A héten bekövetkezett, amire nem lehet számítani: lebetegedtem. Az „ügy” teljes mértékben felháborító, ugyanis ősszel, télen, vagyis akkor, amikor esőben, fagyban, hóban futottam, természetesen náthás sem lettem, pedig ha akkor ledönt a lábamról valami nyavalya, az benne van a pakliban De nem…
A nyavalya most jött, amikor ráfordultam az Ultrabalaton-felkészülésre, amikor edzésterv alapján „takkra” ki van számolva, mikor mennyit fussak. A vírus azonban csak annyira támadott be, hogy szimplán rosszul érezzem magam, időnkénti köhögőrohamokkal „megspékelve”, ugyanakkor ez még nem az az állapot, amire mi, anyák néha titokban vágyunk.
Az az lett volna, hogy feküdnöm kell az ágyban, mindenki engem sajnál és ápol. Jelen esetben nagyjából minden zajlik a szokott mederben – csak éppen edzeni nem tudok.
A betegség miatt kieső futásokat szépen elosztottam, hogy semmi se maradjon ki. A résztávozást még lenyomtam betegen, összességében hét kilométert, de a következő edzés tizenkét kilométer sima futás lett volna – ezt én még megfejeltem volna némi hegymenettel, ami jelenleg lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Na mindegy, pár napot adtam a vírusnak, hogy önként és dalolva távozzon, utána kezdek személyi edzéssel, és remélem, jöhetnek a futások újra. B-tervem még nincs, hogy mi lesz, arra gondolni sem akarok, ha a vírus tovább keménykedik. Mindenki jobban jár, ha elhúz, és mást „boldogít” tovább.
Természetesen rákerestem olyan cikkekre, ami azt boncolgatja, szabad-e sportolni betegen (írtunk is már sokszor erről), és egyébként pontosan tudom a választ, de reméltem, találok olyan írást, amely megerősít abban, hogy igen. És nem, nem találtam! Pihenni kell! A kellemes futás ugyan jól tisztítja a légutakat, de azt gondolom, a fuldoklós köhögést nem hozza helyre. Így hát pihenés van, bármennyire is idegesítő.
Azért találtam ám más olvasnivalót is!
TEREPFUTAS.HU
A terepfutók körében olyan népszerű oldalon olvasható cikk természetesen a futásmentes napokkal, a kényszerpihenővel foglalkozik, hogyan hasznosíthatjuk ezt az időszakot, a felszabadult időnket.
KMKOVEK.BLOG.HU
Belus Tamás teljesítette a Bükki Kilátások Hard versenyét, a „szerény” 66 kilométert, 2500 méter pozitív szintemelkedéssel. A beszámolója szerint volt ott minden: eltévedés, hatalmas esés a jégen, s mindezek ellenére harmadik helyezés! Őrület!
SPORTAGVALASZTO.HU
Makai Viktória ultrafutó tíz évvel ezelőtt teljesítette először a Balaton Szupermaratont (BSZM), s ezzel kapcsolatban osztja meg velünk az akkori élményeit, és ismerteti ezt a nagyszerű versenyt.
BARATRUNNING.COM
A belgrádi huszonnégy órás futóverseny beszámolóját olvashatjátok, amelyet Veress Béla írt. A huszonnégy óra alatt majd’ kétszázharminc kilométert tett meg, s megragadó, milyen lazán ír a hatalmas teljesítésről…
Volt izgalom a verseny előtt a vérnyomással, verseny alatt a körülményekkel, de őt nem lehetett kizökkenteni, második helyezést ért el – elképesztő!
NIKIMOVES.BLOG.HU
Niki élvezetes beszámolójában a huszonkilenc kilométeres börzsönyi edzéséről ír. Kiderül, hogy a teljesítménytúrázók néha megkeserítik a trailesek életét; hogy néha a lefelé menet a legnehezebb; hogy egy esés valamint az elfuserált szendvics ellenére mégis elégedetten indulhatott haza.
Mert az ilyen pillanatokért megéri küzdeni, és ha betegen nem is, de minden lehetőséget kihasználva – fussatok, fussatok!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Bokatáji jelentés: a futózoknik keserves élete
A futócipőkről könyvtárnyi írás van az interneten, de a zoknikról jóval kevesebb. Pedig fontos kelléke a futásnak, hisz ez érintkezik közvetlenül a lábunkkal. A zoknikérdés kicsit olyan, mint a futópólóé: van, aki egy olcsó technikai pólóban ultratávot teljesít, van, akit a legdrágább kompressziós felső is dörzsöl. Szerintem zokniban a legfontosabb, hogy a nedvességet jól elvezető, szellőző anyagból legyen, a varrások pedig ne legyenek túl durvák. Nyárra vékonyabb, jobban levegőzőt érdemes venni, télre vastagabb, melegebb, de jó nedvességkivezető-tulajdonsággal megáldott fuszeklit jó beszerezni. A rosszul megválasztott zokni sok kellemetlenséget tud okozni: véres kidörzsölés, vízhólyag, zsibbadás. Itt is érvényes, hogy lehetőleg ne versenyen próbáljuk ki (megtettem és nem jó vicc), s hogy nekünk melyik a legjobb zokni, az a cipőhöz hasonlóan egyénfüggő. Leginkább a lábunk érzékenysége, az izzadékonyság, s a futáshoz éppen használt cipőnk határozza meg. Az sem mindegy, milyen távot és tempót megyünk.
Szerintem nem igaz, hogy a drágább biztosan jobb, de a háromszáz forintos, legolcsóbb zokni biztos nem lesz a legjobb. Nekem az 1500 forintos, könnyebb darab vált be általános használatra, azaz néhány kilométertől egészen ötvenkettőig, és jó mínusz 3, de plusz 35 Celsius-fokban is. Van, persze, drágább is, a talán legismertebb kompressziós termékeket gyártó cég trailzokniját szoktam durvább terepeken vagy öt óra feletti futásoknál használni, mint ahogyan nagy cipőgyártók zoknijai is beváltak. Persze próbálgatni kell, és érdemes sokfélét felhúzni, de azt hiszem, hogy hobbifutónak normál körülményekre az 1500–3000 forint árkategóriájú könnyebb, technikai futózoknik megfelelőek. A komolyabb ultráknál vagy hidegben, hóban, esetleg extrém melegben kell komolyabb, speciális zokni. A pamutot itt is érdemes elfelejteni, mert annál a legolcsóbb, „sportáruházi” bokára valók is jobbak.
