A Duna-Ipoly Nemzeti Park fennállásának 25. évfordulója alkalmából 25 kilométeres terepfutóversenyt szervezett a Pilis Trail, amelynek a különlegessége az volt, hogy a résztvevők a Duna alatti DMRV-közműcsatornán is áthaladtak.
„Visegrádon volt a versenyközpont, onnan vittek át minket komppal Nagymarosra, a rajthoz – meséli a verseny győztese. – A Börzsönyben körülbelül tizenhat kilométert futottunk, majd Nagymarosról átsétáltunk ezen az alagúton, onnan fel a Visegrádi-hegységbe, ahol várt ránk egy kilenc kilométer körüli, szintén »mászós-ereszkedős« szakasz. Elég szintes terepfutóverseny volt, a többségnek nagyjából kilencszáz méterre mérte az órája-telefonja.”
Az alagút, amelyen át kellett gyalogolniuk
Bence elmondta, hogy nem sokkal előtte egy másik futóversenyen, a Duplakanyaron is részt vett, ahol szintén átkeltek az említett alagúton, bár a mostanira volt meg előbb a nevezése. Nem volt biztos a győzelemben, lévén voltak gondjai a lábával a héten, de úgy volt vele, ha sikerül befejeznie, esélyes a dobogóra.
„Ez volt az első alkalom, hogy megvalósult az esemény, de bátorítom a szervezőket, hogy rendezzék meg jövőre is!” – mondta Bence, aki 2015-ben kezdett el triatlonozni, mindezt úgy, hogy rögtön a legkeményebb távot tűzte ki célul. Január végén egy barátjával kitalálták, hogy beneveznek az Ironmanre, február elején az öt kilométert síkon ötperces tempóban tudta lefutni, ez volt akkor a maximum, innen kezdte a felkészülést.
„Elég meredek úton kellett eljutnom az Ironman-szintig – fogalmazott. – Szerencsére előtte már úsztam néhányszor, a Balaton-átúszáson is részt vettem, a kerékpárral sem volt gond, lévén pár évvel korábban, egy kósza ötletből fakadóan a Balatont kétszer egymás után körbetekertem.
Futni viszont még nem futottam félmaratoninál többet a verseny napja előtt, ott meg a duplája várt rám. Úgy voltam vele, hogy huszonegy kilométerig menni fog, onnan meg majd valahogy bevonszolom magam a célba.”
Néhány kezdő hibát leszámítva a verseny sikeresen zárult, s bár akkor úgy volt vele, hogy soha többet nem indul, azóta még kétszer teljesítette egyéniben az Ironman-távot. Bencére egyébként jellemző, hogy néha belevág „félőrült kihívásokba”. Ilyen volt az egymás után két Balatonkör bringával, de indult a Kinizsi 100-on, a Piros 85-ön, a Spartan Ultrán, attól függően, éppen mi tetszett meg neki. Tavasz óta a Sashegyi Gepárdok egyesületében edz, és próbálgatja a szárnyait, a versenyzésnél azonban sokkal fontosabb neki a sport szeretete és a természet védelme.
„Szeretek terepen futni, a Budai-hegyekbe járok ki a legszívesebben. Az egyik barátommal létrehoztunk egy instant túramozgalmat, a Groove Trailst, és ott az az egyik célunk, hogy a befolyó bevételek egy részét visszaforgassuk természetvédelmi célra” – mondta Marosi Bence. Volt, hogy az olajszennyezett Ráckevei Duna tisztításába szálltak be, de részt vettek már madárvédelemben, faültetésben, turistajelfestésben és szemétszedésben is. Hozzátette, hogy aki a Groove Trails útvonalain edz, néha-néha felállhat egy terepfutóverseny dobogójára is, így szerinte érdemes próbálgatni az útvonalakat.
Bencének eddig minden verseny emlékezetes maradt, de azon igazán meglepődött, amikor a Kékes Csúcsfutáson harmadik helyen végzett. S bár vannak, aki gyorsabban futnak nála felfelé, a hegyifutó országos bajnokságon a Sashegyi Gepárdokkal, egy csapatban Szabó Gáborral és Komócsin Balázzsal, ezüstérmet szerzett. Az Ultrabalatonon még újoncként, szintén a Gepárdokkal indult nyolcas váltóban, ami igazán összekovácsoló élményt jelentett. További tervei közt ugyan szerepel néhány verseny, de a sport neki nem a mindenáron nyerni akarást és dobogóra jutást jelenti.
„Sose akartam igazán versenysportoló lenni, inkább azt mondom, hobbifutó vagyok, aki feszegeti a határait, de azért megvan, amit nem lépek túl. Nem szeretném ennek a hobbinak teljes mértékben alárendelni a családi életem, az étkezésem, illetve minden más programomat, de kötök kompromisszumokat, és amíg azzal el lehet jutni, addig megyek el, így egyensúlyozom. Egyszer szeretnék majd indulni az athéni maratonin is, meg gyorsabb pályákra is, például Berlinbe eljutni. De nemcsak maratonis terveim vannak, szeretnék terepultrákra is menni, mint például az UTMB valamelyik távjára vagy a Grossglockner Ultra Trailre.
De hangsúlyozom, hogy nekem nem a győzelem a lényeg, vannak nálam sokkal jobb futók, nem érzem olyan hatalmas dolognak, hogy megnyertem a mostani versenyt. Egyszerűen csak szeretek futni, a sport szeretete, a közösség a fontos.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
