt kell szánnunk erre a „hőtréningre” is. Nem kell feltétlenül intenzív edzéssel akklimatizálódni, a tempós séták, rövidebb kirándulások szintes útvonalon mind-mind alkalmasak lehetnek erre. Természetesen ha melegben akarunk gyakran futni, akkor azt is el kell kezdenünk, de ne a megszokott intenzitással, és nagyon hosszú távot se akarjunk elsőre futni. Jómagam a következő módszert alkalmazom: néhány rövidebb futás után elmegyek egy hosszabbra nehéz terepre, amikor tényleg igazán nagy meleg van, és ezután általában átbillenek – akkor már jöhet a Szahara is!
